Safety of the electroconvulsive therapy and amisulpride combination

BACKGROUND: Electroconvulsive therapy is frequently considered when pharmacotherapy is ineffective. In such cases the combination of the two treatment modalities are commonly used. Amisulpiride, a second generation antipsychotic drug is used in the treatment of schizophrenia and psychotic depression. When amisulpiride is ineffective as a monotherapy, combination with ECT could be an option to enhance its efficacy. To the best of our knowledge, to date there have been no data about the safety of this combination. SUBJECTS AND METHODS: Medical notes of all patients who were given ECT while on amisulpiride were selected from the archives of the Department of Psychiatry, Semmelweis University Medical School, Budapest, covering a 10-year period. A randomly selected matched control group was formed from patients who underwent ECT but were not taking amisulpiride. Patients in both groups also received a variety of psychotropic drugs other than amisulpide. Side effects were compared between the two groups of patients. RESULTS: Twenty patients received amisulpride with ECT. The most common side effects were headache, hypertension, tachycardia, nausea, dizziness, confusion, psychomotor agitation, sialorrhea, and prolonged seizure activity. All adverse effects resolved within 24 hours. No side effects of any kind were observed in 7 and 8 cases in the study and control groups, respectively. CONCLUSIONS: This was the first study that examined the safety of amisulpride-ECT combination in schizophrenia. Comparing the side-effects between the study and control groups, no significant differences were detected in terms of their types or frequency. The amisulpiride-ECT combination appears to be a safe treatment option

A fertőző betegségek pszichiátriai vonatkozásai - irodalmi áttekintés

It is essential for the psychiatrist working in the consultation-liaison field or with comorbid patients to be familiar with the psychiatric aspects of central nervous infectious diseases or infectious diseases with psychiatric symptoms. Authors have reviewed the most important psychiatric aspects of common infectious diseases. Essential knowledge for setting up a diagnosis and starting appropriate treatment has been summarized. The most important interactions of infectological and psychiatric treatments have also been discussed

Electroconvulsive therapy in a Hungarian academic centre (1999-2010).

BACKGROUND: Since the 1930s, the Department of Psychiatry and Psychotherapy at Semmelweis University (DPPSU) in Budapest has played a leading role in convulsive therapy in Hungary. The aim of this study was to describe the pattern of ECT use at the DPPSU over an 11-year period. SUBJECTS AND METHODS: Analysis of the medical notes of all patients treated with ECT in this academic centre between 1999 and 2009. RESULTS: During the study period, 28,230 patients were admitted to the DPPSU, of whom 457 (1.6%) received ECT. More than 50% of patients receiving ECT were diagnosed with schizophrenia. The percentage of female patients receiving ECT significantly exceeded that of the male patients, above what was expected in view of the diagnostic mix. CONCLUSION: The data indicate that in the first decade of the 21(th) century, ECT use shows a declining tendency in this Hungarian academic centre. The mean number of treatment sessions was relatively low and nearly the same across diagnostic groups. ECT was mainly used as a last resort for treatment-resistant patients. In the majority of cases, bifronto-temporal brief pulse stimulation was applied. Seizures were monitored with EEG and EMG

Az agresszív magatartás rizikóját felmérő skála alkalmazása akut pszichiátriai felvételre kerülő betegeken

Bevezetés: A pszichiátriai betegek körében agresszív viselkedés a leggyakrabban az akut pszichiátriai osztályos kezelés során fordul elő, jelentős betegbiztonsági és dolgozói biztonsági kockázatot okozva. Célkitűzés: A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház akut pszichiátriai részlegén, a fizikai agresszió előfordulási gyakoriságának csökkentésére irányuló projekt részeként, kockázatbecslő eszköz napi rutinban történő használatának bevezetése az agresszív betegek korai azonosítására. Módszerek: Az agresszív magatartás kockázatának felmérésére szolgáló eszköz kiválasztása irodalomkutatás alapján történt. A V-RISK-10 magyar fordításának elkészítése után minden, az osztályra sürgősséggel felvett betegnél a felvevő orvos kitöltötte a kérdőívet. A kérdőív predikciós értékének felmérésére az első 50 felvett kérdőív esetében visszamenőleg megvizsgáltuk, hogy a betegek felvételét követő egy hétben hány alkalommal és milyen időtartamban volt szükség korlátozó intézkedés alkalmazására veszélyeztető magatartás miatt. Eredmények: A V-RISK-10 skálán elért átlagpontszám 6,78 ± 3,36 pont volt (a skálán minimum 0, maximum 20 pont kapható). A betegek korlátozás alatt töltött összes ideje 6,96 ± 17,21 óra volt. A V-RISK-10 skála összpontszáma közepes erősségű, szignifikáns korrelációt mutatott a korlátozás alatt töltött összesített óraszámmal (r = 0,447; p = 0,001). Megbeszélés: Az eredmények alapján a V-RISK-10 skála alkalmas a felvételt követő egy hétben megjelenő, fizikai korlátozást igénylő agresszív magatartás előrejelzésére. Az előzményben szereplő erőszakos magatartásnak, szerhasználatnak és a már diagnosztizált pszichiátriai betegségnek, az aktuálisan észlelhető tünetek közül a gyanakvásnak volt a leginkább prediktív szerepe. Következtetés: A V-RISK-10 skála a rutin-betegellátásban könnyen alkalmazható, az agresszív magatartást közepes erősséggel előre jelző kockázatfelmérő eszköznek bizonyult, mellyel már az osztályos felvételkor azonosíthatók az agresszió szempontjából magas kockázatú betegek, akiknél szoros betegkövetéssel, az agresszív magatartás elkerülését szolgáló technikák időben történő alkalmazásával az agresszív magatartás előfordulása csökkenthető

Electroconvulsive therapy practice in Serbia today

This is the first survey of the practice of electroconvulsive therapy (ECT) in the Republic of Serbia. A retrospective chart review was undertaken including all patients having received ECT in Serbia in 2012. Only one center in Serbia offered ECT in 2012 to a total of 54 patients (54% women). Thirty-six (36) patients received acute ECT treatment and eighteen (18) patients maintenance ECT, yielding a ECT utilization rate of 0.05/100.000 population. ECT was delivered with a modern square-wave (brief pulse) machine with EEG and ECG monitoring. In all cases the electrode placement was bifrontal and treatment modified (with anesthesia). The most frequent indication was recurrent depressive disorder (66.7%) for both acute and maintenance treatment. The limited availability of ECT in Serbia raises serious concerns. Provision of updated and effective treatment modalities for severe psychiatric disorders is crucial and the need for additional ECT services in Serbia is urgent