Az első 200 transzkatéteres aortabillentyű-implantáció a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben | The first 200 transcatheter aortic valve implantations in the Gottsegen György Institute of Cardiology, Hungary

Absztrakt Bevezetés: Napjainkban a súlyos panaszos aortastenosis kezelésében a transzkatéteres billentyűimplantáció a sebészi billentyűcsere elérhető alternatíváját jelenti sebészi kontraindikáció és elfogadhatatlanul magas műtéti kockázat esetén. A szerzők intézetében ez a beavatkozás ma már a mindennapi rutin részének számít. Célkitűzés: A szerzők az első 200, transzkatéteres billentyűimplantációban részesült beteg eredményeit tárgyalják. Módszer: 2016. januárig 200 sikeres implantáció történt. A betegek 55%-a nő, átlagéletkoruk 79,9 év volt, az átlagos EuroSCORE: 19,3%, az átlagos ejekciós frakció: 54%, az aortabillentyűn mérhető csúcsgradiens 81,2 Hgmm, az átlaggradiens: 50,9 Hgmm volt. Eredmények: A beavatkozásokat 99%-os sikeraránnyal végezték, a szövődmények feldolgozása a VARC-2 kritériumrendszer alapján történt. Az egy hónapos mortalitás 5%, az egyéves pedig 17,4% volt, utóbbiból a kardiális mortalitás 13,6% volt. Az egyéves cerebrovascularis történések előfordulása 5% volt. Az egyéves kontroll során a betegek 95%-a NYHA I vagy II funkcionális állapotban volt. Következtetés: Az eredmények nem térnek el lényegesen a nemzetközi vizsgálatok eredményeitől. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1786–1792. | Abstract Introduction: Transcatheter aortic valve implantation is a therapeutic alternative for contraindicated and high surgical risk patients with severe symptomatic aortic stenosis. This intervention is part of daily routine in the Institute of the authors. Aim: In the present work the results of the first 200 patients are discussed. Method: Until January, 2016, 200 patients (female 55%, mean age 79.9 years, average EuroSCORE 19.3%, left ventricular ejection fraction 54%, peak gradient 81.2 mmHg, mean aortic gradient 50.9 mmHg) underwent transcatheter aortic valve implantation. Results: The procedure was performed with 99% success rate. Complications were evaluated according to VARC 2 definitions. Mortality was 5% at one month and 17.4% at one year. Cardiac mortality was 13.6 at one year. Cerebrovascular complications were 5% within one year, and 95% of patients were in NYHA I or II functional classes at one year. Conclusion: These findings are consistent with worldwide results. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1786–1792

Ventricular septal rupture caused by myocardial bridge, solved by interventional closure device

Myocardial bridging is a common coronary anomaly, which is generally described as a benign phenomenon. However, a growing number of studies consider this anomaly a relevant pathophysiological phenomenon with serious pathological consequences. Here we report on the case of an 88-year-old woman suffering from myocardial infarction and ventricular septal rupture, lacking any recognizable coronary disease except for a myocardial bridge causing the systolic compression of the left anterior descending coronary artery. A wide range of diagnostic procedures, including coronarography, echocardiography, and magnetic resonance imaging were used. The septal rupture was finally closed by using a percutaneous closure device. This event indicates that myocardial bridges – at least in some cases – may have notable clinical relevance

Everolimus-Eluting Stents or Bypass Surgery for Left Main Coronary Artery Disease

Background Patients with obstructive left main coronary artery disease are usually treated with coronary-artery bypass grafting (CABG). Randomized trials have suggested that drug-eluting stents may be an acceptable alternative to CABG in selected patients with left main coronary disease. Methods We randomly assigned 1905 eligible patients with left main coronary artery disease of low or intermediate anatomical complexity to undergo either percutaneous coronary intervention (PCI) with fluoropolymer-based cobalt-chromium everolimus-eluting stents (PCI group, 948 patients) or CABG (CABG group, 957 patients). Anatomic complexity was assessed at the sites and defined by a Synergy between Percutaneous Coronary Intervention with Taxus and Cardiac Surgery (SYNTAX) score of 32 or lower (the SYNTAX score reflects a comprehensive angiographic assessment of the coronary vasculature, with 0 as the lowest score and higher scores [no upper limit] indicating more complex coronary anatomy). The primary end point was the rate of a composite of death from any cause, stroke, or myocardial infarction at 3 years, and the trial was powered for noninferiority testing of the primary end point (noninferiority margin, 4.2 percentage points). Major secondary end points included the rate of a composite of death from any cause, stroke, or myocardial infarction at 30 days and the rate of a composite of death, stroke, myocardial infarction, or ischemia-driven revascularization at 3 years. Event rates were based on Kaplan-Meier estimates in time-to-first-event analyses. Results At 3 years, a primary end-point event had occurred in 15.4% of the patients in the PCI group and in 14.7% of the patients in the CABG group (difference, 0.7 percentage points; upper 97.5% confidence limit, 4.0 percentage points; P=0.02 for noninferiority; hazard ratio, 1.00; 95% confidence interval, 0.79 to 1.26; P=0.98 for superiority). The secondary end-point event of death, stroke, or myocardial infarction at 30 days occurred in 4.9% of the patients in the PCI group and in 7.9% in the CABG group (P<0.001 for noninferiority, P=0.008 for superiority). The secondary end-point event of death, stroke, myocardial infarction, or ischemia-driven revascularization at 3 years occurred in 23.1% of the patients in the PCI group and in 19.1% in the CABG group (P=0.01 for noninferiority, P=0.10 for superiority). Conclusions In patients with left main coronary artery disease and low or intermediate SYNTAX scores by site assessment, PCI with everolimus-eluting stents was noninferior to CABG with respect to the rate of the composite end point of death, stroke, or myocardial infarction at 3 years. (Funded by Abbott Vascular; EXCEL ClinicalTrials.gov number, NCT01205776 .)

Percutaneous coronary intervention in Europe 1992-2003

peer reviewedAims: The purpose of this registry is to collect data on trends in interventional cardiology within Europe. Special interest focuses on relative increases and ratios in newer revascularization approaches and its distribution in different regions in Europe. We report the data of the year 2003 and give an overview of the development of coronary interventions since 1992, when the first data collection was performed. Methods and results: Questionnaires were distributed yearly to delegates of all national societies of cardiology represented in the European Society of Cardiology to collect the case numbers of all local institutions and operators. The overall numbers of coronary angiographies increased from 1992 to 2003 from 684,000 to 1,993,000 (from 1,250 to 3,500 per million inhabitants). The respective numbers for percutaneous coronary interventions (PCI-coronary angioplasty) and coronary stenting procedures increased from 184,000 to 733,000 (from 335 to 1,300) and from 3,000 to 610,000 (from 5 to 1,100), respectively. Germany has been the most active country for the past years with 653,000 angiographies (7,800), 222,000 angioplasties (2,500), and 180,000 stenting procedures (2,200) in 2003. The indication has shifted towards acute coronary syndromes, as demonstrated by raising rates of interventions for acute myocardial infarction over the last decade. The procedures are more readily performed and safer, as shown by increasing rate of “ad hoc” PCI and decreasing need for emergency coronary artery bypass surgery (CABG). In 2003, use of drug-eluting stents had further increased. However, an enormous variability is reported with the highest rate in Portugal (55%). Conclusion: Interventional cardiology in Europe is still expanding, mainly but not exclusively due to rapid growth in the eastern European countries. A number of new coronary revascularization procedures introduced over the years have all but disappeared. Only stenting has experienced an exponential growth. The same can be forecast for drug-eluting stenting

A multimodális képalkotás szerepe a paravalvularis leak katéteres zárásában

Célkitűzés: A paravalvularis leak (PVL) incidenciája 5-18% műbillentyű-beültetést követően. Az esetek 3%-ában tünetes megjelenésű, ami szívelégtelenség tünetegyüttesét, valamint hemolitikus anémiát jelenthet. A betegpopulációt magas perioperatív rizikó jellemzi, az ismételt szívműtét 30 napos mortalitása 10% feletti. Ezen betegeknél jelent lehetőséget a katéteres leak-zárás. Célunk a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben végzett beavatkozások periprocedurális képalkotásának vizsgálata. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunkba a 2009 szeptembere és 2021 decembere között végzett 62 katéteres PVL-zárást (36 férfi , 26 nő, átlagéletkor 69,5±10,9 év) vontuk be. Értékeltük a csak 2D transoesophageális echokardiográfi án (TEE) átesett csoporttal összehasonlítva a multimodális képalkotás (3D TEE és szív-CT) szerepét a mortalitás, a szövődmények és a technikai siker vonatkozásában. Eredmények: A vizsgált időszakban a zárás indikációja az esetek 82%-ában szívelégtelenség, 19%-ában hemolitikus anémia volt. A műbillentyű beültetésétől számított medián idő 4,3 év volt. Mitralis érintettség 42 esetben fordult elő (mechanikus műbillentyű 34 eset, biológiai 8 eset), aorta 21 esetben volt érintett (mechanikus 15 eset, biológiai 3 eset, TAVI 3 eset). Azokban az esetekben, amikor csak 2D TEE-t végeztek, a technikai sikeresség 86%, a 30 napos mortalitás 8% volt. A beavatkozást megelőzően 26 esetben került sor multimodális képalkotásra, ezen esetek technikai sikeressége 96%, a 30 napos mortalitása 11%-nak adódott. Következtetések: A tünetes, de magas rizikójú páciensek esetén eredményes és biztonságos alternatívát jelent a katéteres PVL-zárás. A multimodális képalkotás alkalmazása segíthet a PVL paramétereinek meghatározásában, a beavatkozás hosszának, illetve a komplikációk száma csökkentésében

A bal pitvari fülcse perkután zárása nonvalvularis pitvarfibrillációban – nemzetközi és hazai tapasztalatok = Percutaneous left atrial appendage closure in non-valvular atrial fibrillation – review of literature and own experiences

Nonvalvularis pitvarfibrillációban szenvedő betegek esetén az orális antikoaguláns kezelés stroke-prevenciós hatékonysága egyértelműen bizonyított. Ezen betegek nem elhanyagolható hányada számára azonban a magas thromboemboliás kockázat ellenére sem kivitelezhető a hosszú távú antikoaguláns kezelés. Elsősorban ennek köszönhető, hogy napjainkban egyre inkább az alternatív kezelési stratégiák kerülnek az érdeklődés homlokterébe. Nonvalvularis pitvarfibrillációban a thrombusképződés leggyakoribb helye a bal pitvari fülcse. Az európai piacon jelenleg két perkután fülcsezáró eszköz érhető el: Watchman LAA System (Atritech Inc.) és az Amplatzer Cardiac Plug (AGA Medical Corporation). Bár a közelmúltban zárult klinikai vizsgálatok (PLAATO, PROTECT AF) szerint a perkután bal pitvari fülcsezárás elfogadható biztonságossági profil mellett csökkenti a hosszú távú stroke-kockázatot, a rendelkezésünkre álló adatok még korlátozottak. Jelenleg ezek a beavatkozások a nonvalvularis pitvarfibrillációban szenvedő magas stroke-kockázatú betegek azon csoportja számára jelenthetnek elfogadható megoldást, akiknél az orális antikoaguláns terápia nem alkalmazható vagy az optimális hatékonyság nem elérhető. A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben 2010. január 28-án, Magyarországon elsőként, három, nonvalvularis pitvarfibrillációban szenvedő betegünknél végeztünk sikeres perkután bal pitvari fülcsezárást. | In patients with non-valvular atrial fibrillation, efficacy of stroke prevention with oral anticoagulant therapy has been proved. Despite their high risk for thromboembolic events, there are substantial numbers of patients who are not candidates for long-term oral anticoagulant therapy, therefore the interest in alternative treatment strategies are in focus these days. The most common place within the heart for thrombus formation in patients with non-valvular atrial fibrillation is the left atrial appendage. Two devices specifically designed for percutaneous left atrial appendage closure are currently available in Europe: the WATCHMAN LAA system (Atritech, Inc) and the AMPLATZER Cardiac Plug (AGA Medical Corporation). Although present trial results (PLAATO, PROTECT AF) suggest that LAA closure may be performed at acceptable safety and it may reduce the long-term stroke risk, available data are still very limited. At present these procedures may be an acceptable alternative in selected high-risk patients with non-valvular atrial fibrillation who are not or suboptimal candidates for oral anticoagulant therapy. On 28. January, 2010 we performed the first three successful percutaneous left atrial appendage closure procedures in Gottsegen György Hungarian Institute of Cardiology in Hungary

A háromér-betegség kezelése a FAME-3 vizsgálat eredményeinek tükrében

A korábbi randomizált vizsgálatok rendre azt igazolták, hogy a coronariabypass-műtét előnyösebb a percutan coro- nariaintervencióval szemben a súlyos, kiterjedt koszorúér-betegség kezelésében. Ezt elsősorban az ismételt revascu- larisatio ritkább igényével magyarázzák, sőt bizonyos alcsoportokban még mortalitási előnyt és kevesebb szívinfarctust is regisztráltak az operáltak között. A közelmúltban publikált multicentrikus, randomizált FAME (Fractional Flow Reserve Versus Angiography in Multivessel Evaluation)-3 tanulmány 1500 beteg bevonásával azt kutatta, hogy a frakcionált „flow reserve” méréssel vezérelt, újgenerációs gyógyszerkibocsátó stent implantációjával végzett percutan coronariaintervenció non-inferior-e a modern koszorúérbypass-műtéttel szemben az egyéves halálozás, a szívinfarctus, a stroke és az ismételt revascularisatiós igény szempontjából. A FAME-3 vizsgálatban aktívan részt vevő szerzők ismertetik a vizsgálatok, a vizsgált populáció és az elvégzett beavatkozások jellemzőit, illetve az eredményeket. A FAME-3 vizsgálatban nem sikerült igazolni a percutan coronariaintervenció non-inferior voltát a bypassműtéttel szemben a háromér-betegség kezelésében. A szerzők részletesen elemzik ennek lehetséges okait, illetve a vizsgálatból származó egyéb fontos következtetéseket. Idetartozik a „kemény végpontok” tekintetében a szignifikáns különbség hiánya a két kar között, illetve az, hogy a perioperatív morbiditás tekintetében a percutan revascularisatio szignifikánsan jobbnak bizonyult. Bár a primer végpont értékelése meghatározó a klinikai döntéshozatalban, a másodlagos szempontok figyelembevétele is elengedhetetlen a részletes betegfelvilágosításnál és az egyéni revascularisatiós stratégia meghatározásában

Ventricular septal rupture caused by myocardial bridge, solved by interventional closure device

Myocardial bridging is a common coronary anomaly, which is generally described as a benign phenomenon. However, a growing number of studies consider this anomaly a relevant pathophysiological phenomenon with serious pathological consequences. Here we report on the case of an 88-year-old woman suffering from myocardial infarction and ventricular septal rupture, lacking any recognizable coronary disease except for a myocardial bridge causing the systolic compression of the left anterior descending coronary artery. A wide range of diagnostic procedures, including coronarography, echocardiography, and magnetic resonance imaging were used. The septal rupture was finally closed by using a percutaneous closure device. This event indicates that myocardial bridges – at least in some cases – may have notable clinical relevance