Betegjogok etnikai metszetben

Absztrakt Bevezetés: Egészség- és betegségtudatunk kulturálisan meghatározott, etnikai és vallási szocializációnk az egészségüggyel kapcsolatos attitűdjeinket is alakítja. A többségi társadalom normáin alapuló betegjogok és betegkötelezettségek a mindennapi gyakorlat során többször szembekerülnek a roma népesség kisebbségi normáival. Célkitűzés: A szerzők célja annak feltárása, hogy a roma népesség egészségügyi ellátása során milyen ütközési pontok merülnek fel a betegjogokkal, valamint a betegkötelezettségekkel kapcsolatban. Módszer: A tanulmányban részben orvosantropológiai és szociológiai tanulmányok eredményeit, részben több mint 40, egészségügyi dolgozók számára tartott betegjogi kurzus tapasztalatait használták fel. Eredmények: A kulturális meghatározottságból, az alacsony társadalmi státuszból fakadó tényezők, valamint a kisebbségi létből eredő szociálpszichológiai mechanizmusok egyaránt alakítják az egészségügyi ellátás szituációit, valamint a betegjogok és kötelezettségek érvényesülését. Következtetések: Az egészségügyi dolgozók és a roma páciensek közötti félreértések többsége elsősorban a kulturális különbségek ismeretének hiányában gyökerezik, ezért is tartják a szerzők kiemelt fontosságúnak a transzkulturális szemléletmód, valamint a romológiai ismeretek népszerűsítését az egészségügyi alap- és továbbképzések során. Orv. Hetil., 2016, 157(18), 712–717

Női szerepek és konfliktusok egészségügyi diplomások életpályáin = Female roles and conflicts in health care professions

A gyógyító- és ápolómunka fizikai és pszichés terheit női munkavállalók esetében fokozzák a gyermekvállalás és a családi szerepek ellátásából következő kötelezettségek. Célkitűzés: Kutatásunk elsődleges célja az volt, hogy megismerjük és összehasonlítsuk hallgatói és dolgozói szinten a diplomás ápolónők és orvosnők család- és karrierszerep(terv)eit, összefüggésben testi és lelki jóllétükkel, konfliktusaikkal. Módszer: Keresztmetszeti, önkitöltős kérdőíves vizsgálatainkat egészségügyi felsőoktatásban tanuló diplomás ápoló- (N = 226) és orvostanhallgató-nők (N = 117) körében, valamint fekvőbeteg-ellátásban dolgozó diplomás ápolónők és orvosnők (N = 409) körében készítettük. Eredmények: A hallgatónők leendő családi és munkahelyi szerepeiket egyaránt nélkülözhetetlennek tartják. Gyermekszámterveik nem térnek el a magyar populáció hasonló eredményeitől. Diplomás ápolónők és orvosnők számára fontosak a családi és munkahelyi szerepek. A szerepek közötti konfliktusok összefüggésben állnak a karrierrel és életúttal kapcsolatos elégedettségükkel, egészségi állapotukkal, pszichoszomatikus tüneteik prevalenciájával. Megállapítható, hogy egészség- és rizikó-magatartásuk nem kielégítő szintű. Következtetések: A leendő és a már magyar egészségügyi viszonyok között dolgozó egészségügyi diplomás nők szerepterveiben, szerepeinek ellátásában számos ponton feszültség figyelhető meg. Sok esetben nem kielégítő a társadalmi szerepeikből adódó kötelezettségek teljesítése. A diplomásápoló-hallgatók és dolgozók hátránya kifejezettebb, ezért fontosnak tartjuk további elemző és összehasonlító vizsgálatok végzését. | The burdens of caring and curing professions are increased in the female workforce by duties becoming a child and serving a family as well. Aim: the objective of our research was to study and compare future and present family and career plans of students and active professionals (nurses and female doctors), related to their physical and mental health and conflicts. Methods: our cross-section research was carried out among female nursing college students (N = 226), female medical students (N = 117), and among professional nurses and female doctors in hospitals (N = 409). Results: students consider parallel their future family and workplace roles. The number of children planned is the same as in general population, but female medical students would like to have more children than nursing students. Professional nurses and female doctors estimate high both the family and workplace roles. Role conflicts are interrelating with their career and life satisfaction, health condition, and the prevalence of psychosomatic symptoms. Their roles as a social model in health promotion are rather questionable, for their insufficient health and risk behaviors. Conclusions: we can state that there is a considerable tension and contradiction in planned and actual roles of future and present female workforce of Hungary’s health care system. In many cases they are unable to fulfill requirements based on their social engagement. Relevant handicaps of nursing college students and female professional nurses are more prevalent, therefore we propose further analytic and comparative research in the future

Egészség és egészségmagatartás leendő és végzett diplomás ápolónők és orvosnők körében = Health and health-related behaviour of future and graduated professional female nurses and doctors

Az orvosi és ápolói hivatást gyakorló személyeknek számos problémával kell szembesülniük: magas munkahelyi elvárások, nem kielégítő munkakörülmények, a hivatást terhelő pszichés nehézségek, sokirányú szerepkötelezettségek. Jelen tanulmányunk hallgatónők, valamint végzett orvosnők és diplomás ápolónők szubjektív egészségi állapotát, pszichoszomatikus tüneteit vizsgálja, összefüggésben egészségmagatartásukkal, életmódjukkal. Módszer: keresztmetszeti vizsgálatainkat egészségügyi felsőoktatásban tanuló diplomás ápoló- (N = 226) és orvostanhallgatónők (N = 117) körében, valamint fekvőbeteg-ellátásban dolgozó diplomás ápolónők és orvosnők (N = 409) körében készítettük. Eredmények: megközelítőleg a dolgozók 60%-a legalább egy egészségi problémát jelölt meg. A szubjektív alapú egészségi állapot meghatározás statisztikai összefüggést mutatott a pszichoszomatikus tünetekkel (p<0,001), a pesszimista jövőképpel (p<0,001), a jelenlegi partnerkapcsolat miatt megélt problémákkal (p<0,001), a fizikai aktivitással (p<0,001). Megközelítőleg 40%-uk (a hallgatói felmérésben 47%) sportol hetente legalább egyszer vagy annál gyakrabban. A dohányzók aránya 16,7% (a hallgatói felmérésekben 22,9%) volt. Következtetések: eredményeink alapján megállapítható, hogy az egészségügyi felsőoktatásban tanuló hallgatónők és a magyar egészségügyi viszonyok között dolgozók számára az egészség nem jelenik meg számottevő értékként, egészségmegőrző magatartásuk kifejezetten alacsony szintű. Egészségmegőrző társadalmi szerepük hatékonysága egyértelműen megkérdőjelezhető. | Medical and nursing professions are stressing due to a number of major problems: high work related expectations, inadequate workplace conditions, the severe psychological burden placed on employees by the nature of their job. This study analyses the self-rated general and psychosocial health of female students and professional physicians and nurses related to healthy lifestyle habits and individual behavioural patterns. Method: our cross-section research was carried out among female nursing college students (N = 226), female medical students (N = 117), and among professional nurses and female doctors in hospitals (N = 409). Results: six out of ten staff members mentioned at least one health problem. To the self-rated health (SRH) of students and professional doctors and nursing staff were strongly related psychosomatic symptoms (p<0,001), pessimistic future expectations (p<0,001), perceived difficulties while maintaining the actual partnership (p = 0,001), and physical activity (p<0,001). About 40% (in student surveys 47,0%) said that they did some sports once a week or even more frequently. Smokers were represented with 16,7% (in student surveys 22,9%). Conclusion: results obtained suggest that health is not a highly appreciated value among female students and staff members in the Hungarian health care, moreover, their health-related behaviour is at a substandard level. Their roles as a social model in health promotion are rather questionable, for their insufficient health and risk behaviours

Közegészségügyi kérdések XVIII. századi (jog)források tükrében [Public health issues according to 18th century legal sources]

Napjainkban az egyik legdinamikusabban fejlődő jogág az egészségügyi jog. A jelenleg hatályos egészségügyi tárgyú jogi normák, különösen a betegjogi szabályok értelmezési vitákat, az egészségügyi szolgáltatók felől pedig sokszor ellenérzéseket váltanak ki, miközben érvényességük megkérdőjelezhetetlen. Jóllehet csaknem húsz év telt el azóta, hogy hatályba lépett az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, még mindig igen magas a betegjogi panaszok és a jogsértések miatt indult peres eljárások száma. (OBDK, 2016; Weborvos, 2013) A probléma hátterében egyértelművé kell tennünk a szerves és egyenes vonalú jogfejlődés hiányát, valamint ezzel összefüggésben az egészségügyi szolgáltatók, a betegek és hozzátartozók jogtudatosságának gyakori elégtelenségét

Laikusok onkológiai ellátáshoz kapcsolódó ismeretei, tapasztalatai és attitűdjei

Absztrakt Bevezetés: A kutatásokban jóval kisebb hangsúlyt kap a betegek és hozzátartozók betegjogi és ellátásszervezési ismereteinek és együttműködésükkel kapcsolatos attitűdjeinek a felmérése. Célkitűzés: Hiánypótló kutatásukban a szerzők legfontosabb célkitűzése az volt, hogy felmérjék az onkológiai ellátásban megjelenő laikusok ellátásszervezési ismereteit, valamint attitűdjeit. Módszer: Az adatok felvételét két nagy betegforgalmú helyszínen végezték, szóbeli interjú formájában (n = 271). Eredmények: A válaszadók 26,1%-a egyáltalán nem szerez be további információt feltételezett/bizonyított betegségéről. 69,0% vélte úgy, hogy a patológus kizárólag halottakkal foglalkozik vagy pedig egyáltalán nem tudta, mi a feladata. Mindössze a válaszadók 39,7%-a jelezte, hogy a daganatos betegség típusának meghatározásában a patológus szerepet játszik. Ez utóbbi két eredményt nem befolyásolta a válaszadók iskolai végzettsége. Következtetések: Bizonyítható, hogy sokan nem ismerik, s bár iskolai végzettség függvényében változott a válasz, de magas százalékban nem is akarják megismerni az onkológiai ellátás működését. A szerzők véleménye szerint a laikusok informáltsága magasabb szintű betegellátáshoz, s ezzel összefüggésben nagyobb betegbiztonsághoz vezetne. Orv. Hetil., 2016, 157(33), 1314–1319. | Abstract Introduction: There is much less emphasis on the survey of the laymen’s attitudes towards their awareness of patients’ rights and organization of care, and cooperation. Aim: The most important goal of this niche study was to explore how much laymen know about the organization of care and to assess their attitudes when they are under oncological care. Method: Data collection was completed in outpatient oncology departments in two different hospitals treating high number of patients (n = 271). Results: 26.1% of the respondents did not collect further information about their supposed disease. 69.0% thought that the pathologist deals exclusively with the dead or did not know what their duties are. Only 39.7% of the respondents indicated that the pathologist plays a role in the diagnostic process of cancers. The latter two findings were not influenced by the respondents’ level of education. Conclusions: There is a clear evidence that the majority of the respondents were not familiar with the organisationof the care in oncology and, depending on the level of their education, a high percentage does not even want to learn about it at all. The authors propose that informing the layman would lead to a higher quality of patient care, and consequently to greater patient safety. Orv. Hetil., 2016, 157(33), 1314–1319