Új echokardiográfiás módszerek a szívelégtelenség diagnosztikájában

6

Cardiovascular outcomes in patients treated with sodium-glucose transport protein 2 inhibitors, a network meta-analysis of randomized trials

BackgroundGliflozins altering the sodium-glucose transport protein 2 (SGLT2) in the nephron, represent alone or in combination a promising treatment option for patients with type II diabetes mellitus. In addition to glucose control, these drugs provide benefits including reduced risk of long-term cardiovascular (CV) and renal complications. Several trials evaluated gliflozins in patients with various degrees of cardiac dysfunction with heterogeneous results.ObjectivesWe aimed to perform a comprehensive analysis of the effect of gliflozins on CV outcomes.MethodsSystematic searches of electronic databases were conducted until September 2022. Multiple treatment network meta-analysis was performed in R. Random-effects model was used to combine risk estimates across trials calculating risk ratio (RR) with 95% confidence intervals as summary statistics. The primary endpoint of interest was the rate of heart failure-related hospitalization (HHF) and the composite of HHF with CV mortality (HHF + CVD). Secondary outcomes included major adverse cardiac events (MACE), CV- and overall mortality, myocardial infarction (MI), and stroke.ResultsTwenty-nine studies randomizing 88,418 patients were identified. Gliflozins reduced the risk of HHF (RR: 0.72 [0.69; 0.76]) and HHF + CVD (RR: 0.78 [0.75; 0.82]). The risk of MACE and its component also improved significantly except for stroke. The network analyses did not explore major differences among the individual substances. The only exception was sotagliflozin which appeared to be more effective regarding HHF + CVD, stroke, and MI compared to ertugliflozin, in HHF + CVD and stroke compared to dapagliflozin, and in stroke endpoint compared to empagliflozin.ConclusionOur meta-analysis supports a group effect of gliflozins beneficial in a wide spectrum of patients with a risk of heart failure (HF) development. In addition to the improvement of HF-related outcomes, the risk of major adverse events is also reduced with SGLT2 inhibition.Systematic review registration[www.ClinicalTrials.gov], identifier [CRD42022358078]

Chloroquin indukálta cardiomyopathia avagy a „pszeudo-Fabry-kór” fatális lefolyású esete = Chloroquine induced cardiomyopathy: a fatal course of „pseudo-Fabry’s-disease”

A chloroquint napjainkban szisztémás autoimmun kórképek kezelésére használják, autoimmun szöveti károsodást gátló és immunomoduláns hatása miatt. Ritka, ám súlyos mellékhatása a szernek, hogy restriktív cardiomyopathia-szerű képet okozhat, ami fenotípus és hisztológiai kép tekintetében egyaránt a Fabry-kór kardiális manifesztációjára emlékeztet. Munkánkban egy 73 éves nőbeteg esetét mutatjuk be, akinek fulmináns lefolyású szívelégtelensége hátterében chloroquin-cardiomyopathia állt. A beteg anamnézisében tartós chloroquinszedés szerepelt, rheumatoid arthritise miatt. 71 éves, korában harmadfokú atrioventricularis blokk miatt igényelt végleges pacemaker-implantációt. 2 évvel később kardiális dekompenzáció miatt került intézeti felvételre. Ekkor transthoracalis echokardiográfia során masszív koncentrikus bal kamrai hipertrófia, közepes fokban csökkent szisztolés balkamra-funkció és restriktív típusú mitrális beáramlási görbe volt észlelhető. A beteg a kéthetes hospitalizáció során kompenzálható volt, azonban 1 hónapon belül súlyos állapotban rehospitalizációra került sor, ami fatális kimenetelű volt. A klinikai kép és az autopsziás lelet alapján felmerült Fabry-betegség gyanúja. Tekintettel azonban a beteg tartós chloroquin szedésére, chloroquin indukálta cardiomyopathiát valószínűsítettünk. A chloroquin kardiális jellegű mellékhatásai – bár az alkalmazási előírásban említésre kerülnek – kevésbé ismertek. Ajánlásokra lenne szükség azzal kapcsolatban, hogy milyen gyakran, milyen módszerrel javasolt a tartósan chloroquint szedő betegek kardiológiai szűrése