31 research outputs found
A comparison of macular structure imaged by optical coherence tomography in preterm and full-term children
PURPOSE: Macular anatomic abnormalities were examined by optical coherence
tomography (OCT) imaging in premature children and compared with those of
full-term children. METHODS: In a prospective case-control study, premature
patients 7 to 14 years of age were divided into three groups (group I,
laser-treated retinopathy of prematurity [ROP]; group II, spontaneously regressed
ROP; group III, no ROP), and age-matched children (group IV). All the eligible 74
eyes had normal-appearing posterior pole, myopia < or =3 D, and best corrected
visual acuity 1.0. When both eyes of a subject were eligible for the study, one
eye was randomly selected (10 eyes of 10 children in each group). Retinal
thicknesses of the macula measured by OCT3 were compared. The correlation between
central foveal thickness and prematurity (gestational age at birth < or = 30
weeks; birth weight < or = 1250 g) or ROP was determined. RESULTS: The mean
foveal and central retinal thicknesses decreased significantly in group I
(laser-treated ROP) and group IV (term birth). Significant differences in central
retinal thickness were found between the premature groups and full-term children
(Mann-Whitney U test). The cutoff point of central retinal thickness, determined
by receiver operating characteristic curve was 209 microm. The general estimating
equation model statistics found a significant effect of ROP severity (P = 0.003),
P value for the category of prematurity was 0.063. CONCLUSIONS: The central
retinal thickness was significantly higher in the preterm groups than in the
full-term group. This subtle macular modification may be related mainly to ROP.
Prematurity had only a marginally significant role
Intrasession and Between-Visit Variability of Retinal Vessel Density Values Measured with OCT Angiography in Diabetic Patients
In clinical practice the measurement error of an instrument has special importance in analyzing and interpreting data, and acknowledging limitations. The purpose of this study was to evaluate intrasession and between-visit reproducibility of OCT angiography measurements in diabetic patients. A total of 54 eyes of 27 diabetic patients underwent OCT angiography imaging. Foveal avascular zone (FAZ) area and superficial retinal vessel density (VD) at 3 mm were calculated using the AngioAnalytics software. Three consecutive images were acquired at first visit and one image 1 month later. Intrasession and between-visit reproducibility of parameters were characterized by intraclass correlation coefficient (ICC), coefficient of variation (CV), and coefficient of repeatability (CR) values. We measured excellent (>0.90) ICC values both in intrasession and between-visit comparisons. CV was higher for the FAZ area compared to VD both in intrasession (7.79% vs. 2.87%) and in between-visit (12.33% vs. 2.95%) comparisons. Between-visit CR value for VD was 4.53% (95% CI: 3.72-5.79%). These data suggest that OCT angiography shows excellent repeatability in diabetic patients, indicating that this non-invasive technology might be suitable for longitudinal assessment of microvascular complications
Spontán suprachorioidealis vérzés okozta vakság véralvadásgátló kezelésben részesült időskori makuladegenerációs betegeken
We present cases of blinding spontaneous suprachoroidal haemorrhage in anticoagulant taking wet-AMD patients. A retrospective study has been performed to present the clinical course, management and final outcome of spontaneous suprachoroidal haemorrhage in 7 eyes of six age-related macular degeneration patients seen in our clinic from January 2016 to April 2017. All patients were on chronic oral anticoagulant therapy because of cardiovascular disorder. In one patient, haematological disorder was also present modifying significantly the haemostasis. All eyes received prior anti-VEGF treatment for exsudative AMD. Acute angle closure glaucoma - with no response to topical and oral IOP lowering therapy - was the most frequent ocular complication in our cases. The final visual prognosis was usually very poor. The risk of spontaneous suprachoroidal haemorrhage is increased in wet-AMD patients who are on anticoagulant therapy. To prevent this blinding condition, a stronger communication between ophthalmologists and cardiologists would be beneficial, with an ophthalmological check-up in this group of patients before and during the use of anticoagulants. Orv Hetil. 2018, 159(24): 985-990
Első tapasztalataink diabeteses maculopathia Navilas® 577s mikropulzuslézer-készülékkel történő kezelésével
Bevezetés és célkitűzés: A Navilas® 577s mikropulzuslézerrel végzett kezelés biztonságosságának és hatásosságának
vizsgálata diabeteses maculaoedemában.
Módszer: Retrospektív vizsgálatunkba diabeteses maculaoedema miatt gondozott és legalább 6 hónapos utánkövetés-
sel rendelkező, korábban Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelésen átesett 28 beteg 46 szemét válogattuk be. Min-
den szemen optikaikoherencia-tomográfia (OCT) vastagsági térkép navigált, nonkontakt, küszöb alatti mikropulzus-
lézer-kezelés történt egy alkalommal. A kezelést megelőzően és az azt követő 6. hónapban rögzítettük a látóélesség,
a centrális retinavastagság értékeit és az éreredetű endothelialis növekedési faktort (VEGF) gátló injekciók számát.
A követési idő végén megvizsgáltuk a szemfenéki képnek a digitális fundusfotográfia és az átmetszeti OCT-képek
segítségével észlelhető változásait.
Eredmények: A vizsgált szemek közül 30 esetben a lézerkezelést korábbi centrális maculaoedema miatt VEGF-gátló
injekciós kezelés előzte meg, míg 16 szem esetében primer lézerkezelés történt. A Navilas® 577s mikropulzuslézer-
kezelést követően 6 hónappal sem a látóélesség, sem a centrális maculavastagság nem változott szignifikánsan egyik
csoportban sem (p>0,05). Ugyanakkor a korábban injekciós kezelésben részesült szemek esetében a lézerkezelést
megelőző 6 hónapban adott injekciók száma az átlagos 2,63 ± 1,18 értékről átlagosan 0,5 ± 0,73 értékre csökkent
(p<0,001). A fundusfotókon és az átmetszeti OCT-scaneken a lézerkezelést követően egyetlen szem esetében sem
találtunk látható pigmentelváltozásokat vagy hegesedést.
Következetetés: Megfigyeléseink szerint a Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelés biztonságos a diabeteses macula-
oedemás betegek kezelésében, továbbá a VEGF-gátlóval kezelt szemeken szerepet játszhat az injekciók számának
csökkentésében
Pachychorioidealis kórképek = Pachychoroid diseases
The aim of this study is to present our knowledge about pachychoroid diseases using case reports, literature review and our own clinical experiences. A summary flow chart of treatment options for the subgroups was prepared, too. Pachychoroid diseases include the following: central serous chorioretinopathy (CSCR), pachychoroid pigment epitheliopathy (PPE), pachychoroid neovasculopathy (PNV), polypoidal choroidal vasculopathy (PCV), peripapillary pachychoroid syndrome (PPS), focal choroidal excavation (FCE). A common feature of pachychoroid diseases is the quantitative or qualitative abnormality of the choroidea, which is often associated with subretinal fluid accumulation. The disease group does not currently have a standard treatment protocol; some of the multiple treatments prove to be more effective, however, there are significant differences between the subgroups. We summarize which subgroup benefits from eplerenone tablet therapy, micropulse laser therapy, verteporfin photodynamic therapy or intravitreal anti-VEGF injection therapy
A chorioidea vastagságának változása diabeteses betegekben = Choroidal thickness changes in patients with diabetes
Bevezetés: A swept source optikaikoherencia-tomográfia egy új, noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retina mellett a chorioi- dea vizsgálatát, és segítséget nyújthat a diabeteses chorioidopathia patogenezisének megismerésében. Célkitűzés: Diabeteses retinopathia különböző súlyosságú stádiumaiban a chorioideavastagság meghatározása, valamint a külön- böző terápiás lehetőségek és a jól ismert általános rizikófaktorok (a diabetes fennállási ideje, típusa, hemoglobin-A1c-szint, hyper- tonia) chorioideavastagsággal való korrelációjának meghatározása. Módszer: Prospektív keresztmetszeti vizsgálat Swept Source DRI Triton optikaikoherencia-tomográfia segítségével. Macula- és chorioideavastagság-térképet készítettünk 60 diabeteses beteg 117 szeméről. Kontrollcsoportként 24 fő 45 szemét vizsgáltuk. A chorioideavastagság változásának a cukorbetegséggel, valamint a szisztémás rizikófaktorokkal való összefüggését elemeztük. A chorioideavastagság és a diabeteses retinopathia súlyossága (nincs, nonproliferatív/proliferatív stádium) közötti kapcsolatot, valamint a panretinalis lézerkezelés hatását is vizsgáltuk. Eredmények: Cukorbetegekben szignifikánsan alacsonyabb chorioideavastagságot találtunk egészséges kontrollcsoporttal összeha- sonlítva (p<0,05). Az egész beteganyagot vizsgálva az életkor (p<0,001) és a hypertonia jelenléte (p<0,05) szignifikáns korreláci- ót mutatott a chorioidea elvékonyodásával. A cukorbetegség fennállási ideje és a chorioidea elvékonyodása között szignifikáns összefüggést mutattunk ki (p<0,05). A szisztémás rizikófaktorokat többváltozós modellben vizsgálva a betegség fennállási ideje a chorioideavastagság-csökkenés szignifikáns prediktora maradt (β –0,18, p = 0,02). Szignifikánsan alacsonyabbnak találtuk a cho- rioideavastagságot a proliferatív retinopathiában szenvedő és a panretinalis lézerkezelésen átesett betegekben a nonproliferatív csoporttal összehasonlítva (p<0,05). Következtetés: Vizsgálatunk igazolta, hogy a szisztémás rizikófaktorok (életkor, hypertonia, a diabetes fennállási ideje) mellett a diabetes jelenléte és a diabeteses retinopathia progressziója is hatással van a chorioidea elvékonyodására. A továbbiakban kimutat- tuk, hogy panretinalis lézerkezelés hatására a chorioideavastagság szignifikáns csökkenése figyelhető meg
Patológiás myopia talaján kialakult érújdonképződés intravitrealis ranibizumabkezelése
Absztrakt:
Bevezetés: A patológiás myopia világszerte a látásvesztés egyik
meghatározó oka, jelentős részben a még aktív, dolgozó korosztályt érintve. Az
egyik jelentős, látást veszélyeztető komplikáció patológiás myopiában a
chorioidea-neovascularisatio. Célkitűzés: A patológiás myopia
talaján kialakult subfovealis érújdonképződések intravitrealis
ranibizumabkezelése eredményességének vizsgálata. Módszer:
Retrospektív analízisünk során 14 beteg (életkor: 61 ± 17 év) 14 szemén
patológiás rövidlátás talaján kialakult subfovealis érújdonképződéseket
kezeltünk intravitrealis ranibizumabbal, szükség szerinti adagolási móddal.
Vizsgáltuk a legjobb korrigált távoli látóélesség, a
chorioidea-neovascularisatiós laesio magasságának változását és a beadott
injekciók számát. Eredmények: A legjobb korrigált látóélesség a
kiindulási 55,8 ± 19,3 betűről az első év végére 64,8 ± 15,5 betűre (p =
0,0414), a követési idő végére 62,6 ± 16,3 betűre (p = 0,2896) javult. Az
átlagos követési idő 19,7 ± 23,9 hónap, az átlagos injekciószám 2,8 ± 2,1 volt.
Négy szemen a látóélesség a kezelés ellenére tovább romlott.
Következtetések: Az intravitrealis ranibizumab a patológiás
rövidlátás talaján kialakult érújdonképződések hatékony kezelési módja. Néhány
szemen a kezelés ellenére tovább romlik a látóélesség. Orv. Hetil., 2017,
158(15), 579–586.
|
Abstract:
Introduction: Pathological myopia is one of the leading causes
of vision loss worldwide, especially among young people of working age.
Choroidal neovascularization is one of the most important cause of visual
impairment in pathological myopia. Aim: To evaluate the
efficacy of intravitreal ranibizumab for the treatment of myopic choroidal
neovascularization. Method: In this retrospective analysis 14
eyes of 14 patients (mean age: 61 ± 17 years) with myopic choroidal
neovascularization were treated with intravitreal ranibizumab as needed.
Best-corrected visual acuity, thickness of choroidal neovascularization lesion
and the number of injections were assessed. Results: The mean
visual acuity changed from 55.8 ± 19.3 letters to 64.8 + 15.5 at 12 months (p =
0.0414), and 62.6 ± 16.3 during follow-up time (p = 0.2896). Mean follow-up time
was 19.7 ± 23.9 months, average number of injections was 2.8 ± 2.1. Visual
acuity declined in four patients despite the treatment.
Conclusions: Intravitreal ranibizumab is an effective
therapy in pathological myopia. Some patients experience deterioration of visual
acuity despite of treatment. Orv. Hetil., 2017, 158(15),
579–586
Diabeteses kisér-károsodás vizsgálata optikai koherencia tomográfián alapuló angiográfiával = Evaluation of diabetic microangiopathy using optical coherence tomography angiography
Absztrakt:
Bevezetés: Az optikai koherencia tomográfián alapuló angiográfia
új noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retinalis érhálózat vizsgálatát, és
segítséget nyújthat a microangiopathiával járó szemfenéki betegségek nyomon
követésében. Célkitűzés: Diabeteses betegek mindkét szemén
optikai koherencia tomográfiás angiográfiával meghatározni a retinalis
kisér-károsodás mértékét az általános rizikófaktorok függvényében.
Módszer: Optikai koherencia tomográfiás angiográfia során
36 diabeteses, valamint 45 kontrollszemély mindkét szemén meghatároztuk a
retinalis érhálózat sűrűségét. Rögzítettük a magas vérnyomást, a diabetes
fennállási idejét, az inzulinkezelést, a HbA1c-szintet, a
dyslipidaemia és a diabeteses retinopathia jelenlétét, továbbá a szem
tengelyhosszát. A rizikófaktoroknak az érhálózat-sűrűségre és a két szem közötti
aszimmetriára kifejtett hatását többváltozós regressziós modellekben vizsgáltuk.
Eredmények: Diabeteses betegekben a retinalis érhálózat
sűrűsége szignifikánsan alacsonyabb volt, mint kontrollszemélyekben (p<0,05),
és ugyanazon beteg két szemének adatai között mért különbség szignifikánsan
magasabb volt, mint a kontroll egészséges személyek két szeme között mért
különbség (p<0,05). Mind a retinalis érsűrűség, mind a két szem közötti
aszimmetria korrelált a diabetes fennállási idejével (p<0,05), kontroll alatt
tartva az általános rizikófaktorok hatását. A kontrollcsoporttal összehasonlítva
a két szem közötti aszimmetria mértéke szignifikánsan magasabb volt olyan
diabeteses betegek két szeme között is, akiknél a diabeteses retinopathia
szemfenéki jelei nem voltak láthatók (p<0,001).
Következtetések: Diabeteses betegekben csökkent az
érhálózat sűrűsége egészséges személyekkel összehasonlítva, továbbá fokozott a
két szem közötti aszimmetria. A csökkent érhálózat-sűrűség és a két szem közötti
fokozott aszimmetria a betegség fennállási idejével arányos, és alkalmas lehet a
diabeteses retinopathia igen korai, szemfenékvizsgálattal még nem látható
formáinak kiszűrésére, így segítve a terápia mielőbbi megkezdését. Orv Hetil.
2018; 159(8): 320–326.
|
Abstract:
Introduction: Optical coherence tomography angiography is a
non-invasive imaging technique that is able to visualize the different retinal
vascular layers using motion contrast to detect blood flow without intravenous
dye injection. This method might help to assess microangiopathy in diabetic
retinopathy during screening and follow-up. Aim: To quantify
retinal microvasculature alterations in both eyes of diabetic patients in
relation to systemic risk factors using optical coherence tomography
angiography. Method: Both eyes of 36 diabetic patients and 45
individuals without diabetes were examined. Duration of diabetes, insulin
therapy, blood pressure, HbA1c, dyslipidemia, axial length and the
presence of diabetic retinopathy were recorded. Retinal vessel density was
measured by optical coherence tomography angiography. The effect of risk factors
on vessel density and between-eye asymmetry was assessed using multivariable
regression analysis. Results: Vessel density was significantly
lower and between-eye difference was significantly higher in diabetic patients
compared to controls (p<0.05). Both vessel density and between-eye asymmetry
significantly correlated with diabetes duration (p<0.05) after controlling
for the effect of risk factors. The between-eye asymmetry in vessel density was
significantly higher in patients without clinically detectable diabetic
retinopathy compared to control subjects (p<0.001).
Conclusions: There is a decrease in retinal vessel density
and an increase in between-eye asymmetry in patients with diabetes compared to
healthy subjects. By using optical coherence tomography angiography, the
detection of these microvascular alterations is possible before clinically
detectable diabetic retinopathy and might serve as a useful tool in both
screening and timing of treatment. Orv Hetil. 2018; 159(8): 320–326
Stromal Cell-Derived Factor 1 Polymorphism in Retinal Vein Occlusion
BACKGROUND: Stromal cell-derived factor 1 (SDF1) has crucial role in the regulation of angiogenesis and ocular neovascularisation (NV). The purpose of this study was to evaluate the association between SDF1-3'G(801)A polymorphism and NV complications of retinal vein occlusion (RVO). METHODS: 130 patients with RVO (median age: 69.0, range 35-93 years; male/female- 58/72; 55 patients had central RVO, 75 patients had branch RVO) were enrolled in this study. In the RVO group, 40 (30.8%) patients were diagnosed with NV complications of RVO and 90 (69.2%) patients without NVs. The median follow up period was 40.3 months (range: 18-57 months). The SDF1-3'G(801)A polymorphism was detected by PCR-RFLP. Allelic prevalence was related to reference values obtained in the control group consisted of 125 randomly selected, age and gender matched, unrelated volunteers (median age: 68.0, range 36-95 years; male/female- 53/72). Statistical analysis of the allele and genotype differences between groups (RVO patients vs controls; RVO patients with NV vs RVO patients without NV) was determined by chi-squared test. P value of <0.05 was considered statistically significant. RESULTS: Hardy-Weinberg criteria was fulfilled in all groups. The SDF1-3'G(801)A allele and genotype frequencies of RVO patients were similar to controls (SDF1-3'A allele: 22.3% vs 20.8%; SDF1-3'(801)AA: 5.4% vs 4.8%, SDF1-3'(801)GG: 60.8% vs 63.2%). The frequency of SDF1-3'(801)AA and SDF1-3'(801)GA genotypes, as well as the SDF1-3'(801)A allele frequency were higher in RVO patients with NV versus in patients without NV complication (SDF1-3'(801)AA+AG genotypes: 57.5% vs 31.1%, p = 0.008; SDF1-3'(801)A allele: 35.0% vs 16.7%, p = 0.002) or versus controls (SDF1-3'(801)AA+AG genotypes 57.5% vs 36.8%, p = 0.021; SDF1-3'(801)A allele: 35.0% vs 20.8% p = 0.01). Carrying of SDF1-3'(801)A allele increased the risk of neovascularisation complications of RVO by 2.69 (OR, 95% CI = 1.47-4.93). CONCLUSION: These findings suggest that carrying SDF1-3'(801)A allele plays a role in the development of neovascular complications in retinal vein occlusion