A hőmérséklet hatása nehézfémekkel szennyezett talajok gázkibocsátására

Kadmiummal (Cd) és ólommal (Pb) szennyezett talaj gázkibocsátását vizsgáltuk gázkromatográfiás és kemilumineszcenciás módszerrel zárt rendszerű, különböző hőmérsékleten inkubált (15 és 37 °C)kísérleti modellben. Azt tapasztaltuk, hogy a harmadik napon a NO-kibocsátás fokozatosan csökkent az alacsonyabb hőmérsékleten, és a 8. napon már nem volt mérhető a NO mennyisége. A 37 °C-on inkubált, kadmiummal szennyezett talaj N2O-kibocsátása napról napra emelkedett a kísérlet első hetében, majd fokozatosan csökkenni kezdett. A CO2-kibocsátás mértéke nem változott a kísérlet 15. napjáig, utána viszont csökkenő tendenciát mutatott. Megállapítottuk, hogy a Cd-szennyezett talajminták gázkibocsátása nagyobb volt, mint a mikrobákra toxikusabb Pb-szennyezett mintáké. A magasabb hőmérsékleten a talajminták gázkibocsátása meghaladta az alacsonyabb hőmérsékleten kapott gázkibocsátási értékeket

A szennyező nehézfémsók hatása a talajbaktériumok mennyiségére és a talajlégzésre in vitro körülmények között

Az ólom- (Pb2+), a kobalt- (Co2+) és a kadmium- (Cd2+) ionok hatását vizsgáltuk Gödöllőről származó, mezőgazdasági művelés alatt álló (továbbiakban: művelt) és nem művelt barna erdőtalajban élő aerob talajbaktériumok aktivitására. Az üvegedényekbe töltött talajmintákat üvegházban, 28 °C-on inkubáltuk egy, három és hat hétig. A talajban élő baktériumok anyagcseréjét C, N és P hozzáadásával aktiváltuk, a tápanyagokat nátrium-nitrát, kálium-foszfát és glükóz formájában adtuk a talajhoz a szubsztrát-indukált légzés vizsgálatára (SIR: substrate induced respiration). Meghatároztuk az összes mobilizálható nehézfém frakció, az összes aerob baktérium csíraszám és a fejlődött CO2 mennyiségének változását az inkubációs idő alatt. A vizsgált nehézfémek vegyületei egy héten belül nagymértékben immobilizálódtak, majd további inkubáció után fokozatosan újramobilizálódtak. A nehézfémionok adagolása csökkentette a talaj teljes aerob baktérium számát, valamint fiziológiai aktivitását. Az aerob baktérium-populációk általában a CO2- termeléshez hasonlóan csökkentek a vizsgált fémionok toxikus hatására. A talajminták biológiai aktivitásában bekövetkezett gátlások már három hét után is érvényesültek, de igazán jelentős hatásokat a 6 hetes inkubációs periódus végén tapasztaltunk. A különböző inkubációs szakaszokban az Pb2+ csökkentette a legkisebb mértékben a művelt és a nem művelt talajok CO2-kibocsátását. A gázkibocsátást a Cd2+-ionok gátolták a leginkább, de Co2+-ionok jelenlétében is érzékelhető volt határozott csökkenés