2 research outputs found
AtĂpusos aortacoarctatiĂłk sebĂ©szi kezelĂ©sĂ©nek hosszĂş távĂş eredmĂ©nyei
Absztrakt
Bevezetés: Az aortacoarctatio a leggyakoribb congenitalis
cardiovascularis elváltozások egyike, azok 5–8%-ában fordul elĹ‘. TĂpusos
elĹ‘fordulási helye az isthmicus szakasz. AtĂpusos helyen kialakulĂł coarctatio az
esetek mintegy 1%-ában fordul elő és többnyire súlyos hypertoniával szövődik.
Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a kórkép sebészi
kezelési lehetőségeinek és azok hosszú távú eredményeinek ismertetését 27 beteg
műtéti kezelésével szerzett tapasztalataik alapján. Módszer: A
35 évet felölelő utánkövetés során a diagnosztika és a kezelési módszerek
változtak. Napjainkban a morfológiai diagnózis legáltalánosabb módszerei a
komputertomográfiás angiográfia és a mágneses rezonanciás angiográfia. Az
aortarekonstrukció lehetőségei az endovascularis technikák bevezetésével
gazdagodtak, de atĂpusos aortacoartatio esetĂ©ben a szerzĹ‘k ma is tĂşlnyomĂłan
változatos sebészi megoldásokat alkalmaznak. Eredmények: A
műtĂ©tek után nem veszĂtettek el beteget. A hypertonia minden esetben jelentĹ‘sen
csökkent. Gyermekkorban operált esetekben a növekedés okozta testméretváltozások
3 esetben újabb rekonstrukciós műtétet indokoltak.
KövetkeztetĂ©sek: Az atĂpusos aortacoarctatio individuális
sebészi módszerekkel eredményesen kezelhető. Gyermekkorban operált esetekben a
testmĂ©ret-növekedĂ©s a rekonstruált aortaszakasz revĂziĂłját teheti szĂĽksĂ©gessĂ©.
Orv. Hetil., 2016, 157(26), 1043–1051