Deletion of 4q28.3-31.23 in the background of multiple malformations with pulmonary hypertension

The 4q deletion syndrome shows a broad spectrum of clinical manifestations consisting of key features comprising growth failure, developmental delay, craniofacial dysmorphism, digital anomalies, and cardiac and skeletal defects. We have identified a de novo interstitial distal deletion in a 9 month-old girl with growth failure, developmental delay, ventricular septum defect in the subaortic region, patent foramen ovale and patent ductus arteriosus, vascular malformation of the lung, dysgenesis of the corpus callosum and craniofacial dysmorphism using array-comparative genomic hybridization. This de novo deletion is located at 4q28.3-31.23 (136,127,048 - 150,690,325), its size is 14.56 Mb,and contains 8 relevant genes (PCDH18, SETD7, ELMOD2, IL15, GAB1, HHIP, SMAD1, NR3C2) with possible contributions to the phenotype. Among other functions, a role in lung morphogenesis and tubulogenesis can be attributed to the deleted genes in our patient, which may explain the unique feature of vascular malformation of the lung leading to pulmonary hypertension. With the detailed molecular characterization of our case with 4q- syndrome we hope to contribute to the elucidation of the genetic spectrum of this disorder

A 22-es csapdája? A 22q11 kromoszóma deletiós szindróma változatos klinikai megjelenése két eset kapcsán

Absztrakt A 22q11 deletiós szindróma szerteágazó klinikai tüneteket mutató, általában jellegzetes arcdysmorphiával és többszörös fejlődési rendellenességgel járó tünetegyüttes. A diagnózis megállapítása a jellegzetes tünetek együttállása esetén a mindennapi gyakorlatban célzott in situ fluoreszcens hibridizációs próbával lehetséges. A bemutatásra kerülő két beteget a szerzők több éven keresztül követték genetikai tanácsadójukban minor anomáliák és fejlődési rendellenességek miatt, de a vizsgálatokkal definitív diagnózishoz nem jutottak. A szerzők intézetében évek óta alkalmazott array komparatív genomhibridizációs módszerrel vizsgálva mindkét betegnél a 22-es kromoszóma hosszú karján a 11.2 régió deletiója igazolódott. A szerzők a 22q11 kromoszóma deletiós szindróma gyakoriságára, szerteágazó fenotípusos megjelenésére hívják fel a figyelmet, amelynek felderítésében az új molekuláris genetikai módszer lehet segítségre. Orv. Hetil., 2015, 156(45), 1834–1838

Phenotypic variability in a Hungarian patient with the 4q21 microdeletion syndrome

BACKGROUND: Interstitial deletions of 4q21 (MIM 613509) have already been reported in more than a dozen patients with deletions ranging from 2 to 15.1 Mb delineating a common phenotype including marked growth restriction, hypotonia, severe developmental delay with absent or delayed speech and distinctive facial features. A minimal critical region of 1.37 Mb accounting for the common features with 5 known genes (PRKG2, RASGEF1B, HNRNPD, HNRPDL, and ENOPH1) has been described so far. RESULTS: Here we report on a 5 year-old Hungarian girl presenting with severe developmental delay, good receptive language but absent spoken speech, short stature, dystrophy, hypotonia, distinctive facies including broad forehead, frontal bossing, downward slanting palpebral fissures, hypertelorism, hypoplastic ear-lobes, anteverted nostrils, short philtrum, small mouth, higharched palate, short, small hands and feet, distally narrowing fingers and clinodactyly. Cerebral MRI showed ventricular dilation and an increase in periventricular signal intensity. After extensive metabolic tests and exclusion of subtelomeric deletions array CGH analysis was performed using the Agilent Human Genome G3 SurePrint 8x60K Microarray (Agilent Technologies, USA), which detected a 4,85 Mb de novo interstitial deletion of 4q21.21-4q21.23. The clinical symptoms only partly overlap with reported 4q21 microdeletion cases. Among multiple annotated genes our patient is also haploinsufficient for the following genes: RASGEF1B being a strong candidate for the neurodevelopmental features and PRKG2 for severe growth delay. CONCLUSION: The first Hungarian case of 4q21 deletion adds to the phenotypic spectrum of this novel microdeletion syndrome and underlines the importance of array CGH to uncover the heterogeneous causes of intellectual disability. KEYWORDS: 4q21; Array CGH; Intellectual disability; Short stature; Submicroscopic deletio

Partial tetrasomy of the proximal long arm of chromosome 15 in two patients : the significance of the gene dosage in terms of phenotype

BACKGROUND: Large amounts of low copy number repeats in the 15q11.2q13.3 chromosomal region increase the possibility of misalignments and unequal crossover during meiosis in this region, leading to deletions, duplications, triplications and supernumerary chromosomes. Most of the reported cases with epilepsy, autism and Prader-Willi/Angelman syndrome are in association with rearrangements of the proximal long arm of chromosome 15. RESULTS: Here we report the first two unrelated Hungarian patients with the same epileptic and dysmorphic features, who were investigated by array comparative genomic hybridization (array CGH). By G-banded karyotype followed by FISH and array CGH we could detect partial tetrasomy of the 15q11.2q13.3 chromosomal region, supporting proximal 15q duplication syndrome. Findings of the array CGH gave fully explanation of the phenotypic features of these patients, including epileptic seizures, delayed development, hyperactivity and craniofacial dysmorphic signs. Besides the described features of isodicentric (15) (idic(15)) syndrome Patient 1. suffered from bigeminic extrasystoles and had postnatal growth retardation, which had been published only in a few articles. CONCLUSIONS: Dosage effect of some genes in the concerned genomic region is known, but several genes have no evidence to have dosage dependence. Our results expanded the previous literature data. We assume dosage dependence in the case of CHRNA7 and OTUD7A, which might be involved in growth regulation. On the other hand increased dosage of the KLF13 gene seems to have no direct causal relationship with heart morphology. The genomic environment of the affected genes may be responsible for the observed phenotype. KEYWORDS: 15q duplication syndrome; Array CGH; Dysmorphism; Epilepsy; Supernumerary chromosom

Effectivity of Distance Learning in the Training of Basic Surgical Skills—A Randomized Controlled Trial

Background: Distance learning is an interactive way of education when teachers and students are physically separated. Our purpose was to examine its effectivity in training of basic surgical techniques and to provide an alternative sustainable methodology for the training of medical professionals. Methods: Sixty students were involved in our single blinded randomized controlled study. Six homogenized groups were created then randomized into three groups of distance learning and three groups of in-person teaching. The groups completed the same curriculum using our own “SkillBox”. All students took the same pre- and post-course test evaluated blindly. The students filled out an online feedback form after the course. A financial analysis was also made. Results: There was no significant difference in the post-course exam results (distance 28.200 vs. in-person 25.200). We managed to achieve significantly better improvements in the distance learning of suturing (distance 19.967 vs. in-person 15.900, p = 0.043). According to 93% of the study group students, the quality of teaching did not decrease compared to the traditional classes. Conclusion: The results of the students improved similarly in distance learning and in-person education. The online form of teaching was received positively among the students; they found it an effective and good alternative

Ritka genomikai betegségek azonosítása array komparatív genomhibridizációs módszerrel – elsőként Magyarországon

Bevezetés: A genomiális megbetegedések vizsgálata az utóbbi évtizedben egyre nagyobb fi gyelmet kapott. Az array komparatív genomhibridizáció jól bevált diagnosztikai módszer a genomiális betegségek kutatásában, amely széles körben elterjedt. A Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai Intézetében 2012-ben megkezdődött a módszer beállítása. Célkitűzés: A molekuláris citogenetikai módszer alkalmazásának első célcsoportja olyan komplex fejlődési rendellenességben szenvedő betegek vizsgálata volt, akiknél hagyományos citogenetikai vizsgálatokkal nem sikerült alátámasztani a fenotípus genetikai hátterét. Módszer: A tradicionális diagnosztikai vizsgálatokat a Magyarországon még rutindiagnosztikában nem alkalmazott array komparatív genomhibridizációs módszerrel egészítettük ki. Eredmények: Az új eljárás segítségével 18 komplex fejlődési rendellenességben szenvedő betegből 7-nél sikerült eltéréseket kimutatnunk. Hétből 6 esetben találtunk de novo eltérést, amely feltételezhetően a kóros fenotípus hátterében állhat, míg egy esetben familiáris eltérést detektáltunk. A módszer segítségével sikerült meghatároznunk a betegek genomiális eltérésének pontos töréspontját, amellyel így pontosabb képet kaphatunk az érintett génekről és azok fenotípusban közrejátszott szerepéről. Következtetések: Jelen közlemény a szerzők intézetében elérhető új generációs diagnosztikai vizsgálat eredményességére hívja fel a figyelmet

Ritka genomikai betegségek azonosítása array komparatív genomhibridizációs módszerrel – elsőként Magyarországon | Identifying rare genomic disorders with array comparative genomic hybridization in Hungary

Bevezetés: A genomiális megbetegedések vizsgálata az utóbbi évtizedben egyre nagyobb figyelmet kapott. Az array komparatív genomhibridizáció jól bevált diagnosztikai módszer a genomiális betegségek kutatásában, amely széles körben elterjedt. A Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai Intézetében 2012-ben megkezdődött a módszer beállítása. Célkitűzés: A molekuláris citogenetikai módszer alkalmazásának első célcsoportja olyan komplex fejlődési rendellenességben szenvedő betegek vizsgálata volt, akiknél hagyományos citogenetikai vizsgálatokkal nem sikerült alátámasztani a fenotípus genetikai hátterét. Módszer: A tradicionális diagnosztikai vizsgálatokat a Magyarországon még rutindiagnosztikában nem alkalmazott array komparatív genomhibridizációs módszerrel egészítettük ki. Eredmények: Az új eljárás segítségével 18 komplex fejlődési rendellenességben szenvedő betegből 7-nél sikerült eltéréseket kimutatnunk. Hétből 6 esetben találtunk de novo eltérést, amely feltételezhetően a kóros fenotípus hátterében állhat, míg egy esetben familiáris eltérést detektáltunk. A módszer segítségével sikerült meghatároznunk a betegek genomiális eltérésének pontos töréspontját, amellyel így pontosabb képet kaphatunk az érintett génekről és azok fenotípusban közrejátszott szerepéről. Következtetések: Jelen közlemény a szerzők intézetében elérhető új generációs diagnosztikai vizsgálat eredményességére hívja fel a figyelmet. Orv. Hetil., 2014, 155(9), 358–361. | Introduction: In the past decade the study of genomic disorders has received more interest. Array comparative genome hybridization is a widely spread diagnostic method in the research of genomic disorders. This method was implemented in the laboratory of the authors in 2012. Aim: This molecular cytogenetic method was first used to examine patients with complex developmental disorders in whom no genetic background was identified by traditional methods. Method: The authors complemented traditional diagnostic methods with array comparative genome hybridization, which has not been used in routine diagnostics in Hungary so far. Results: Using this novel method the authors were able to identify genomic alterations in 7 out of 18 patients with complex developmental disorders. They found de novo alterations in 6 out of 7 patients, which were most likely causative in the development of the phenotype, while in one case they detected a familial genomic alteration. This method helped the authors to determine the breakpoint of genomic variation in their patients and delineate the affected genes contributing to the phenotype. Conclusions: These results call attention to the usefulness of next generation diagnostic methods available in the laboratory of the authors. Orv. Hetil., 2014, 155(9), 358–361

Figyelemhiányos hiperaktivitásban szenvedő beteg vizsgálata array komparatív genomhibridizációs módszerrel | Attention deficit hyperactivity disorder analyzed with array comparative genome hybridization method. Case report

Az egyik leggyakrabban előforduló, gyermekkorban megjelenő pszichiátriai betegség a figyelemhiányos hiperaktivitás, amely a gyermekek 5-6%-át érinti világszerte. Tünetei közé a figyelemzavar, a hiperaktivitás, a feledékenység és a gyenge impulzuskontroll tartozik. A betegség kialakulásának pontos mechanizmusa még nem ismert, azonban az eddig megismert adatok alapján erős genetikai meghatározottság valószínűsíthető, amelyet alátámaszt a gyakori családon belüli előfordulás is. A szakirodalom a figyelemhiányos hiperaktivitásban szenvedőkben a kópiaszám-variációk gyakoribb előfordulását jelzi. A szerzők a bemutatott esetükben komparatív genomhibridizációs módszer segítségével két, megközelítőleg 400 kb méretű mikroduplikációt detektáltak heterozigóta formában a 6p25.2 és a 15q13.3 kromoszómarégiókban. Mindkét duplikáció egy-egy olyan gént (6p25.2: SLC22A23; 15q13.3: CHRNA7) is érint, amelyek szerepet játszhatnak a figyelemhiányos hiperaktivitás kialakulásában. Az esetismertetéssel a szerzők a legújabb molekuláris citogenetikai módszer, a komparatív genomikus hibridizáció rendkívül széles indikációs körét kívánják alátámasztani. Orv. Hetil., 2014, 155(40), 1598–1601. | One of the most common psychiatric disorders during childhood is attention deficit hyperactivity disorder, which affects 5-6% of children worldwide. Symptoms include attention deficit, hyperactivity, forgetfulness and weak impulse control. The exact mechanism behind the development of the disease is unknown. However, current data suggest that a strong genetic background is responsible, which explains the frequent occurrence within a family. Literature data show that copy number variations are very common in patients with attention deficit hyperactivity disorder. The authors present a patient with attention deficit hyperactivity disorder who proved to have two approximately 400 kb heterozygous microduplications at 6p25.2 and 15q13.3 chromosomal regions detected by comparative genomic hybridization methods. Both duplications affect genes (6p25.2: SLC22A23; 15q13.3: CHRNA7) which may play a role in the development of attention deficit hyperactivity disorder. This case serves as an example of the wide spectrum of indication of the array comparative genome hybridization method. Orv. Hetil., 2014, 155(40), 1598–1601