In silico diabetológia

Absztrakt Bevezetés: A különböző szimulációs modellek jelentős segítséget nyújthatnak a cukorbetegekben zajló folyamatok megértéséhez és szabályozásához. Célkitűzés: A szerzők egy átfogó, élettani megalapozottságú szimulációs modell körvonalait mutatják be. Módszer: A modell glükóz-, inzulin- és glükagonrészmodellekből épül fel. Eredmények: A glükózmodell a glükózfelszívódás dinamikáját, a máj glükóztermelését és -felvételét, a perifériás szövetek glükózfelvételét, a vesén keresztül történő kiválasztást, továbbá az agy és vörösvérsejtek glükózfelhasználását írja le. Az inzulinmodellben az inzulin felszívódására, a béta-sejtek inzulinelválasztására és az inzulin eliminációjára vonatkozó egyenletek kapnak helyet. A glükagonmodellben a hormon szekrécióját és eliminációját megfogalmazó összefüggések szerepelnek. A szénhidrátanyagcsere-modellben algebrai egyenletek írják le, hogy az inzulin- és glükagonszintek miként befolyásolják a glükóztermelést és -felhasználást, továbbá azt, hogy a glükózszintek emelkedése milyen hatást gyakorol az inzulin és glükagon kiválasztására. Következtetések: A paraméterek értékének változtatásával a modell lehetővé teszi tetszőleges virtuális inzulinfüggő és nem inzulinfüggő cukorbetegek szimulálását. Orv. Hetil., 2016, 157(6), 219–223

Modern tesztelméleti eszközök alkalmazása az ápolók transzfúziós ismereteinek objektív mérésében

Absztrakt Bevezetés: Az egészségügyi hivatás gyakorlása során a szakdolgozóknak a megszerzett ismereteket különféle feladatok és problémák megoldásában kell alkalmazni. Ezért az oktatás eredményességének megítéléséhez a különböző tudáselemek – ismeretek, készségek és kompetenciák – objektív és megbízható mérésére van szükség. A hagyományos kérdőívek és tesztek segítségével általában a szakdolgozók összteljesítményét határozzák meg, ami azonban korántsem ad teljes képet a valódi tudás- és képességszintről. Célkitűzés: Az ápolók körében 2014. november és 2015. február között elvégzett országos felmérés célja annak megállapítása volt, hogy a képzési célok milyen mértékben valósultak meg az ápolók transzfuziológiai gyakorlatában. A szerzők arra törekedtek, hogy meghaladják a klasszikus tesztek korlátait, és részleteiben is elemezzék az ápolók transzfúziós szakmai ismereteit. Módszer: Az ápolók ismereteinek objektív mérése saját készítésű validált kérdőívvel történt. Az országos reprezentatív felmérésben 657 személy vett részt. A transzfúziós gyakorlat valamennyi aspektusát felölelő kérdéssor egyes itemeire adott válaszokat bináris (jó/rossz) skálán értékelték. A kapott adatokat hierarchikus klaszterelemzéssel és a dichotóm adatok elemzésére alkalmas egyparaméteres Rasch-modell (item response theory – IRT-eljárás) segítségével elemezték. Az adatok feldolgozását az SPSS program és az R statisztikai program ltm moduljával végezték. Eredmények: A szerzők meghatározták a transzfúziós terápiával kapcsolatos kérdésekre kapott helyes és hibás válaszok megoszlását, továbbá a kapcsolódó logit- és esélyhányados-értékeket. A Rasch-modell alapján elkészítették az egyes tudáselemekre vonatkozó úgynevezett karakterisztikus görbéket, amelyek az egyes itemek nehézségi fokát tükrözik. Képet kaptak arról, hogy az ápolók mely kérdéseket válaszolták meg könnyen, melyek okoztak nagyobb nehézséget, továbbá arról is, hogy mely kérdéskombinációkra tudták jellemzően sokan a helyes válaszokat. Az ápolók összességében közepes vagy annál gyengébb teljesítményt nyújtottak. Következtetések: A tudásszint objektív mérése az ápolástan-oktatásban is kulcsfontosságú. A korszerű valószínűségi tesztelméleten alapuló tudásszintmérő módszereket a szerzők elsőként alkalmazták ezen a szakterületen, ezért a jelen felmérést a szerzők hiánypótlónak tekintik és figyelemfelhívásnak szánják. A valószínűségi módszerekkel végzett kutatás egyértelműen bizonyította, hogy jelentős hiányosságok találhatók az ápolók transzfuziológiai ismereteiben, ezért folyamatos továbbképzésekre van szükség. Orv. Hetil., 2015, 156(37), 1497–1508

A jövő útja: szimulátoros gyakorlati oktatás a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán = Innovative education: introduction of clinical simulation-based training at the Faculty of Health Sciences, Semmelweis University, Hungary

Magyarországon a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara elsőként vezette be a páciensszimulátorra épülő gyakorlati oktatást a nem orvos szakemberek képzésében. Korábban csak egyes vizsgálatok és beavatkozások menetét tudták gyakorolni a hallgatók a demonstrációs eszközökön, a szimulátor segítségével azonban a beavatkozások hatásait is figyelemmel kísérhetik. A valósághű felnőtt Human Patient Emergency Care Simulator (HPS-ECS, Medical Education Technologies Incorporation, Sarrasota, Florida, Amerikai Egyesült Államok) főként a sürgősségi helyzetek tanulmányozását segíti. A fantom magassága 180 cm, súlya 34 kg, hanyatt fektetett, ülő és oldalára helyezett állapotban egyaránt működőképes. Szimulált légzéssel és keringéssel rendelkezik, ezek ugyanúgy vizsgálhatók, mint élő emberen. Több különböző életjelenség bemutatására képes: légzés mellkasmozgással, elektromos szívműködés, tapintható pulzus, mérhető vérnyomás. Ezek mellett képes pislogásra, előidézhető a nyelv duzzadása, az egész test remegése, hallgathatóak a bél-, szív- és tüdőhangok. Elvégezhetők rajta a beteg komplex ellátásához szükséges beavatkozások (monitorozás, oxigénterápia, hólyagkatéterezés, gyomorszondázás, injekciózás, infúziós/transzfúziós terápia). Rákapcsolhatók a gyakorlat kivitelezéséhez szükséges vizsgálati műszerek is (EKG, vérnyomásmérő, pulzoximéter), és lehetőség van intubálásra, defibrillálásra, pace-elésre, folyadékpótlásra, transzfúzióra, valamint a gyógyszeres kezelésre bekövetkező változások megfigyelésére. A szerzők a klinikai szimuláció oktatási célú felhasználási lehetőségeiről adnak rövid áttekintést, bemutatva azt is, hogy a páciensszimulátorra épülő gyakorlótermi programokat miként illesztették be a különböző szakok tantervébe. Orv. Hetil., 2011, 152, 27–33. | In Hungary, Faculty of Health Sciences at Semmelweis University was the first institution to introduce patient simulation-based practical training of non-physician professionals. Before introducing this novel educational methodology, students could only practice particular examinations and interventions on demonstration tools. Using the simulator they can also follow and analyze the effects of the interventions that have been made. The high fidelity, adult Human Patients Emergency Care Simulator (HPS-ECS, Medical Education Technologies Incorporation, Sarasota, Florida, USA) is particularly suitable for acquiring skills related to the management of various emergency situations. The 180 cm and 34 kg mannequin which can operate in lying and sitting positions has both respiration and circulation which can be examined the same way as in a living person. It is capable to produce several physical and clinical signs such as respiration with chest movement, electric cardiac activity, palpable pulse, and measurable blood pressure. In addition, it can also exhibit blinking, swelling of the tongue and whole-body trembling while intestinal, cardiac and pulmonary sounds can equally be examined. The high fidelity simulator allows various interventions including monitoring, oxygen therapy, bladder catheterization, gastric tube insertion, injection, infusion and transfusion therapy to be practiced as part of complex patient management. Diagnostic instruments such as ECG recorder, sphygmomanometer, pulse-oxymeter can be attached to the simulator which can also respond to different medical interventions such as intubation, defibrillation, pacing, liquid supplementing, and blood transfusion. The mannequin’s physiological response can be followed up and monitored over time to assess whether the selected intervention has been proven adequate to achieve the desired outcome. Authors provide a short overview of the possible applications of clinical simulation for education and training in health sciences, and present how patient simulator has been embedded in various practical courses as part of different curriculum designed for different health care specialties. Orv. Hetil., 2011, 152, 27–33

An intelligent partner system for improving chronic illness care

Chronic care consists of a sequence of actions to treat a specific clinical disorder over time as a function of the ways in which illness progresses and patients respond to management actions. Outcomes depend on physicians' skills to select the actions best suited for their patients and competent self-management. This paper presents the architecture of an intelligent partner system (IPS), which helps to provide doctors with relevant data and skills and empowers chronically ill patients with the information and confidence to manage their health wisely. The services of this intelligent system are presented as 'therapies' for the information-processing 'pathologies' associated with traditional chronic illness care