A máj VII-es szegmentumában igazolt áttéti daganat laparoszkópos reszekciója

Absztrakt A májsebészet technikája és eredményei folyamatosan fejlődnek az utóbbi években, amely fejlődés talán legintenzívebben a laparoszkópos májsebészet területén érezhető. Az eddig közölt összehasonlító vizsgálatok alapján a laparoszkópos műtétek eredményei nem maradnak el a nyílt műtétek eredményeitől. Bár a májreszekciók igen kis százalékát végzik laparoszkóposan, a minimálisan invazív reszekciós technikának egyértelműen helye van az onkológiai sebészet területén. A minor, a major, az anatómiai vagy éppen a többszakaszos májreszekciók is elvégezhetők laparoszkóposan, és a korábban általános ajánlás, amely szerint az elöl fekvő szegmentumokban javasolható a minimálisan invazív technika, jelenleg már túlhaladott. A szerzők egy 70 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél rectumdaganat komplex onkosebészeti kezelését követően a máj VII-es szegmentumában kialakult metasztázis miatt végeztek laparoszkópos májreszekciót. Az esetismertetéssel a szerzők arra kívánnak rávilágítani, hogy a hátsó szegmentumok malignus elváltozásai is biztonsággal megközelíthetők és eltávolíthatók laparoszkóppal. Orv. Hetil., 2016, 157(20), 796–800

Reszekábilis colorectalis eredetű májáttét esetén javasolt-e a preoperatív szisztémás kezelés? Onkosebészeti nézőpont = Is preoperative systemic chemotherapy recommended for resectable colorectal liver metastases? Oncosurgical aspects

Absztrakt: A colorectalis eredetű májáttétek (CRCLM) máig egyetlen kuratív terápiás lehetősége a sebészi reszekció, ma azonban egy komplex ellátás részeként kell tekinteni rá. Nem különíthető el, hogy a májáttétes beteget a sebészek vagy az onkológusok vagy esetleg az invazív radiológusok kezelik. Kizárólag együttes döntések, egymást követő és kiegészítő terápiák segítségével lehet elérni, hogy ezeket a betegeket hosszú távon kezelni lehessen. Az áttétes colorectalis daganatos betegek egy jelentős részére úgy lehet tekinteni, mint akik krónikus betegségben szenvednek. Különösen izgalmas és változó a reszekábilis májáttétek esetén alkalmazható kezelési algoritmusok változatossága. Egyik mindmáig nyitott kérdés a reszekábilis májáttétek előtti kemoterápia hatékonysága és szükségessége. A tanulmány során megkíséreljük összegezni a colorectalis eredetű reszekábilis májáttétek preoperatív onkológiai kezelésének gyakorlatáról szerzett nemzetközi és hazai tapasztalatokat. Orv Hetil. 2018; 159(21): 823–830. | Abstract: Surgical resection is still the only curative treatment for colorectal liver metastases, but this is one part of a complex therapy. Nowadays a patient with colorectal liver metastasis is not treated only by a surgeon or by an oncologist or even only by an invasive radiologist. Collective decisions, complement treatments give the only chance to treat these patients for longer time. Patients with colorectal liver metastases could be regarded as patients with chronic disease. Specially interesting are the various treatment options of resectable colorectal liver metastases. The efficiency and necessity of preoperative chemotherapy are still a hot spot in the treatment of resectable liver metastases. In this study, we try to summarize the international and local experiences and the current evidence of the use of preoperative chemotherapy in the treatment of colorectal liver metastases. Orv Hetil. 2018; 159(21): 823–830

Mikroszatellita-instabilitás előfordulása, intratumoralis heterogenitása, prognosztikus és prediktív potenciálja primer colorectalis carcinomák és párosított májáttéteik sebészi kezelését követően

Absztrakt Bevezetés: A vastagbéldaganatokra jellemző genetikai instabilitás megnyilvánulhat több úton: kromoszomális instabilitás, mikroszatellita-instabilitás, illetve „CpG-island methylator phenotype”. Ezek pontosabb karakterizálásával a rendelkezésre álló kezelések elviekben optimalizálhatók lehetnek. Célkitűzés: A szerzők a mikroszatellita-instabilitás előfordulását, heterogenitását, prognosztikus és prediktív potenciálját vizsgálták 122 primer colontumor szisztematikusan szelektált régióiban és 69 párosított májmetasztázisban. Módszer: Szöveti multiblokkok kialakítása után az MLH1, MSH2, MSH6 és PMS2 kifejeződését vizsgálták immunhisztokémiai módszerrel. Eredmények: A betegek 11,5%-a (14/122) rendelkezett mikroszatellita-instabil fenotípusú daganattal. A különböző tumorrégiók fehérjekifejeződésében nem volt jelentős különbség. A primer tumor–májmetasztázis párok esetében 20,2%-ban a kettő más mismatch repair státusba volt sorolható. A relapsusmentes és teljes túlélést tekintve a mismatch repair státus nem volt prognosztikus. Az 5-fluorouracil-, oxaliplatin-, irinotecan-, bevacizumab-, cetuximab-, panitumumabterápia hatékonyságát tekintve mismatch repair státus nem volt prediktív a progressziómentes és teljes túlélés adatai alapján. Következtetések: A prognosztikus faktorok pontosabb meghatározása nagyobb esetszámú, pontosan szelektált vizsgálat keretében hatékonyabbá teheti a kezelés megválasztását. Orv. Hetil., 2015, 156(36), 1460–1471

Decreased functional activity of multidrug resistance protein in primary colorectal cancer

BACKGROUND The ATP-Binding Cassette (ABC)-transporter MultiDrug Resistance Protein 1 (MDR1) and Multidrug Resistance Related Protein 1 (MRP1) are expressed on the surface of enterocytes, which has led to the belief that these high capacity transporters are responsible for modulating chemosensitvity of colorectal cancer. Several immunohistochemistry and reverse transcription polymerase chain reaction (RT-PCR) studies have provided controversial results in regards to the expression levels of these two ABC-transporters in colorectal cancer. Our study was designed to determine the yet uninvestigated functional activity of MDR1 and MRP1 transporters in normal human enterocytes compared to colorectal cancer cells from surgical biopsies. METHODS 100 colorectal cancer and 28 adjacent healthy mucosa samples were obtained by intraoperative surgical sampling. Activity of MDR1 and MRP1 of viable epithelial and cancer cells were determined separately with the modified calcein-assay for multidrug resistance activity and sufficient data of 73 cancer and 11 healthy mucosa was analyzed statistically. RESULTS Significantly decreased mean MDR1 activity was found in primary colorectal cancer samples compared to normal mucosa, while mean MRP1 activity showed no significant change. Functional activity was not affected by gender, age, stage or grade and localization of the tumor. CONCLUSION We found lower MDR activity in cancer cells versus adjacent, apparently, healthy control tissue, thus, contrary to general belief, MDR activity seems not to play a major role in primary drug resistance, but might rather explain preferential/selective activity of Irinotecan and/or Oxaliplatin. Still, this picture might be more complex since chemotherapy by itself might alter MDR activity, and furthermore, today limited data is available about MDR activity of cancer stem cells in colorectal cancers. VIRTUAL SLIDES The virtual slide(s) for this article can be found here: http://www.diagnosticpathology.diagnomx.eu/vs/1675739129145824

CD44 Expression Intensity Marks Colorectal Cancer Cell Subpopulations with Different Extracellular Vesicle Release Capacity

Extracellular vesicles (EV) are released by virtually all cells and they transport biologically important molecules from the release site to target cells. Colorectal cancer (CRC) is a leading cause of cancer-related death cases, thus, it represents a major health issue. Although the EV cargo may reflect the molecular composition of the releasing cells and thus, EVs may hold a great promise for tumor diagnostics, the impact of intratumoral heterogeneity on the intensity of EV release is still largely unknown. By using CRC patient-derived organoids that maintain the cellular and molecular heterogeneity of the original epithelial tumor tissue, we proved that CD44(high) cells produce more organoids with a higher proliferation intensity, as compared to CD44(low) cells. Interestingly, we detected an increased EV release by CD44(high) CRC cells. In addition, we found that the miRNA cargos of CD44(high) and CD44(low) cell derived EVs largely overlapped and only four miRNAs were specific for one of the above subpopulations. We observed that EVs released by CD44(high) cells induced the proliferation and activation of colon fibroblasts more strongly than CD44(low) cells. However, this effect was due to the higher EV number rather than to the miRNA cargo of EVs. Collectively, we identified CRC subpopulations with different EV releasing capabilities and we proved that CRC cell-released EVs have a miRNA-independent effect on fibroblast proliferation and activation

Projektalapú mintagyűjtéstől a biobankig = From project based sample collection to a biobank

A kutatócsoport sebészeti műtétek során eltávolított daganatos szövetekből vesz ischaemiás időn belül molekuláris genetikai vizsgálatokra mintákat, amelyeket folyékony nitrogénben tárol. A betegek klinikai adatait egy saját fejlesztésű informatikai rendszerben tárolja. A vizsgálatokba bevont betegeket egy erre a célra létrehozott, nem OEP-támogatott ambuláns rendelésen követi. A szövettani mintákkal és a követési adatokkal molekuláris genetikai laboratóriumokkal alakít ki kutatások céljából együttműködéseket. Orv. Hetil., 2011, 152, 606–609. | The research group takes samples for molecular genetical examinations from tumors removed during operations within ischemic time interval. Samples are stored in liquid nitrogen. Clinical data of these patients are recorded in an informatics system developed by the group. Patients are followed in an out-patient clinic set up for this purpose not financed by the National Health Insurance Fund. Tissue samples and follow up data are used to cooperate with molecular genetical laboratories. Orv. Hetil., 2011, 152, 606–609

In depth evaluation of the prognostic and predictive utility of PTEN immunohistochemistry in colorectal carcinomas: performance of three antibodies with emphasis on intracellular and intratumoral heterogeneity.

BACKGROUND: Phosphatase and tensin homolog deleted in chromosome 10 (PTEN) loss of function is frequently detected in advanced colorectal cancer. Its detection is thought to have prognostic significance and it is being considered to predict responsiveness to anti-EGFR therapy. Unfortunately, while immunohistochemical assessment of PTEN expression is widespread, it lacks standardization and the results are hardly comparable across the available publications. METHODS: Retrospectively collected, formalin-fixed and paraffin-embedded colorectal tumor tissue samples from 55 patients were combined into tissue microarray (TMA) blocks. We used three different PTEN antibodies to determine the frequency, intensity and intracellular pattern of PTEN immunohistochemical labeling: Neomarkers, Dako and CellSignaling. We evaluated the aforementioned parameters in selected regions of colorectal cancers and in their lymph node metastases by using three scoring methods that take into consideration both staining frequency and intensity (H1-H3-score). We also evaluated intracellular localization. RESULTS: The Dako and CellSignaling antibodies stained predominantly cytoplasms, while the Neomarkers antibody specifically stained cell nuclei. PTEN H-scores were significantly lower in all tumor areas as compared to the normal colonic mucosa based on staining with the DAKO and CellSignaling antibodies. Intratumoral regional differences or differences between matching tumors and metastases were not detected with any of the antibodies. Neither Dako, neither CellSignaling, nor the Neomarkers antibodies revealed a significant correlation between PTEN expression and pT, Dukes/MAC and clinical stage. KRAS status, histological grade correlated with PTEN H-scores based on staining with the Neomarkers antibody. PTEN H-scores did not correlate with MMR status. PTEN H-scores did not show any correlation with relapse-free survival based on staining with either antibody. CONCLUSIONS: While PTEN expression decreased in colorectal cancer according to two antibodies, neither of the three applied PTEN antibodies could justify significant correlation with clinicopathological data, nor had prognostic value. Thus, we might conclude that immunohistochemical PTEN investigation remains a challenge requiring more standardized evaluation on larger number of cases to clarify its utility as a prognostic and predictive tool in CRC. The standardization of immunohistochemical method is key in the evaluation process, which is further discussed