Számviteli alapismeretek és könyvelés

A Számviteli alapismeretek ás könyvelés című könyv egy több kötetes sorozat első kötete, amely a számvitelt tanulók számára készült. A címéből is következik, hogy a számvitel alapjait kívánja lerakni. A könyvvel szeretnék tisztelettel adózni és egyben emléket állítani Dr. Papp László egyetemi docensnek, a Pécsi Tudományegyetem - előbb: Janus Pannonius Tudományegyelem - Közgazdaságtudományi Kar második dékánjának, aki a Számvitel Tanszék vezetőjeként szívügyének tekintette a számvitel-oktatást, és mindent meglett a tantárgy népszerűsítése érdekében. A könyv önálló tanulásra is használható, ezt a fejezetek felépítése biztosítja. Minden fejezethez az elméleti anyag elsajátítását ellenőrző kérdéssor tartozik, valamint mintapéldák mutatják be a számviteli gyakorlatot. A 10. fejezet pedig olyan példákat tartalmaz, amelyek az elmélet elsajátítását és a gyakorlat alkalmazását segíti elő. Kérem, ha a könyvvel kapcsolatos véleménye, észrevétele van, írja meg a [email protected] e-mail címre! Jó és eredményes számvitel tanulást kívánok a könyv olvasóinak! Pécs, 2007. január 31

Az earnings management gyakorlatának vizsgálata amerikai tőzsdei vállalkozások példáján keresztül = Examination of the practice of „Earnings Management” using the example of American stock exchange enterprises

A számviteli beszámolókból származó adatok minőségének kutatása és gazdasági szerepe vitathatatlanul előtérbe került az elmúlt évtizedek során. Ennek az az oka, hogy a számviteli adatok minősége meghatározza a gazdálkodóval szemben kialakítani kívánt kapcsolatot az érintett felek részéről. A számviteli beszámoló minőségét különböző módszerekkel vizsgálják a szakirodalomban, azonban még mindig nincs konszenzus arról, hogy ezek a modellek milyen hatékonyan észlelik és mérik a jövedelemkezelést. A legtöbb kutató olyan módszereket alkalmaz, amelyek az elhatárolásokon alapulnak, és megpróbálják a teljes elhatárolást diszkrecionális és nem diszkrecionális komponensekre megbontani. A 49 feltárt modell közül 7 olyat választottunk ki, amelyekhez minden szükséges változó rendelkezésre állt, és alkalmasak voltak a jövedelemkezelés kimutatására. A 7 modell közül relevanciavizsgálatok alapján a Kasznik-modell (1999) volt a legalkalmasabb a kutatásba bevont 57 amerikai tőzsdei vállalkozás esetében a jövedelembefolyásolás kimutatására. A becsléssel kapott eredmények azt mutatták, hogy a vizsgálatba bevont vállalkozások mindegyike valamilyen mértékben befolyásolta jövedelmét. Ennek tükrében folyamatosan figyelmet kell fordítani a jövedelemkezelés kérdéskörére, hogy feltárhassuk a torz, illetve a torzított információkat, illetve azokat a különböző jövedelemkezelési technikákat, amelyek a stakeholderek rövid, illetve hosszú távú döntéseinek alapjait képező adatokat befolyásolják. = The research on the quality of data from financial reports and its economic role has arguably come to the fore over the past decades. This is because the quality of the accounting data determines the relationship that the parties involved want to establish with the enterprise. The quality of financial reporting is examined in the literature using different methods, however, there is still no consensus on how effectively these models detect and measure earnings management. Most researchers use methods that are based on delimitations that try to break the entire demarcation into discretionary and non-discretionary components. Out of the 49 models revealed, 7 models were selected for which the necessary variable was available and suitable for the detection of earnings management. Based on relevance tests, out of the 7 models, the Kasznik-model (1999) appeared to be the most suitable for detecting earnings management in the 57 U.S. listed companies included in the study. The estimated results showed that each of the businesses included in the study had some impact on their income. In view of this, continuous attention should be paid to the issue of earnings management in order to reveal distorted information, various earnings management techniques that influence the data that form the basis of the short- and long-term decisions of stakeholders

A tevékenységirányítás és a számvitel kapcsolódási pontjai

Az egyre gyorsabban változó környezet, a globalizálódás a vállalkozásokat is gyors reagálásra kényszeríti. Amelyik vállalkozás ennek nem tesz eleget, az lemarad a többitől és ezt a hátrányt nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudja behozni. Eddig soha nem tapasztalt információ áradat öntötte el a gazdaságot. A gyors reagálás képessége és a nagy mennyiségű információ fogadása feltételezi, hogy a vállalkozások megfelelő információs rendszerrel rendelkezzenek, amely a döntésekhez megfelelő alapot, hátteret biztosít. A tanulmány a vállalkozások tevékenységét irányító, döntéshozó tevékenység és a számvitel - mint információt biztosító folyamat - kapcsolódási pontjainak áttekintésére és elemzésére vállalkozik

Kísérletek a közgazdászképzés megújítására a Pécsi Tudományegyetem közgazdaságtudományi Karán

Szerkesztő: Dobay Péter | Cím: Kísérletek a közgazdászképzés megújítására a Pécsi Tudományegyetem közgazdaságtudományi Karán | További szerzők: Szűcs Krisztián; Dobay Péter ; Jakopánecz Eszter; Titkos Csaba; Galambosné Tiszberger Mónika; Csapi Vivien; Bedő Zsolt; Bányai Edit; Kruzslicz Ferenc; Sipos Norbert; Baczur Roland; Kehl Dániel; Mátyás Judit; Budai Eleonóra | Megjelenési adatok: Cultura Oeconomica Alapítvány, Pécs, 2020. | ISBN: 978-963-429-502-0 --- A Közgazdaságtudományi Karon mindig fontosnak tartottuk az innovációt, az adott korban érvényes kihívásoknak való megfelelést, a hallgatóorientált gondolkodást és működést. Az ezredforduló táján „még csak” beszéltünk róla, hogy a fiatal generáció „más”, de pontosan talán nem is tudtuk, hogy miben. Láttuk, persze, hogy az új technológia meghatározza majd a velük való foglalkozásokat, a kommunikációt, de a tantermi munka standardjai érdemben nem változtak. Nyilván voltak már korábban is a tipikustól eltérő megoldások: esettanulmányok, (kis)vállalati programok, stb., de az előadások frontálisak (egyoldalúak…) maradtak és többnyire a gyakorlatokra koncentráltak az atipikus megoldások. Közös volt ezekben, hogy a tartalomra és nem feltétlenül a módszertanra fókuszáltak, ezzel tették gyakorlatorientálttá a képzést, vagy az adott kurzust. Az elmúlt másfél évtizedben azonban ezen a területen is sok minden változott. Átalakult a képzési rendszer, megerősödött az alapképzés, korábban nem látott létszámú évfolyamok jelentek meg, s a külföldi hallgatókkal beáramlott egy másfajta oktatás-kultúra. Ezzel párhuzamosan a hallgatók információszerzési szokásai is jelentősen megváltoztak, hiszen többségében minden azonnal elérhetővé vált az interneten. A kérdés mára már az, hogyan használjuk ki ezeket a lehetőségeket, hogyan vonjuk be a technológiát a mindennapi munkánkba? Gyorsan átálltunk a kurzusokat támogató prezentációkra, de azt nem egységesen látjuk például, hogy ezek az anyagok megoszthatók, megosztandók-e? Beszereztünk olyan eszközöket is, amelyek lehetővé teszik, hogy a hallgatók eszközeik képernyőjét megosszák az órák alatt a többiekkel egy projektoron keresztül. Ezt sajnos, még csak kevesen használjuk ki. Nem úgy a kvízeket, gyors teszteket. Emlékszem, amikor Kehl Dani a Fiatal Oktatók Klubja egyik találkozóján bemutatta a Kahoot-ot. Ennek az eszköznek olyan sikere lett az oktatók körében, hogy egy évvel később a hallgatói képviselők az angol nyelvű képzés Board of Studies meeting-jén már panaszkodtak a „terhelés”, az előre-készülés elvárása miatt. Kellett ehhez persze a Visiting Scholar Program is, amely az elmúlt években több, mint egytucat kolléga észak-amerikai tapasztalatszerzését segítette oktatásmódszertani területen. Merthogy többségünk nem szerzett pedagógiai végzettséget, az oktatásmódszertant egymástól, elöljáróinktól tanultuk, illetve saját magunk fejlesztettük, igazítottuk egyéni stílusunkhoz. Szerencsére, többen hoztak haza az USA-ból és Kanadából olyan közelítéseket, amelyek segítségünkre vannak a jelenben és még a jövőben is. Nem egyszerű, nem magától értetődő az átállás, de mind több Kolléga vágott bele – ahogy ez a kötet is mutatja – és nagyrészt pozitívak a tapasztalatok. Ezért is örültem annak, hogy egy DOBszerdán, a második oktatásmódszertani tréningsorozat meghirdetéséhez kapcsolódóan Dobay profeszszor úr felvetette, hogy a Cultura Oeconomica Alapítvány segítségével kiadható lehetne egy ilyen témájú „tapasztalatgyűjtemény”. Köszönöm mindazoknak, akik részt vettek a kötetben foglalt tanulmányok összeállításában, hogy megosztják tapasztalataikat a Kar közösségével és bízom benne, hogy mindannyian haszonnal forgatjuk majd - még azok is, akik ma még óvakodnak attól, hogy komolyabb változásokat hajtsanak végre a tanteremben alkalmazott módszertani megoldásaikon