Families, finds and generations: an interdisciplinary experiment at the early medieval cemetery of Vörs–Papkert B.

A Kis-Balaton program keretében 1983 és 1996 között a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai ásatásokat végeztek a Vörs–Papkert B lelőhelyen, ahol többek között egy kora középkori temető feltárására került sor. A leletanyag feldolgozását célzó interdiszciplináris kutatások körében lényeges helyet kaptak a csontkémiai vizsgálatok is. Lengyel Imre (1934–1992) biokémiai vizsgálatai az 1960-as évek közepétől nyertek fokozatosan alkalmazást a hazai régészetben. Az őskortól a késő középkorig számos lelőhely feldolgozásánál támaszkodtak eredményeire. A hasonló jellegű kutatásokhoz képest a vörsi lelőhelyet az teszi egyedivé, hogy míg általában a korszak, régészeti kultúra vagy etnikum tekintetében homogén esetekről van szó, itt több, a vizsgált korszak és etnikum értelmében az eddigiekben egymástól következetesen elkülönített (késő avar kori, Karoling-kori, magyar honfoglalás és Árpád-kori) leletanyagot tartalmazó temetkezés került elő, ezért alapvető kérdésként merült fel, hogy egyidejű és/vagy folytatólagos jelenségekről van-e szó. A régészeti feltárásokkal párhuzamosan végzett munkával több, mint 400 sírt elemzett, ezek alapján 48 (alcsoportjaival együtt 53) genetikai egységet körvonalazott (Fig. 1). A tárgyi hagyaték relatív időrendjének figyelembe vételével a leglényegesebb eredményt éppen azoknak a „családoknak” (Figs. 2–10; Pl. I-IX) a körvonalazása jelentette, amelyek az eddigi módszerekkel különböző régészeti korszakokba sorolható lelet-együttesekkel jellemezhetőek. A vörsi embertani hagyaték szerológiai vizsgálatánál a régészeti leletek időrendi besorolását Lengyel Imre előzetesen nem ismerhette. Miután a biokémiai elemzés során meghatározta az elhunyt személyek nemét, életkorát, vércsoportját és kollagén-típusát, az ásató régészek kérésére elsőként azoknak a személyeknek a feltételezett rokonságait kezdte el (a síroknak a temetőtérképről leolvasható távolságai és statisztikai–matematikai módszerek alkalmazásával) meghatározni, akiknek tárgyi hagyatéka egyértelműen besorolható volt valamely régészeti korszakba. A feldolgozás első szakaszában nyolc genetikai csoportot rajzolt meg, majd ezek számát eggyel növelve, az egyik csoport összetételét megváltoztatva (46a csoport), összesen kilenc genetikai egység véglegesítése fűződik a nevéhez. A temető embertani anyagának vizsgálatát Pap Ildikó kezdte meg, paleosztomatológiai elemzését Szikossy Ildikó végezte el. Az ásatás befejezését követően a teljes temető embertani anyagának antropológiai feldolgozását Bernert Zsolt végezte el. A Lengyel Imre által szerológiai módszerekkel korábban megállapított nem és életkor adatoknak a morfológiai vizsgálatok eredményeivel való össze¬vetése során néhány esetben olyan ellentmondások merültek föl, amelyek miatt át kellett gondolnunk az előzetesen publikált genetikai egységek valószínűségét. A vizsgálat első fázisában a szerológus által felállított kilenc családrekonstrukcióban 60 személy kapott helyet. Ezek közül 8 esetben (13,3%) mond ellent a szerológiai és a morfológiai jegyek alapján meghatározott nemi jelleg. Ez önmagában magas arányszám, bár ezeknek az eseteknek csupán egy része teszi lehetetlenné az adott családfa értelmezhetőségét (pl. azonos neműek esetén nem lehet közös utódok feltételezése). Az esetek egy másik részénél az életkor meghatározások nincsenek összhangban, ezek szintén megkérdőjelezhetik a korábbi feltevések némelyikét (pl. utódok feltételezése azoknál, akik nem érték el a reproduktivitás korát). Vizsgálataink során arra törekedtünk, hogy kiszűrjük az ellentmondásos adatokat tartalmazó család-rekonstrukciókat, és csakis azokkal a csoportokkal foglalkozzunk, amelyeknek mind az embertani (szerológiai és morfológiai) adatai kifogástalanok, mind régészeti szempontból alkalmasak az egymást követő generációk tárgyi hagyatékának nyomon kísérésére (Figs. 11–12). Dolgozatunkban felsoroltuk azt a kilenc „genetikai egységet”, amelynek Lengyel Imre a családfáját is megrajzolta. A táblázatok Bernert Zsolt meghatározásait is tartalmazzák. Ellentmondásos adatok esetén – ha lehetett – a mellékletek figyelembe vételével foglaltunk állást a felmerült kérdésekben, majd a keltező leletek alapján megkíséreltük időrendbe sorolni az egyes generációk tagjait. Lengyel Imre korai távozása miatt nem keríthetett sort az összes család elemzésére: a 48 kisebb-nagyobb létszámú csoport közül csupán 9 esetben vázolta föl a családfa rajzát, és ez alapvetően megnehezíti a vörsi rokonsági csoportok értékelhetőségét. Nem született meg az az összefoglaló táblázat sem, amely az egyes csoportokon belül megállapított generációk összehangolását adta volna meg saját módszertana, a szerogenetika szabályai szerint. A Vörs-Papkert B temető szerológiai eszközökkel rekonstruált genetikai csoportjai közül négyet választottunk ki ellenőrzés céljára: a négy „családból” származó, feltételezett genetikai rokonsággal bíró emberi maradványok klasszikus antropológiai vizsgálatához nagyon kevés bizonyító eszköz áll a rendelkezésünkre. Kísérletünk célja annak megállapítása volt, hogy az interdiszciplinaritás adta lehetőségek segítségével kaphatunk-e új fogódzókat olyan kérdések eldöntéséhez, melyek terén évtizedek óta nem vagyunk képesek előrébb jutni. Az általunk bemutatott „családfák” kis száma óvatosságra int bennünket, ám arra alkalmasak, hogy többféle jelenséget rögzítsünk általuk. A késő avar kori és a Karoling peremkultúra tárgyait birtokló „családok” egyidejűleg, de egymástól bizonyos mértékig elhatárolódva élhettek, legalábbis erről tanúskodnak sírjaik a vörsi temetőben. Lengyel Imre módszerének változatlan folytatására már nincs mód, a szerogenetikai vizsgálatok másféle irányba mozdultak el. Az egykori családi kapcsolatok pontosabb meghatározására legújabban a modern, DNS-alapú biológiai kutatások segítségével teremtődött új lehetőség. A morfológiai vizsgálatok mellett szükségesek olyan DNS-elemzések elvégzése, melyekkel ellenőrizhetők és kibővíthetők az eddigi megállapítások a genetikai rokonsági fák szerkesztésére

Kaposvár 61-es út 2. lelőhely Árpád-kori embertani anyagának paleopatológiai vizsgálata

Palaopathological investigation of an Árpádian Age series from Kaposvár road 61, Site 2. The skeletal remains of 202 individuals, 54 males, 60 females, 88 subadults and adults of undeterminable sex were analysed in an Árpádian Age series from Kaposvár Road 61, Site 2. The life expectancy at birth in the studied population was 22.7 years, the sex ratio was balanced. Enthesopathies (E), degenerative joint diseases (DJD) and Schmorl-hernia (SH) were the most common pathological alterations. The pattern of E, DJD and SH prevalence by sex and age was analysed. There was a significant difference in the frequencies of the E on the patellae between males and females, and between adultus and maturus age goups. Sex differences could be explained by the heavier physical load of the knee joints in males. A considerable difference was observed between the adultus and maturus age groups also in the prevalence of spondylarthrosis and arthrosis deformans.The reason of this fenomenon can be explained by aging and the deterioration of joint structures. Significant sexual differences were found in the prevalence of spondylosis, arthrosis deformans and spondylodiscitis, as well as spondylarthrosis. This observation could be explained by the sexual differences in the physical loads of individuals, with the exception of spondylodiscitis. Approximately one third of specimens affected by periostitis. These results, together with the high incidence of endocranial lesion, suggest the possibility of high prevalence of infectious diseases in the studied community. Hematologic disorders, particularly poroticus hyperostosis (PH) were of high prevalence in the sample. PH was present in higher rate among young females than young males. The fast growth of these individuals, menstruation, pregnancy, giving birth and also breastfeeding could have been the possible causes of this fact. Several rare diseases were also recorded; an adult male suffered from bone tuberculosis, an adult female from leprosy. An osteoblastic metastatic bone cancer of a mature female was observed as well

Miről árulkodnak a tatárjárás kori csontok? Két lelőhely embertani anyagának értékelése = What old bones tell us? – Anthropological evaluation of two archaeological sites from the era of the Mongolian invasion of Hungary

Két tatárjárás kori lelőhelyről előkerült emberi maradványok részletes antropológiai vizsgálatát végeztük el. A csontok mindkét esetben nem szokványos temetkezésből származnak. Bugac–Felsőmonostor Csitári tanya lelőhelyen épületek közül került elő egy nő és öt gyermek temetetlen csontváza. Kiskunmajsa–Jonathermal lelőhelyről két épületben tártak fel összekeveredett, részben égett csontokat. Az antropológiai vizsgálat során legalább 33 egyén maradványait tudtuk elkülöníteni. Néhány végtagcsonton és csonttöredéken olyan vágásnyomokat figyeltünk meg, amelyekhez hasonlót étkezési állatok csontjain lehet látni, és a hús lefejtésével hozhatók összefüggésbe. A korabeli leírások beszámolnak a tatárjárás utáni éhínséggel kapcsolatos emberevésről, ám most először kerültek elő erre utaló régészeti, embertani leletek. We carried out the detailed anthropological evaluation of human remains from two archaeological sites dating back to the time of the Mongolian invasion of Hungary. In both cases, the bones do not originate from usual burials. The unburied skeletons of one woman and five children were found among buildings at the site Csitári tanya, Bugac–Felsőmonostor. In the other site, Kiskunmajsa–Jonathermal, mixed and partly burnt bones were excavated from two buildings. By means of the anthropological examination, we could distinguish the remains of at least 33 different persons. On some bones of limbs and some fragments, curious cuts were detected. These cuts were similar to those that can be seen in case of animals slaughtered and dressed out for their meat. Contemporary texts do mention the famine and the resulting cannibalism that followed the Mongolian invasion. However, these bones are the first archaeological, anthropological evidence that back this up

A Balaton déli partjáról előkerült honfoglalás kori magányos lovas temetkezések embertani elemzése

Abstract: Those Conquering-period horse burials found in Landler Jenő street in Balatonszemes, 4 Arany János Street in Balatonlelle, and Magyar Bálint Elementary School in Fonyód are similar to those solitary and symbolic horse burials found in other areas of the Carpathian Basin, which cannot be tied to settlement areas

The anthropological assessment of the Late Roman cemetery at Somogyszil-Dögkúti dűlő

The results of a general anthropological examination of 140 individuals from a late Roman period cemetery at Somogyszil-Dögkút site are presented in this paper. The population had a more or less balanced sex ratio, lived a fundamentally peaceful life suggested by the low frequencey of bone injuries, and according to their morphoscopic traits, they all belonged to the Caucasoid group. Based on the biological distances calculated from selected linear measurements of male crania, the population of Somogyszil-Dögkút proved to be quite similar to several other late Roman period cemeteries in Transdanubia, as well as to some local Avar period series. This raises the possibility of a significant local continuity between the late Roman and late Avar period on this territory, however other potential explanations cannot be ruled out. Some anthropological characteristics of the human skeletal material unearthed from graves oriented differently than the cemetery’s norm suggest the presence of immigrants in the community. Their biological background cannot be traced from the present data, however a few skeletal evidence proposes the probability of a Sarmatian origin

Új filogenetikai mértékek és alkalmazásuk – Új nézőpontok a magyarok korai története kapcsán

The early Hungarian history is short of information and almost lack of relevant historical sources. Thus, linguists and archeologists played the most important role in founding the bases of the early Hungarian history. First of all, the linguists proved that the Hungarian language belongs to Ugric branch of Uralic language family. The other Ugric subgroup, the Ob-Ugrians are living in Western-Siberia, but there is a debate when and where the disjunction of Ugric protolanguage occurred. The second important observation is that archeological sites of Kusnarenkovo and Karajakupovo cultures (6th‒10th centuries AD) in Central and South Ural region point significant parallelism with the sites of ancient Hungarians (9th‒10th centuries AD) in the Carpathian Basin. However, the chronology and geographical location of earlier migration stations of early Hungarians from the Ugric age to the Ural region remained rather unclear. That is why there were high expectations among researchers toward a considerably new science, the DNA based population genetics. Because of the recombination-free inheritance of uni-parental markers, which are unchanged from one male (NRY- DNA) or female (mtDNA) generation to the next, unless mutations occur. Thus, the progress of population genetics resulted in more and more reliable and detailed view on early migration processes. However, the early studies showed that the recent Hungarian population is a rather typical Central-European population with a surprisingly narrow link to the Ob-Ugric and other Uralic speaking populations both on paternal and maternal line. What was even more unexpected that the ratio of Ugric likely component was relatively low among the ancient Hungarian samples (9th‒10th centuries AD), as well. The questions above point the significance of different demographic interactions like split and series of admixture among different populations in the early Hungarian history. In our understanding the demographic history of a population is a continuous combination of different types of splits and admixtures. In order to be enable to identify the different demographic interactions during a life of a population, we worked out a component based general framework, classifying some elementary demographic interactions. In the next step, we tried to find the best measure or measures, what can detect reliably the occurrence of a given elementary demographic interaction. Each of the measuring algorithms was a long-time and widely used data mining method. To test our approach we implemented a free software tool in Python 3.6, and investigated 16710 mtDNA samples of 168 Eurasian populations