Az achondroplasia a fogszabályozás szemszögéből = Achondroplasia from the viewpoint of orthodontics

Összefoglaló. Az achondroplasia kialakulásáért az FGFR3-gén mutációja tehető felelőssé, mely a porc növekedési lemezében található chondrocyták érésében okoz zavart. Az esetbemutatásban szereplő lánygyermeknél a születést követő első hónapban a klinikai, laboratóriumi és röntgenvizsgálatok alapján achondroplasia igazolódott. A klinikai tünetek közé tartoznak a rövid végtagok - különösen a proximalis szegmensben -, a macrocephalia, a hypotonia és a horkolás. Szembetűnő a középarc hypoplasiája. A középfül diszfunkciója tovább súlyosbítja a kórképet, sok esetben megfigyelhető a hallás nagyfokú csökkenése, illetve kezelés hiányában akár a hallás elvesztése. A közlemény részletesen bemutatja az obstruktív alvási apnoe szindróma diagnózisrendszerét és kezelési alternatíváit, hangsúlyozva az orthodontiai szempontokat. A fül-orr-gégészeti és a fogszabályozó terápiának köszönhetően, a diagnózistól számított harmadik évre, az alvási apnoe szindróma megszüntetésével a folyamatos pozitív nyomású lélegeztetést el lehetett hagyni. A horkolás és az alvási apnoe szindróma kezelése napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap, melynek komplex kezelésében a fogszabályozás is jelentős lehet. A harmonikus együttműködés és teamkezelés betegünknél jelentős életminőség-javulást eredményezett. Orv Hetil. 2021; 162(17): 683-688. Summary. Development of achondroplasia is due to the mutation of FGFR3 gene, which disrupts the maturation of chondrocytes found in the growth plate. The diagnosis of the girl in the present case study was established based on clinical symptoms, laboratory tests and X-ray imaging in the first month following childbirth. Clinical symptoms include shorter limbs especially in the proximal segments, macrocephaly, hypotonia and snoring. Hypoplasia of the midface is apparent. Dysfunction of the middle ear further worsens the condition, in many cases severe hearing loss and, without treatment, even deafness can be observed. The publication describes the diagnostic criteria and therapeutic options of obstructive sleep apnea syndrome in detail, with an emphasis on the orthodontic aspects. A comprehensive combined three-year oto-laryngological and orthodontic treatment finally succeeded in controlling the sleep apnea syndrome and it was possible to discontinue the continuous positive airway pressure therapy by the end of the orthodontic therapy. Nowadays, even more alternative therapeutic approaches are available to treat snoring and sleep apnea syndromes, in which the role of orthodontics must not be neglected. Harmonic collaboration and team work treatment resulted in a significant improvement in the quality of life of our patient. Orv Hetil. 2021; 162(17): 683-688

Increased behavioral problems in children with sleep-disordered breathing

Healthy sleep is essential for the cognitive, behavioral and emotional development of children. Therefore, this study aimed to assess the behavioral consequences of sleep disturbances by examining children with sleep-disordered breathing compared with control participants.Seventy-eight children with SDB (average age: 6.7 years (SD = 1.83); 61 had OSA and 17 had primary snoring) and 156 control subjects (average age: 6.57 years (SD = 1.46) participated in the study. We matched the groups in age (t(232) = 0.578, p = 0.564) and gender (χ2(1) = 2.192, p = 0.139). In the SDB group, the average Apnea-Hypopnea Index was 3.44 event/h (SD = 4.00), the average desaturation level was 87.37% (SD = 6.91). Parent-report rating scales were used to measure the children's daytime behavior including Attention Deficit Hyperactivity Disorder Rating Scale, Strengths and Difficulties Questionnaire, and Child Behavior Checklist.Our results showed that children with SDB exhibited a higher level of inattentiveness and hyperactive behavior. Furthermore, the SDB group demonstrated more internalizing (anxiety, depression, somatic complaints, social problems) (p < 0.001) and externalizing (aggressive and rule-breaking behavior) problems compared with children without SDB, irrespective of severity.Based on our findings we supposed that snoring and mild OSA had a risk for developing behavioral and emotional dysfunctions as much as moderate-severe OSA. Therefore, clinical research and practice need to focus more on the accurate assessment and treatment of sleep disturbances in childhood, particularly primary snoring, and mild obstructive sleep apnea

The risk of postoperative respiratory complications following adenotonsillar surgery in children with or without obstructive sleep apnea: A systematic review and meta-analysis

Obstructive sleep apnoea (OSA) appears in 2-5% of children, with first-line treatment being adenotonsillar (AT) surgery. Our aim was to examine the risk of postoperative respiratory complications (PoRCs) in non-OSA and the different OSA severity (mild, moderate, severe) groups.We conducted a systematic review and meta-analysis of studies comparing PoRCs following AT surgery in children with and without OSA.19 observational studies were identified with the same search key used in MEDLINE, Embase and CENTRAL. The connection between PoRCs, the presence and severity of OSA, and additional comorbidities were examined. Odds ratios (OR) were calculated with 95% confidence intervals (CI).We found that PoRCs appeared more frequently in moderate (p=0.048, OR: 1.79, CI (1.004, 3.194)) and severe OSA (p=0.002, OR: 4.06, CI (1.68, 9.81)) compared to non-OSA patients. No significant difference was detected in the appearance of major complications (p=0.200, OR: 2.14, CI (0.67, 6.86)) comparing OSA and non-OSA populations. No significant difference was observed in comorbidities (p=0.669, OR: 1.29, CI (0.40, 4.14)) or in the distribution of PoRCs (p=0.904, OR: 0.94, CI (0.36, 2.45)) between the two groups.Uniform guidelines and a revision of postoperative monitoring are called for, since children with moderate and severe OSA are more likely to develop PoRCs following AT surgery based on our results, but no significant difference was found in mild OSA. Furthermore, the presence of OSA only is not associated with an increased risk of developing major complications. This article is protected by copyright. All rights reserved

Tonsillectomia versus tonsillotomia

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a posztoperatív fájdalom és a sebgyógyulás tekintetében prospektív vizsgálattal hasonlították össze gyermekeken (67 fő, 1-12 év) a hagyományos hidegeszközzel történő extracapsularis tonsillectomiát (23 fő) a microdebriderrel (23 fő) és a coblatorral (21 fő) végzett intracapsularis tonsillotomiával. Módszer: A vizsgálatok a betegek által kitöltött kérdőívek, valamint prospektív klinikai adatgyűjtés alapján történtek. Eredmények: Az intracapsularis tonsillotomia gyógyulási idejét 50%-kal rövidebbnek találtuk, és az első 13 napban szignifikánsan kevesebb fájdalommal és fájdalomcsillapító igénnyel járt, mint az extracapsularis tonsillectomia eseteiben. A tonsillotomiás csoporton belül egyedül a posztoperatív első napi fájdalom tekintetében észleltünk szignifikáns különbséget a két különböző módszer között a coblator javára (p<0,05). A vizsgálatokat retrospektív áttekintéssel is kiegészítettük, 4 évi gyermek- (1-15 éves) tonsillaműtéten átesett beteganyagunk (1487 fő) eredményeinek feldolgozásával. Tonsillectomia (1253 fő) után 7,7%-os utóvérzési arányt észleltünk, műtéti vérzéscsillapításra 1,3%-ban volt szükség. Tonsillotomia esetén (234 fő) 0,43%-os utóvérzési arányt regisztráltunk. Ebben a csoportban vérzés miatt nem, de 2 esetben ismételt obstrukciót okozó hypertrophia, 1 esetben góctünetek miatt reoperációt végeztünk (1,28%). Következtetés: Eredményeiket a szerzők a nemzetközi ajánlások tükrében elemezték. Az intracapsularis tonsillotomia kisebb fájdalommal, kisebb vérzéssel és kisebb megterheléssel jár. A közösségbe való aktív visszatérés akár egy hét után lehetséges a tonsillectomiára jellemző 3 héttel szemben, mindez jelentős szocioökonómiai előnyökkel járhat

Tonsillectomia versus tonsillotomia

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a posztoperatív fájdalom és a sebgyógyulás tekintetében prospektív vizsgálattal hasonlították össze gyermekeken (67 fő, 1-12 év) a hagyományos hidegeszközzel történő extracapsularis tonsillectomiát (23 fő) a microdebriderrel (23 fő) és a coblatorral (21 fő) végzett intracapsularis tonsillotomiával. Módszer: A vizsgálatok a betegek által kitöltött kérdőívek, valamint prospektív klinikai adatgyűjtés alapján történtek. Eredmények: Az intracapsularis tonsillotomia gyógyulási idejét 50%-kal rövidebbnek találtuk, és az első 13 napban szignifikánsan kevesebb fájdalommal és fájdalomcsillapító igénnyel járt, mint az extracapsularis tonsillectomia eseteiben. A tonsillotomiás csoporton belül egyedül a posztoperatív első napi fájdalom tekintetében észleltünk szignifikáns különbséget a két különböző módszer között a coblator javára (p<0,05). A vizsgálatokat retrospektív áttekintéssel is kiegészítettük, 4 évi gyermek- (1-15 éves) tonsillaműtéten átesett beteganyagunk (1487 fő) eredményeinek feldolgozásával. Tonsillectomia (1253 fő) után 7,7%-os utóvérzési arányt észleltünk, műtéti vérzéscsillapításra 1,3%-ban volt szükség. Tonsillotomia esetén (234 fő) 0,43%-os utóvérzési arányt regisztráltunk. Ebben a csoportban vérzés miatt nem, de 2 esetben ismételt obstrukciót okozó hypertrophia, 1 esetben góctünetek miatt reoperációt végeztünk (1,28%). Következtetés: Eredményeiket a szerzők a nemzetközi ajánlások tükrében elemezték. Az intracapsularis tonsillotomia kisebb fájdalommal, kisebb vérzéssel és kisebb megterheléssel jár. A közösségbe való aktív visszatérés akár egy hét után lehetséges a tonsillectomiára jellemző 3 héttel szemben, mindez jelentős szocioökonómiai előnyökkel járhat. Orv Hetil. 2020; 161(45): 1920-1926.Examining operated children in this prostective study inditerscompared (67 pts, 1-12 yrs) the extracapsular tonsillectomy with conventional cold-knife (23 pts) to extracapsular tonsillotomy with microdebrider (23 pts) and coblator (21 pts) for postoperative pain and wound-healing disorders.The study was based on patient-completed questionnaires as well as prospective clinical data collection.The recovery time of intracapsular tonsillotomy was found less than 50%, with less pain than in the cases of extracapsular tonsillectomy. Postoperative pain was significantly less in the tonsillototomy group than the tonsillectomy group. Within the tonsillotomy group, a significant difference was observed between the two different methods in favor of the coblator for only the postoperative first-day pain. The studies were supplemented with a retrospective review by processing the 4 yrs results of their pediatric (1-15-yrs) patients who underwent tonsillectomy (1487 pts). After tonsillectomy (1253 pts), a postoperative bleeding rate of 7.7% was observed, and surgical hemostasis was required in 1.3%. In the case of tonsillotomy (234 pts), a postoperative bleeding rate of 0.43% was recorded. In this group, reoperation was not performed due to bleeding, whereas it was neccesary in 2 cases due to hypertrophy causing repeated obstruction, in 1 case due by virtue of focal symptomes (1.28%).Our results were analyzed on the basis of international recommendations. Intracapsular tonsillotomy is associated with less pain, less bleeding, and less strain. Active return to the community is possible after up to a week compared to the 3 weeks typical of tonsillectomy, all of which can have significant socioeconomic benefits. Orv Hetil. 2020; 161(45): 1920-1926