Increasing interactivity in class

Increasing interactivity in large size classes is a major issue in our teaching experience. One possible tool is an Audience Response System (ARS). This short paper aims to put the use of this tool in a theoretical framework, gives an overview of different products to consider, introduces a pilot-study from the University of Pécs and describes our first experiences

Először térben vagy panelban? : A térbeli panelmodellek felépítési stratégiájának egy sarkalatos problémája

Kutatásunk célja, hogy felhívjuk a figyelmet egy olyan problémára, amellyel a kutatók az empirikus ökonometriai modellek konstruktív, specifikációs tesztek alapján történő építése során találkozhatnak. Munkánkban az Európai Parlament FP5, FP6 és FP7 keretprogramjainak a regionális innovációra gyakorolt hatásának modellezésével megmutatjuk, hogy a különböző megközelítések alkalmazásával a preferáltként illesztett modell különböző lehet. Rámutatunk arra, hogy a specifikációs teszteljárások alkalmazási sorrendjének nincsen egyértelműen követhető módszertana. Ezért a kutatói intuíció függvényében ugyanaz a kiindulási modell különböző preferált modellekhez vezethet, ami mind tudományos, mind szakpolitikai szempontból különösen problémás lehet.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: C21, C22, C23

The First Steps to Develop a Monitoring-Based Method to Support the Sustainable Mosquito Control in an Urban Environment in Hungary

In Europe, several exotic Aedes species, such as Aedes albopictus, Aedes eagypti, Aedes japonicas and Aedes koreicus, have become established. Mosquito-borne infection has also become a rising public health issue in Europe. This study aims to present the results of the first Hungarian systematic mosquito monitoring (SMM) operating in an urban environment in the city of Pécs. It also explains the implementation of a targeted mosquito control by the development of a mosquito map with the SMM approach, thus contributing to a reduction of the risks of mosquito-borne diseases. The mosquito trapping started in 2015, and the traps were Center for Disease Control (CDC) equipment. Based on the data of the SMM, an urban mosquito data set was developed. It consisted of the data of 441 trappings, and the data were statistically analyzed. The results show that three influencing factors impacted mosquito population: distance from running water, built-up density and average temperature had a causal impact on the average number of mosquitoes of an urban area. Each of these factors showed direct impact, and the impact intensified with the combination of the three factors. On that basis, it was made clear which areas of the city mosquito control activity should be focused. Areas of the city where interventions of lower intensity may be necessary compared to the intensity of the earlier mosquito control measures could also be determined. Compared to the previous practice, in which the entire city was involved in intensive mosquito control, now the intensive larviciding is advised to be applied in 42.1% of the total residential areas of the city. Thus, mosquito control of lower intensity could also be sufficient in the remaining 57.9% of the city area. This resource reallocation based on planning can boost the efficiency of the control and lead to a positive change towards sustainability regarding reduced pressure on the environment and reduced expenses of protection

Kísérletek a közgazdászképzés megújítására a Pécsi Tudományegyetem közgazdaságtudományi Karán

Szerkesztő: Dobay Péter | Cím: Kísérletek a közgazdászképzés megújítására a Pécsi Tudományegyetem közgazdaságtudományi Karán | További szerzők: Szűcs Krisztián; Dobay Péter ; Jakopánecz Eszter; Titkos Csaba; Galambosné Tiszberger Mónika; Csapi Vivien; Bedő Zsolt; Bányai Edit; Kruzslicz Ferenc; Sipos Norbert; Baczur Roland; Kehl Dániel; Mátyás Judit; Budai Eleonóra | Megjelenési adatok: Cultura Oeconomica Alapítvány, Pécs, 2020. | ISBN: 978-963-429-502-0 --- A Közgazdaságtudományi Karon mindig fontosnak tartottuk az innovációt, az adott korban érvényes kihívásoknak való megfelelést, a hallgatóorientált gondolkodást és működést. Az ezredforduló táján „még csak” beszéltünk róla, hogy a fiatal generáció „más”, de pontosan talán nem is tudtuk, hogy miben. Láttuk, persze, hogy az új technológia meghatározza majd a velük való foglalkozásokat, a kommunikációt, de a tantermi munka standardjai érdemben nem változtak. Nyilván voltak már korábban is a tipikustól eltérő megoldások: esettanulmányok, (kis)vállalati programok, stb., de az előadások frontálisak (egyoldalúak…) maradtak és többnyire a gyakorlatokra koncentráltak az atipikus megoldások. Közös volt ezekben, hogy a tartalomra és nem feltétlenül a módszertanra fókuszáltak, ezzel tették gyakorlatorientálttá a képzést, vagy az adott kurzust. Az elmúlt másfél évtizedben azonban ezen a területen is sok minden változott. Átalakult a képzési rendszer, megerősödött az alapképzés, korábban nem látott létszámú évfolyamok jelentek meg, s a külföldi hallgatókkal beáramlott egy másfajta oktatás-kultúra. Ezzel párhuzamosan a hallgatók információszerzési szokásai is jelentősen megváltoztak, hiszen többségében minden azonnal elérhetővé vált az interneten. A kérdés mára már az, hogyan használjuk ki ezeket a lehetőségeket, hogyan vonjuk be a technológiát a mindennapi munkánkba? Gyorsan átálltunk a kurzusokat támogató prezentációkra, de azt nem egységesen látjuk például, hogy ezek az anyagok megoszthatók, megosztandók-e? Beszereztünk olyan eszközöket is, amelyek lehetővé teszik, hogy a hallgatók eszközeik képernyőjét megosszák az órák alatt a többiekkel egy projektoron keresztül. Ezt sajnos, még csak kevesen használjuk ki. Nem úgy a kvízeket, gyors teszteket. Emlékszem, amikor Kehl Dani a Fiatal Oktatók Klubja egyik találkozóján bemutatta a Kahoot-ot. Ennek az eszköznek olyan sikere lett az oktatók körében, hogy egy évvel később a hallgatói képviselők az angol nyelvű képzés Board of Studies meeting-jén már panaszkodtak a „terhelés”, az előre-készülés elvárása miatt. Kellett ehhez persze a Visiting Scholar Program is, amely az elmúlt években több, mint egytucat kolléga észak-amerikai tapasztalatszerzését segítette oktatásmódszertani területen. Merthogy többségünk nem szerzett pedagógiai végzettséget, az oktatásmódszertant egymástól, elöljáróinktól tanultuk, illetve saját magunk fejlesztettük, igazítottuk egyéni stílusunkhoz. Szerencsére, többen hoztak haza az USA-ból és Kanadából olyan közelítéseket, amelyek segítségünkre vannak a jelenben és még a jövőben is. Nem egyszerű, nem magától értetődő az átállás, de mind több Kolléga vágott bele – ahogy ez a kötet is mutatja – és nagyrészt pozitívak a tapasztalatok. Ezért is örültem annak, hogy egy DOBszerdán, a második oktatásmódszertani tréningsorozat meghirdetéséhez kapcsolódóan Dobay profeszszor úr felvetette, hogy a Cultura Oeconomica Alapítvány segítségével kiadható lehetne egy ilyen témájú „tapasztalatgyűjtemény”. Köszönöm mindazoknak, akik részt vettek a kötetben foglalt tanulmányok összeállításában, hogy megosztják tapasztalataikat a Kar közösségével és bízom benne, hogy mindannyian haszonnal forgatjuk majd - még azok is, akik ma még óvakodnak attól, hogy komolyabb változásokat hajtsanak végre a tanteremben alkalmazott módszertani megoldásaikon