A várandósság alatti emlőrák kezelése = Treatment of pregnancy associated breast cancer

Terhességi emlőráknak a várandósság ideje alatt, illetve a szülést követő egy éven belül kialakuló rosszindulatú emlődaganatot nevezzük. Háromezer várandós nőből körülbelül 1-ben alakul ki. A tumor incidenciája növekedő tendenciát mutat, amelyben elsősorban a gyermekvállalás egyre későbbi életkorra való kitolódása játszhat szerepet. A várandós állapot késlekedést okozhat mind a diagnózis felállításában, mind a megfelelő kezelés elindításában. Közleményünkben egy 30 éves nőbeteg esetét ismertetjük, aki első terhességének 21. hetében önvizsgálat során észlelte a jobb emlő bőrének gyulladásos elváltozását, és a hónaljárokban levő megnagyobbodott nyirokcsomókat. Az antibiotikus kezelésre a páciens panaszai nem javultak, ezért az axillaris képlet vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálatát végezték el, amelynek során metasztatikus emlőrák igazolódott. A klinikánkon végzett vizsgálat során cT4 cN3 lokoregionális kiterjedésű daganatot véleményeztünk. Az emlő bőrének elváltozása gyulladásos emlőrákra utalt, emellett axillaris, valamint supraclavicularis nyirokcsomó-konglomerátumot is tapintottunk. A core-bioptátum értékelése során hormonreceptor-negatív, Her-2-pozitív, grade III differenciáltságú invazív carcinoma igazolódott. Neonatológiai és onkológiai konzíliumot követően a beteg úgy döntött, hogy a várandósság alatt elzárkózik a kemoterápiás kezeléstől, ezért a 30. gesztációs héten elektív császármetszést végeztünk. A további vizsgálatok távoli áttétet nem igazoltak, így primer szisztémás kemoterápiát kezdtünk, majd ezt követően mastectomia és axillaris blokkdisszekció történt. Az eltávolított emlőállományban visszamaradt tumort a kórszövettani vizsgálat során már nem azonosítottunk, a szöveti kép alapján komplett patológiai remissziót véleményeztünk. A sugárkezelés befejezése után trastuzumabkezelést indítottunk. Az ellenőrző vizsgálatok a páciensnél eddig sem helyi kiújulást, sem távoli áttétet nem igazoltak. Az újszülött generalizált izomtónus-eloszlási zavarok miatt jelenleg is fejlődésneurológiai gondozás alatt áll. | Pregnancy-associated breast cancer (PABC) is defined as cancer of the breast diagnosed during pregnancy and up to 1 year postpartum. The crude incidence is 1/3000 pregnant women. As women delay childbearing the incidence of PABC increases with age. Young patients with PABC do not have worse prognosis compared with those with non-PABC; however, pregnancy can contribute to a delay in breast cancer diagnosis, evaluation, and treatment. Primary care physicians and gynecologists should be careful in the thorough workup of breast symptoms in the pregnant population to expedite diagnosis and allow multidisciplinary treatment as early as possible following the established diagnosis. Authors report a case of a 30-year-old pregnant woman, who detected inflammatory signs of her right breast and a palpable axillary mass at the 21st week of gestation. Her symptoms did not improve with administration of antibiotics. Therefore fine needle aspiration biopsy of the axillary lump was performed, with the result of unequivocal diagnosis of metastatic invasive carcinoma. The patient was referred to the multidisciplinary tumor board of our Department at the 27st week of gestation with the symptoms of inflammatory breast cancer, palpable right axillary and supraclavicular lymph nodes. Core biopsy showed an ER and PR negative, Her-2 positive, grade 3, infiltrating ductal carcinoma of the breast. After multidisciplinary team consultation the patient declined any kind of therapy during her pregnancy. On the 30th week of gestation caesarean section was performed. The premature baby girl was treated in the Neonatal Intensive Care Unit. Imaging modalities revealed no evidence of distant metastases short after the delivery. After 6 cycles of chemotherapy (docetaxel-doxorubicin-cycclophosphamid) the patient underwent right mastectomy and axillary lymph node dissection. Complete pathological response was diagnosed, since no residual tumor was found in the surgical resection specimen. After radiotherapy, trastuzumab medication was initiated. To date, there is no evidence of local recurrence or distant metastases during her 24 months follow-up. The newborn is on close neurohabilitation folow-up due to the evidence of generalized muscle dystonia. Had the patient accepted chemotherapy, the damage of the newborn baby would have been avoidable

A D-vitamin metabolizmusa humán hepatocellularis carcinomában és az azt körülvevő tumormentes májszövetben

Absztrakt Bevezetés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamin tumorellenes hatása hepatocellularis carcinomában már részben ismert. Célkitűzés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamint inaktiváló CYP24A1-mRNS- és fehérjeexpresszió, az aktiváló CYP27B1- és a VDR-mRNS-expresszió mértékének összehasonlítása humán hepatocellularis carcinomában és az azt körülvevő tumormentes májszövetben. Módszer: 13 beteg friss fagyasztott májszövetmintáját a CYP24A1-mRNS- és fehérje-, 36 beteg paraffinba ágyazott májszövetmintáját használtuk a VDR- és a CYP27B1-mRNS-expresszió kimutatására. Az mRNS-expressziót RT-PCR-rel, a fehérjét immunhisztokémiai vizsgálatokkal mértük. Eredmények: A hepatocellularis carcinomaminták többségében kimutatható volt a CYP24A1-mRNS-expresszió, míg a nem tumoros májszövetminták egyikében sem. A CYP27B1- és VDR-expresszió szignifikánsan alacsonyabb hepatocellularis carcinomában a tumormentes májszövethez képest (p<0,05). A CYP24A1-mRNS-expressziót fehérjeszintézis követi. Következtetések: A CYP24A1 inaktiváló enzim jelenléte, az aktiváló CYP27B1 és a VDR csökkent expressziója humán hepatocellularis carcinomában a D-vitamin csökkent helyi aktivitására enged következtetni, mint egy menekülő mechanizmus a tumor részéről a D-vitamin antitumorhatása ellen. Orv. Hetil., 2016, 157(48), 1910–1918. | Abstract Introduction: 1,25-Dihydroxy vitamin D3 mediates antitumor effects in hepatocellular carcinoma. Aim: We examined mRNA and protein expression differences in 1,25-Dihydroxy vitamin D3-inactivating CYP24A1, mRNA of activating CYP27B1 enzymes, and that of VDR between human hepatocellular carcinoma and surrounding non-tumorous liver. Methods: Snap-frozen tissues from 13 patients were studied for mRNA and protein expression of CYP24A1. Paraffin-embedded tissues from 36 patients were used to study mRNA of VDR and CYP27B1. mRNA expression was measured by RT-PCR, CYP24A1 protein was detected by immunohistochemistry. Results: Expression of VDR and CYP27B1 was significantly lower in hepatocellular carcinoma compared with non-tumorous liver (p<0.05). The majority of the HCC samples expressed CYP24A1 mRNA, but neither of the non-tumorous liver. The gene activation was followed by CYP24A1 protein synthesis. Conclusions: The presence of CYP24A1 mRNA and the reduced expression of VDR and CYP27B1 mRNA in human hepatocellular carcinoma samples indicate decreased bioavailability of 1,25-Dihydroxy vitamin D3, providing an escape mechanism from the anti-tumor effect. Orv. Hetil., 2016, 157(48), 1910–1918

Molecular Characteristics of Fibrolamellar Hepatocellular Carcinoma

Fibrolamellar hepatocellular carcinoma (FLC) occurs in non-cirrhotic liver and the etiopathogenesis is still obscure. Both hepatocellular and cholangiocellular markers are expressed in the tumor, however, molecular alterations and altered pathways playing role in the tumor pathogenesis are not clearly identified. The purpose of the present study was to compare the expression level of EGFR, syndecan-1 and ss-catenin in FLC, conventional hepatocellular carcinoma (cHCC) and cholangiocellular carcinoma (CCC) and to investigate the possibility of mutation both in EGFR and K-RAS. Eight FLCs were compared with 7 cHCCs, 7 CCCs and 5 normal liver samples. Cytokeratins 7, 8, 18, 19, HepPar1 (HSA), EGFR, syndecan-1 (CD138) and ss-catenin were detected by immunohistochemistry. In addition EGFR, ss-catenin and syndecan-1 were evaluated by digital morphometry and K-RAS, EGFR mutations in FLC cases using paraffin-embedded samples. All FLCs were positive for HepPar1 (HSA) and cytokeratins 7, 8, 18, but negative for cytokeratin 19 by immunohistochemistry. EGFR was significantly overexpressed in all three tumor types, being highest in FLCs (p = 0,0001). EGFR, K-RAS mutation analyses revealed no mutations in exons studied in FLCs. Our findings proved that expression of EGFR is higher in FLC than in other types of primary malignant hepatic tumors and no K-RAS mutation can be detected, so FLC is a good candidate for anti-EGFR treatment

Tricellulin Expression and its Prognostic Significance in Primary Liver Carcinomas.

Numerous data suggest that altered expression of tight junction proteins such as occludin and claudins plays important role in carcinogenesis. However, little is known about tricellulin, a transmembrane tight junction protein concentrated where three epithelial cells meet. We aimed to characterize tricellulin expression in normal and cirrhotic liver in comparison to primary hepatic neoplasms. Tricellulin expression of 20 control livers, 12 cirrhotic livers, 32 hepatocellular carcinomas (HCC), and 20 intrahepatic cholangiocarcinomas (iCCC) was investigated by immunohistochemistry and Western blotting. Co-localization of tricellulin with claudin-1, -4, and MRP2 was studied using double immunofluorescence. Scattered tricellulin immunopositivity was restricted to biliary pole of hepatocytes confirmed by co-localization with MRP2. Moreover, spotted-like reaction was observed between bile duct epithelial cells. In 40 % of HCCs marked tricellulin overexpression was measured regardless of tumor grades. In iCCCs, however, tricellulin expression decreased parallel with dedifferentiation. In HCCs high tricellulin expression, in iCCCs low tricellulin expression correlated with poor prognosis. Co-localization with MRP2 might substantiate that tricellulin plays role in blood-biliary barrier. Overexpressed tricellulin in a subset of HCCs correlated with unfavorable prognosis. Similar to ductal pancreatic adenocarcinoma, higher grades of iCCCs were associated with decreased tricellulin expression correlating with poor prognosis