Effect of active and passive techniques used in thromboembolic prophylaxis on venous flow velocity in the post-procedure period

IntroductionStudies have shown that using mechanical thromboembolic prophylaxis methods speeds up venous flow and decreases stasis. These studies examine the post-intervention period of 1–10 min. The length of the effect of procedures to raise venous flow velocity cannot be determined by clinical trials. To apply mathematical techniques to estimate how long mechanical thromboembolism prophylaxis procedures will increase venous flow rate.MethodsIn the survey, we examined 25 persons (poststroke patients), with an average age of 57.2 ± 6.3 years. Regarding the proportion of genders, 13 (52%) participants were male and 12 (48%) female. The peak venous blood flow velocity was measured with a HADECO BIDOP ES-100V II type Doppler ultrasound device, using an 8 MHz head, in the femoral vein, at the level of the hip joint. We estimated the change of the venous blood flow velocity from the available sampled data using the method of least squares. For the calculations, we used Microsoft Excel, version Mac Excel 2019.ResultsThe decrease in peak venous flow velocity can be approximated by a logarithm function. Mathematical calculations show that after active thromboembolic prophylaxis interventions, resting venous flow velocity is restored at 26.8 min on the intact limb and 85.1 min on the hemiparetic side. Resting flow velocity is restored in 131.9 min after passive mobilization of the hemiparetic side and in 137.7 min after the consensual effect.DiscussionAn elementary mathematical function can be used to estimate the time to recovery of peak venous flow velocity to resting state from measurements taken 15 min after the intervention. Active and passive mechanical thromboembolic prophylaxis after the intervention has a longer-term effect on venous flow velocity

Egy deréktáji fájdalommal kapcsolatos betegségspecifikus tudást felmérő külföldi kérdőív hazai, magyar nyelvű validálása = The Hungarian translation and validation of the Low Back Pain Knowledge Questionnaire

Absztrakt: Bevezetés: A nemzetközi szakirodalomban számos, betegségspecifikus tudást mérő kérdőív ismert, mely a betegek életminőségét, állapotuk progresszióját, funkcionális statusukat vizsgálja. Magyar nyelven kevés, a betegségspecifikus tudás mérésével kapcsolatos kérdőívet validáltak. Célkitűzés: Célunk volt a Low Back Pain Knowledge Questionnaire (LKQ) magyar nyelvre fordítása, megbízhatóságának és validitásának vizsgálata. Módszer: A felmérésben 218 fő vett részt (krónikus low back pain [derékfájdalom-] szindrómás betegek, egészségügyi dolgozók, egészségügyi ismeretekkel nem rendelkezők). Átlagéletkor: 34 (18–64) év. A Maciel és mtsai által 2009-ben megalkotott LKQ fordítását és validálását Beaton és mtsai 2000-ben megfogalmazott hatlépcsős elve szerint végeztük. A kérdőív belső konzisztenciáját Cronbach-alfa-érték-számítással mértük fel. A kérdőív külső validálását Roland–Morris-index segítségével végeztük. A megismételhetőségi vizsgálatot teszt-reteszt módszerrel Spearman-féle korrelációs koefficienssel vizsgáltuk. Eredmények: A kérdőív megbízhatóságát vizsgáló Cronbach-alfa-érték 0,894 volt. A Roland–Morris-indexszel összehasonlítva az LKQ-val jól korreláló kérdőívet kaptunk (R = –0,393). A kérdőív teszt-reteszt vizsgálati eredménye (R = 0,541–0,795, p<0,050) mérsékelt és megfelelő összefüggést mutatott. Következtetés: Az LKQ magyar nyelvre fordított verzióját, a Derékfájdalommal kapcsolatos betegségspecifikus tudást felmérő kérdőívet (DTK) megbízható és valid tudásmérő eszköznek találtuk. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1663–1672. | Abstract: Introduction: Many disease-specific questionnaires, which analyze patients’ functional status, quality of life or the progression of the disease, have been validated in Hungarian. The low back pain (LBP) patients’ knowledge about their problem has not been measured by an officially validated Hungarian tool. Aim: The aim of our study was to translate and validate the Low Back Pain Knowledge Questionnaire (LKQ) and to assess its validity and reliability. Method: We used the translation-back translation method as the first step. Then we used a synthesis of the back translations reviewed by independent translators. We enrolled 218 people in our study: 101 of them were chronic LBP patients and 73 acute LBP patients. For the validation process, we used the Roland–Morris Disability Index to compare our questionnaire. We calculated Cronbach’s alpha values and correlation coefficients. Results: The Hungarian version of LKQ correlated well with the Roland–Morris Index and it proved to be a valid questionnaire (correlation coefficient: –0.393; Cronbach’s alpha value 0.894). Conclusion: We found the Hungarian version of LKQ a valid and reliable tool to measure patients’ knowledge about LBP. We recommend future studies should apply bigger and more homogenous populations to assess LBP disease-specific knowledge in this country. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1663–1672