Magas a kiégés prevalenciája magyar orvostanhallgatók között: az elmélyülés és pozitív szülői attitűdök mint lehetséges protektív tényezők

Elméleti háttér: Az orvostanhallgatók körében egyre gyakrabban kialakuló kiégésnek fontos társadalomorvostani jelentősége van, mivel negatívan befolyásolhatja mentális jóllétüket és a későbbi betegellátás színvonalát. Ezért a kiégés rizikó- és protektív tényezőinek feltárása fontos kutatási cél. A szülői nevelési bánásmód és számos mentális zavar közötti kapcsolatot sok adat támasztja alá. Az elmélyülést — a kiégés antitézisét — a kiégés egyik protektív tényezőjének tartják. A kiégés prevalenciájáról és lehetséges védő tényezőiről orvostanhallgatók körében kevés adat áll rendelkezésre Magyarországon. Célkitűzés: A kiégés prevalenciájának és az elmélyülés, illetve a pozitív szülői bánásmód lehetséges protektív hatásának a feltárása orvostanhallgatók körében. Módszerek: Keresztmetszeti vizsgálat önkitöltős kérdőíves felméréssel 292 orvostanhallgató körében. A kiégést a Maslach Kiégés-teszt Hallgatói Változata (Maslach Burnout Inventory-Student Survey, MBI-SS), az elmélyülési képességet az Utrecht Munkába-mélyülés Teszt Hallgatói változata (Utrecht Work Engagement Scale-Student, UWES-S) és a szülői bánásmódot a Parker Szülői Bánásmód Kérdőív (Parker Parental Bonding Instrument, PBI) felhasználásával mértük. A kiégés és az elmélyülés, valamint a szülői bánásmód közötti kapcsolatot korrelációs analízissel és lineáris regresszióelemzéssel tártuk fel. Eredmények: A kiégés előfordulási gyakorisága magyar orvostanhallgatók körében 24,5 és 55,8% között alakult. A kiégés és az elmélyülés egymásnak megfelelő dimenziói (kimerülés vs. éberség, cinizmus vs. elkötelezettség, valamint hatékonyságcsökkenés vs. elmerülés) között szoros, szignifikáns, inverz kapcsolatot találtunk. Az anyai szeretet-törődés hiánya és az alacsony elmélyülés — az alacsony éberség és elkötelezettség — a kiégés hatékonyságcsökkenést mérő dimenziójával, a magas apai túlvédés és az alacsony elmélyülés — az alacsony éberség és elkötelezettség — pedig a kiégés kimerülés- és cinizmus-dimenzióival mutatott szignifikáns kapcsolatot. Következtetés: A magyarországi orvostanhallgatók körében a kiégés prevalenciája magas. Az elmélyülés hiánya (az alacsony éberség és elkötelezettség) és a negatív szülői bánásmód (az anyai szeretet-törődés hiánya és az apai túlvédés) a kiégés prediktorainak tekinthetők. Eredményeink felvetik az elmélyülés és a pozitív szülői bánásmód lehetséges szerepét a kiégés prevenciójában. | Background: The ever increasing prevalence of burnout among medical students may lead to significant public health issues, as it can adversely impact their mental well-being and, subsequently, the quality of future patient care. Thus, identification of preventive and risk factors of burnout is central to ongoing scientific research. The relationship between parental bonding and several mental diseases is well established. Engagement, the anthithesis of burnout, has been identified as a potential protective factor of burnout. There is limited information on the prevalence of burnout and its potential protective factors among medical students in Hungary. Aims: To explore the prevalence of burnout and the potential protective relationship between burnout and engagement as well as positive parental bonding. Methods: Cross-sectional survey with self-administered questionnaire among 292 medical students. Burnout, engagement, and parental bonding were assessed by the Maslach Burnout Inventory-Student Survey (MBI-SS), Utrecht Work engagement Scale-Student (UWES-S), and Parental Bonding Instrument (PBI), respectively. Relationships between burnout and engagement as well as parental bonding were evaluated by correlation and linear regression analyses. Results: The prevalence of burnout among Hungarian medical students was between 24.5 and 55.8%. We foundsignificant inverse relationships between the corresponding dimensions of burnout and engagement (exhaustion-vigour, depersonalization-dedication, and reduced efficacy-absorption). Significant relationships were identified between reduced efficacy (burnout) and low maternal care, as well as low vigour and commitment (core engagement dimensions); between exhaustion or cynicism (both burnout dimensions) and high paternal overprotection, as well as low vigour and commitment (engagement). Conclusion: The prevalence of burnout is high among Hungarian medical students. Lack of engagement (i.e., low vigour and commitment) and negative parental bonding (i.e., low maternal care and paternal overprotection) have been identified as potential predictors of burnout. These results suggest that engagement and positive parental behaviours may function as potential protective factors of burnout

A hallgatói kiégés jelensége, medikusok lelki egészségvédelme = The phenomenon of burn-out among students, protection of mental health of medical students

Jelen tanulmányunkban a kiégés jelenségéről szeretnénk áttekintést nyújtani, illetve felhívni a figyelmet a hallgatók, fiatal felnőttek között előforduló burn-out jelentőségére. Szakirodalmi összefoglalónkban bemutatjuk a különösen érintett csoport, a pályakezdő rezidensek és medikusok veszélyeztetettségét. Elkülönítjük a kiégés jellemzőit a hasonló karakterisztikumokat megjelenítő kórállapotoktól. Összefoglaljuk a kiégéssel kapcsolatban veszélyeztető, valamint azzal szemben védettséget nyújtó személyiségtényezőket, melyek felismerése és megelőzése (pl. prevenciós, pályaszocializációs programok segítségével) elősegítheti a pályakezdők hatékonyabb egészségvédelmét. | In our present survey we attempt to review the phenomena of burn-out and draw the attention to the significance of burn-out among students. We show the vulnerability of young adults at the beginning of their careers, residents and medical students. We make a distinction between the characteristics of burn-out and psychiatric illnesses that have similar symptoms. Finally we summarize personality factors predisposing an individual to burn-out, proposing that burn-out can be prevented by identifying these factors and by designing vocational socialization programs, thus enhancing the more effective health-promotion among young adults

A hallgatói kiégés szindróma mérése : A Maslach Kiégés-teszt Hallgatói Változatának (MBI-SS) validálása hazai mintán = Assessment of burnout among students. Validation of the Hungarian version of the Maslach Burnout Inventory-Student Version (MBI-SS)

Háttér: A kiégés prevalenciája egyre magasabb az egyetemi/főiskolai hallgatók körében, de Magyarországon egyelőre nem áll rendelkezésre olyan validált mérőeszköz, mely a kiégés szintjét megbízhatóan méri ebben a populációban. Célkitűzés: A Maslach Kiégés-teszt Hallgatói Változata (Maslach Burnout Inventory-Student Version; MBI-SS) hazai adaptációjának leírása és pszichometriai jellemzőinek elemzése. Módszerek: Keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk önkitöltős kérdőíves felméréssel 496 orvostanhallgató és mérnökhallgató körében. A konstruktumérvényesség vizsgálatához a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívet, az Észlelt Stressz Kérdőívet, valamint egy szomatikus tüneteket mérő tesztet használtuk, míg a konvergens validitás megállapításához az MBI humán szférára használatos, hallgatókra módosított változatát (MBI-HHS) alkalmaztuk. A faktorszerkezet ellenőrzésére exploratív faktoranalízist végeztünk. Eredmények: Az MBI-SS belső megbízhatósága igen jónak bizonyult (Cronbach-alfa=0,82). Az MBI-SS időbeli stabilitását mérő teszt-reteszt vizsgálat eredményei szintén magas korrelációt mutattak (r=0,73, p<0,0001). Az MBI-SS 15 itemének exploratív faktoranalízise hármas struktúrát alkotott (kimerülés, cinizmus és hatékonyságcsökkenés). Az MBI-HSS-sel való konvergensvaliditás vizsgálat erős korrelációt mutatott (r=0,71, p<0,001), míg a depressziót, stresszt és szomatikus tüneteket vizsgáló tesztekkel való diszkrimináns validitás közepes korrelációt jelzett (r=0,34–0,61; p≤0,003). Konklúzió: Az MBI-SS kérdőív magyar változata megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyult a hallgatói kiégés mérésében. | Background: The prevalence of burnout is increasing among students; however, no validated and reliable measure is available to assess burnout in this population in Hungary. Aim: To assess the psychometric properties of the Maslach Burnout Inventory-Student Version (MBI-SS) in the Hungarian population. Methods: The study is a cross-sectional survey using self-administered questionnaires among 496 medical and engineering students. Discriminant validity was assessed using the shortened version of the Beck Depression Inventory, the Perceived Stress Scale, and the Patient Health Questionnaire Somatic Symptom Severity Scale (PHQ). Concurrent validity was explored by a slightly modified version of the MBI-Human Services Survey used among students (MBI-HSS). Factor structure was assessed by PCA with varimax rotation. Results: Internal consistency of the MBI-SS was high (Cronbach-alfa=0.82). Temporal stability (2-week interval) of the measure assessed was relatively high (r=0.73; p<0.001). PCA of the 15-item MBI-SS showed a three-dimensional structure (exhaustion, cynicism, and personal accomplishment). Concurrent validity of the MBI-SS with the MBI-HSS revealed strong correlation (r=0.71; p<0.001), whilst discriminant validity was confirmed by the partial correlations found between depression, perceived stress, somatization, and MBI-SS scores (r=0.34–0.61; p≤0.003). Conclusion: The Hungarian version of the MBI-SS appears to be a reliable and valid measure of burnout among students

A megküzdési stratégiák negatív és pozitív prediktív kapcsolata a kiégés három dimenziójával orvostanhallgatók körében | Negative and positive predictive relationships between coping strategies and the three burnout dimensions among Hungarian medical students

Bevezetés: Az orvostanhallgatók körében gyakori kiégés hatékony kezeléséhez és megelőzéséhez a kiégés és a stresszkezelő megküzdési stratégiák közötti kapcsolat ismerete elengedhetetlen, amelyről azonban kevés hazai adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: A kiégés prevalenciájának és a megküzdési stratégiákkal való összefüggéseinek feltárása orvostanhallgatóknál. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálat (N = 292), amelyben a kiégést a Maslach Kiégés-teszt Hallgatói Változatával, a megküzdési stratégiákat a Folkman–Lazarus-féle Konfliktusmegoldó Kérdőívvel és az egészségtudatos magatartásra vonatkozó kérdésekkel vizsgáltuk. A kiégés megküzdési stratégiákkal való kapcsolatát lineáris regresszióval tártuk fel. Eredmények: A magas szintű kiégés prevalenciája 25–56% volt. Míg a problémaközpontú megküzdési stratégiák és a segítségkérés egyenként a kimerülés és a cinizmus védőfaktorai, addig a hatékonyságcsökkenés kockázati tényezői voltak. Az érzelemközpontú megküzdési stratégiák a kimerülés és a cinizmus rizikó-, míg a hatékonyságcsökkenés védő tényezői voltak. Az egészségtudatos magatartás a kimerülés védő- és a hatékonyságcsökkenés kockázati faktora volt. Következtetések: A kiégés hatékony kezelése a legjellemzőbb kiégési dimenziót célzó megküzdési stratégiák alkalmazásával érhető el. Orv. Hetil., 2014, 155(32), 1273–1280. | Introduction: Effective management and prevention of widespread burnout among medical students in Hungary require thorough understanding of its relations to coping strategies, which lacks sufficient data. Aim: To explore the prevalence of burnout and its relations to coping strategies among medical students. Method: Cross-sectional study with 292 participants. Burnout was assessed by the Maslach Burnout Inventory-Student Survey. Coping strategies were evaluated by the Folkman–Lazarus Ways of Coping Questionnaire and questions about health-maintenance behaviours. Associations between burnout and coping strategies were explored with linear regression analyses. Results: The prevalence of high-level burnout was 25–56%. Both problem-focused coping and support-seeking were protective factors of exhaustion and cynicism, however, they predicted reduced personal accomplishment. Emotion-focused coping predicted exhaustion and cynicism and correlated negatively with reduced personal accomplishment. Health-maintenance behaviours were protective factors for exhaustion and predicted reduced personal accomplishment. Conclusions: Deployment of coping strategies that target the most prevalent burnout dimension may improve effective management of burnout