A c-jun N-terminális kináz védő szerepe nitrogén-oxid által indukált szívizom apoptosisban = Cytoprotective role of c-jun N-terminal kinase in nitric oxide-induced cardic mycocyte apoptosis

A pályázat 4 éves futamideje alatt kettős célt próbáltunk teljesíteni. 1, Az alapkutatás módszereivel sejttenyészeteken vizsgáltunk a szívizomsejtek programozott sejthalálát, az intracelluláris jelátviteli mechanizmusokra koncentrálva. Az általunk kidolgozott in vitro szepszis modellen az vizsgáltuk, hogy a nitrogén-oxidhoz (NO) hasonlóan a Gram-negatív baktériumok sejtfalából származó endotoxin (LPS) is fokozza-e a szívizomsejtek apoptotikus sejtpusztulásának arányát. Kimutattuk, hogy az LPS indukálja a szívizomsejtek programozott sejthalálát az NO termelődés fokozásán keresztül. A c-Jun N-terminális kináz (JNK) szerepét vizsgálva azt találtuk, hogy a JNK-nak kifejezett védő szerepe van a folyamatban. Az intracelluláris jelátviteli utakat vizsgálva kimutattuk, hogy az LPS az un. intrinsic apoptosis utat aktiválja. 2, A projekt második részében a szívizomsejtek regenerációs képességét vizsgáltuk szívizom infarktus után. Kidolgoztuk a humán szívizom apoptosis és perkután koronária intervenció disznó modelljét, és vizsgáltuk az infarktusos terület kiterjedésének csökkenthetőségét. Megállapítottuk, hogy mind az intrakoronáriás autológ csontvelői őssejt transzplantáció, mind a távirányított ischaemiás posztkondicionálás szignifikáns mértékben csökkenti az infarktusos terület nagyságát. | During the period of four years, two goals were tried to achieve: 1, With basic science methods, the apoptotic death of cardiac myocytes were studied on cell cultures concentrating on the intracellular signalling pathways. On an in vitro sepsis model, it was analysed whether endotoxine (LPS), like nitric oxide (NO), induces apoptotic cell death. It was shown that LPS induces apoptotic cell death through NO production. Analysing the role of c-Jun N-terminal kinase (JNK) it was revealed the JNK has a protective role in the process. Studiing the intracellular signalling pathways it was shown that LPS activates the intrinsic apoptotic pathway. 2, In the second part of the project, the regeneration capabilities of cardiac myocytes were studied after myocardial infarction. The swine model of human myocardial infarction and pimary percutaneous coronary intervention was worked out and the reduction of infarct territory was analysed. It was revealed that both the intracoronary autologous bone marrow-derived stem cell transplantation and the remote ischemic postconditioning significantly decreases the infarct territory

A szívinfarktus incidenciája, a betegek ellátásának és prognózisának összehasonlítása Magyarország különböző fejlettségű járásaiban

Bevezetés: Az infarktusos betegek társadalmi-gazdasági helyzetének fontosságát – a betegellátás és a prognózis tekintetében – több nemzetközi tanulmány igazolta. Magyarországon ilyen jellegű országos vizsgálat – ismereteink szerint – még nem történt. A probléma tanulmányozását az tette lehetővé, hogy 2014. január 1-jétől az infarktusdiagnózissal kezelt betegek adatainak rögzítése kötelező minden ellátó számára a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában. Célkitűzés: A szerzők jelen tanulmányukban arra kerestek választ, hogy Magyarország 174 járásának és 23 fővárosi kerületének komplex fejlettségi indexe (KFI) befolyásolja-e az infarktusos betegek ellátását és prognózisát. Módszer: A szerzők a Központi Statisztikai Hivatal által kidolgozott KFI-k alapján a járásokat alacsony (KFI_A), kö- zepes (KFI_K) és magas (KFI_M) KFI-jű csoportokba osztották. Vizsgálták ezen területi egységekben a szívinfarktus incidenciáját, a kórházi ellátást és a betegek prognózisát. A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben (NSZR) 2015 és 2019 között 66 253 olyan, infarktus miatt kezelt beteg szerepelt, akinek lakóhelyét az irányítószám alapján egyértelműen sikerült azonosítani és meghatározni, hogy az melyik járásban van. A vizsgált populációban 29 101 beteg ST-elevációval járó (STEMI), 37 152 beteg ST-elevációval nem járó (NSTEMI) infarktus miatt kapott ellátást. Eredmények: A STEMI életkorral korrigált incidenciája – a 15 évnél idősebb népességben – a KFI_A csoportban 68,8/10 000 lakos/év, a KFI_M-csoportban 52,7/10 000 lakos/év volt. Az NSTEMI-betegcsoport mindhárom KFI-alcsoportban közel azonos incidenciaértékeket találtak (69,5, illetve 67/10 000 lakos/év). A percutan corona- riaintervenció gyakorisága a STEMI-diagnózis esetén nagyobb volt, mint NSTEMI-ben, de a csoportokon belül a KFI nem befolyásolta e kezelés elvégzését. STEMI esetén a katéteres beavatkozás elvégzésének aránya a KFI_A, KFI_K és KFI_M alcsoportokban 83,5%, 83,7%, 83,5%, NSTEMI esetén 57,4%, 57,7%, 57,3% volt. A halálozás vizsgálatakor Cox többváltozós, regressziós elemzést végeztek. A KFI egyik infarktustípus esetén sem befolyásolta a 30 napon belül bekövetkezett halálozást: STEMI esetén a ’hazard ratio’ (HR) 0,906 és 0,914 (p = 0,04659; p = 0,04686), NSTEMI esetén 1,067, illetve 1,001 (p = 0,16520; p = 0,98933) volt. STEMI-diagnózis esetén a 30–364 napos, illetve az első éven túli időszakban bekövetkező halálozás tekintetében a KFI_M-régióban a halálozás kockázata szignifikánsan alacsonyabb volt (HR = 0,822 és 0,816), mint a KFI_A-járásokban (p = 0,00096 és p = 0,00001). NSTEMI-diagnózis mellett az 1 éven túli halálozás kockázata esetén találtak különbséget: a KFI_A- és a KFI_M-járások összehasonlításakor ez utóbbi területen a halálozás HR-értéke 0,876 volt, ami szignifikánsan (p = 0,00029) alacsonyabbnak bizonyult, mint a KFI_A-járásokban megfigyelt érték. Következtetés: A KFI önálló prognosztikai jelentőséggel bír az infarktus miatt kezelt betegek késői prognózisának meghatározásában

A teljes ischaemiás idő prognosztikus jelentősége az ST-elevációval járó szívinfarktus miatt kezelt betegekben = Prognostic significance of the total ischemic time in patients with ST-elevation myocardial infarction

Absztrakt: Bevezetés: Az ST-elevációval járó szívinfarktusban (STEMI) a panasz kezdetétől az ér megnyitásáig eltelt idő (teljes ischaemiás idő = TIT) jelentősége a szívizommentés tekintetében jól ismert. Célkitűzés: A magyarországi, ST-elevációval járó szívinfarktusos betegeknél a TIT meghatározása és prognosztikus jelentőségének vizsgálata Magyarországon. Módszer: A szívinfarktusos betegek klinikai paramétereit, ellátásuk adatait az ellátók 2014. január 1-je óta kötelező jelleggel rögzítik a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter rendszerében. 2014. január 1. és 2016. március 31. között 27 157 beteg 28 408 infarktusos eseményének adata került rögzítésre. Vizsgálatunkban 7146, STEMI miatt kezelt beteg szerepelt, akiknél a panasz kezdetétől számított 24 órán belül percutan coronariaintervenció (PCI) történt, és ismertek voltak a részidők. Eredmények: Az utánkövetés átlaga 740 ± 346 nap volt. A TIT mediánja 260 perc, ezen belül a leghosszabbnak a prehospitális időt találtuk (medián 205 perc). A TIT befolyásolta a túlélést: amennyiben ez az idő 400 percnél rövidebb volt, akkor a 30 napos, illetve az 1 éves halálozás 7,5%, illetve 12,2% volt. Az ennél hosszabb idő esetén 9,2%, illetve 19,7% halálozási értékeket találtunk. A többváltozós elemzéskor rövid (<30 nap), közép- (30–364 nap) és hosszú távú (≥365 nap) túlélést vizsgáltunk. A diabetes a rövid, míg a kóros kreatininérték, a súlyos koszorúérstatus a rövid és a középtávú túlélést befolyásolta. A PCI a közép- és a hosszú távú túlélés szempontjából volt jelentős. A megelőző myocardialis infarctus és a TIT a hosszú távú túlélést befolyásolta szignifikáns mértékben. Következtetések: A TIT Magyarországon hosszú, az időveszteség döntő része a prehospitális időszakra esik. A TIT önálló prognosztikai tényező, az időveszteség csökkentése javíthatja a betegek késői életkilátásait. Orv Hetil. 2018; 159(27): 1113–1120. | Abstract: Introduction: The significance of the total ischemic time (from the beginning of the complaint to the opening of the vessel) is an important factor for myocardial salvage. Aim: The aim of the study was to determine the prognostic significance of the TIT in patients with ST elevation myocardial infarction in Hungary. Method: From 1 January 2014 all patients with myocardial infarction were recorded by law in an on-line database of the Hungarian Myocardial Infarction Registry. Between 1 January 2014 and 31 March 2016, 27 157 patients with 28 408 myocardial infarction events were recorded. To investigate TIT, 7146 STEMI patients were selected who were treated with percutaneous coronary intervention (PCI) within 24 hours of the beginning of the complaint and all of its components were known. Results: Average follow-up was 740 ± 346 days. The median time of the TIT is 260 minutes, within which the earliest prehospital time was found (median 205 minutes). The TIT influenced survival: if this time was less than 400 minutes, the 30-day and the 1-year deaths were 7.5% and 12.2%, respectively. In longer TIT, higher mortality rate was found (9.2% versus 19.7%, respectively). Multivariate analysis was performed for short (<30 days), medium (30–364 days) and long-term (≥365 days) survival. Diabetes mellitus is a short-term prognostic factor, abnormal creatinine, and severe coronary status have affected short and medium survival. PCI was significant in terms of medium and long-term survival. Previous myocardial infarction and TIT influenced the long-term survival significantly. Conclusions: In Hungary, TIT is too long, and its dominant part falls within the prehospital period. The TIT is an independent prognostic factor, so reducing this time can improve the long-term prognosis of patients with ST-elevation myocardial infarction. Orv Hetil. 2018; 159(27): 1113–1120

Szívinfarktus miatt kezelt betegek prehospitális késési idejének elemzése = Analysis of pre-hospital delay time of patients with myocardial infarction

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: A szerzők az ST-elevációval járó szívinfaktus miatt kezelt és invazív ellátásban részesülő betegek prehospitális késését vizsgálták. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában 2014. 01. 01. és 2016. 03. 31. között 7146 olyan beteg volt, akinél percutan coronariaintervenció történt, és az időintervallumok rendelkezésre álltak. A betegek 46%-ánál (3288 beteg) találtunk mentési adatokat, akiknél a következő időintervallumok vizsgálatára került sor: a panasz kezdetétől a mentőszolgálat értesítéséig eltelt idő (a beteg késési ideje = BKI), a helyszínre érkezés (M1), a helyszíni ellátás (M2) és a centrumba érkezés ideje (M3). Amennyiben az első kórházban szívkatéteres laboratórium nem volt, akkor meghatároztuk a Szívkatéteres centrumba érkezésig eltelt időt. A betegeket két csoportba osztottuk: az első felvevőintézet szívkatéteres lehetőséggel rendelkező centrum (C) vagy ilyen feltétellel nem rendelkező kórház (K) volt. Eredmények: Közvetlenül centrumba került felvételre (primer transzport) 2621 beteg (79,7%), míg 667 betegnél szekunder transzport történt. A primer transzporttal C-ba került betegek fiatalabbak voltak. A BKI mediánja a C csoportban 114, a K csoportban 121 perc volt. Az M1- és M2-időben lényeges különbség nem volt. Az M3-idő a C csoportban hosszabb volt. A szekunder transzport további 98 perc késéssel járt. A teljes ischaemiás idő lényegesen hosszabb volt a K csoportban, mint a C csoport betegeinél (356 versus 260 perc). Következtetés: Az infarktus miatt kezelt betegek hazai ellátása tovább javítható a beteg döntési idejének csökkentésével, valamint a primer transzport arányának növelésével. A mentési idők (M1, M2, M3) megfelelnek az elvárásoknak, de az M2-idő további elemzésével lehetővé válhat a helyszíni ellátás idejének további rövidítése. A centrumokban a felvételtől az ér megnyitásáig eltelt idő optimális. Orv Hetil. 2019; 160(1): 20–25. | Abstract: Introduction and aim: The authors examined the pre-hospital delay of patients with ST-elevation myocardial infarction receiving percutaneous coronary revascularization. Method: In the Hungarian Myocardial Infarction Registry (HUMIR), between January 1, 2014 and March 31, 2016, 7146 patients were found who had all necessary time intervals available. In the database of the National Ambulance Service (OMSZ), 3288 patients were found who had the necessary time intervals. The following time intervals were investigated: the time from the beginning of the complaint to the rescue service notification (patient delay time = PDT), the time of the rescue service to arrive at the scene (R1), the on-site care time (R2) and the time from the scene until arriving to the centre (R3). The case of care at the centre, we investigated the time from the onset of symptoms until the balloon inflation (SBI). If the first hospital had no cardiac catheterization laboratory, we measured the transfer time to the cath centre. The methodological details related to the operation of the HUMIR had been described in our earlier communication. Rescue times (R1, R2, R3) were investigated on the basis of the paper-based records of the National Emergency Service. The patients were divided into two groups based on the fact that the first admission hospital is a centre with a heart catheter facility (C) or a non-invasive hospital (H). Results: 2621 patients (79.7%) were admitted to a hospital with cath lab (C) and 667 patients with secondary transport. Patients with primary transport to C were younger, but for other data, the two groups did not differ. The median of PDT for patients in group C was 114, and 121 minutes for patients in group H. There was no significant difference between R1 and R2 time between the two groups. R3 time in group C was longer than for H patients. In the case of secondary transport, the median time was 98 minutes until the centre. The median time from the beginning of the complaint to the balloon inflation (total ischemic time) was 260 minutes in group C and 356 minutes in group H. Conclusion: Based on the analysis of the total ischemic time and the pre-hospital delay, it is clear that the care of myocardial infarction patients can be further improved by reducing the patient’s decision time and increasing the proportion of primary transport. Rescue times (R1, R2, R3) met the expectations, however, further analysis of the M2 time should be considered. Orv Hetil. 2019; 160(1): 20–25

Az első 200 transzkatéteres aortabillentyű-implantáció a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben | The first 200 transcatheter aortic valve implantations in the Gottsegen György Institute of Cardiology, Hungary

Absztrakt Bevezetés: Napjainkban a súlyos panaszos aortastenosis kezelésében a transzkatéteres billentyűimplantáció a sebészi billentyűcsere elérhető alternatíváját jelenti sebészi kontraindikáció és elfogadhatatlanul magas műtéti kockázat esetén. A szerzők intézetében ez a beavatkozás ma már a mindennapi rutin részének számít. Célkitűzés: A szerzők az első 200, transzkatéteres billentyűimplantációban részesült beteg eredményeit tárgyalják. Módszer: 2016. januárig 200 sikeres implantáció történt. A betegek 55%-a nő, átlagéletkoruk 79,9 év volt, az átlagos EuroSCORE: 19,3%, az átlagos ejekciós frakció: 54%, az aortabillentyűn mérhető csúcsgradiens 81,2 Hgmm, az átlaggradiens: 50,9 Hgmm volt. Eredmények: A beavatkozásokat 99%-os sikeraránnyal végezték, a szövődmények feldolgozása a VARC-2 kritériumrendszer alapján történt. Az egy hónapos mortalitás 5%, az egyéves pedig 17,4% volt, utóbbiból a kardiális mortalitás 13,6% volt. Az egyéves cerebrovascularis történések előfordulása 5% volt. Az egyéves kontroll során a betegek 95%-a NYHA I vagy II funkcionális állapotban volt. Következtetés: Az eredmények nem térnek el lényegesen a nemzetközi vizsgálatok eredményeitől. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1786–1792. | Abstract Introduction: Transcatheter aortic valve implantation is a therapeutic alternative for contraindicated and high surgical risk patients with severe symptomatic aortic stenosis. This intervention is part of daily routine in the Institute of the authors. Aim: In the present work the results of the first 200 patients are discussed. Method: Until January, 2016, 200 patients (female 55%, mean age 79.9 years, average EuroSCORE 19.3%, left ventricular ejection fraction 54%, peak gradient 81.2 mmHg, mean aortic gradient 50.9 mmHg) underwent transcatheter aortic valve implantation. Results: The procedure was performed with 99% success rate. Complications were evaluated according to VARC 2 definitions. Mortality was 5% at one month and 17.4% at one year. Cardiac mortality was 13.6 at one year. Cerebrovascular complications were 5% within one year, and 95% of patients were in NYHA I or II functional classes at one year. Conclusion: These findings are consistent with worldwide results. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1786–1792

Myocardialis Infarctus Regiszter – 2010 : Tapasztalatok – első eredmények = Myocardial Infarction Registry – 2010. Feasibility and first results

A szerzők ismertetik a 2010. január 1-jén megkezdett Infarctus Regiszter Pilóta Vizsgálatot. A nemzetközileg elfogadott diagnosztikus kritériumokat alkalmazó és előre meghatározott adatokra kiterjedő, prospektív, epidemiológiai adatgyűjtés hosszas és széles körű szakmai egyeztetése után indult el Budapest öt kerületében és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Budapesten öt szívkatéteres centrumban és három – ilyen lehetőséggel nem rendelkező – kardiológiai osztályon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében egy szívkatéteres centrumban és három belgyógyászati osztályon kezdődött el a vizsgálat. A lakosok száma a szóban forgó területen 997 324 fő. A vizsgálat megkezdését követően – a program fontosságát felismerve – további 16 centrum csatlakozott a vizsgálathoz. A program indulásától 2011. május 1-jéig 4293 beteg adatait rögzítették. A regisztrált betegek 52,1%-ánál ST-elevációval járó (STEMI), 42,1%-ánál nem ST-elevációval járó myocardialis infarctust (NSTEMI), 3%-ánál instabil angina pectorist, 2,8%-ban egyéb diagnózist állapítottak meg a kórházi elbocsátás idején. A szerzők vizsgálják a programba tartozó STEMI miatt kezelt betegek ellátásának jellemzőit Budapesten és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A 301 budapesti beteg ellátásában öt, a 402 vidéki beteg ellátásában egy szívkatéteres centrum vett részt. A STEMI miatt kórházba került budapesti betegek 79,7%-a szívkatéteres centrumba került, és ezen betegek 84,6%-ánál intervenció történt. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a STEMI miatt kezelt betegek 62,9%-a került szívkatéteres centrumba, és a betegek 77%-ánál történt katéterterápiás beavatkozás. A 301 budapesti beteg esetén 8%-os, a 402 vidéki beteg esetén 10%-os kórházi halálozást észleltek. A kórházból eltávozott betegek esetén a szekunder prevenció szempontjából fontos gyógyszereket a Budapesten ellátott beteg esetén javasolták gyakrabban. A szerzők megállapítják, hogy az egységes diagnosztikus kritériumokat alkalmazó, prospektív adatgyűjtésen alapuló Infarctus Regiszter Pilóta Vizsgálat kivihető, az adatok népegészségügyi szempontból fontosak. A program országos bevezetése a finanszírozás során nyert adatoknál pontosabb képet adhatna az infarktusos betegek ellátásának helyzetéről. Orv. Hetil., 2011, 152, 1278–1283. | Authors present the methodology and first data of Hungarian Myocardial Infarction Register Pilot Study started 1st of January, 2010. The aim of the study is to collect epidemiological data on myocardial infarction, to examine the natural history of the disease and to investigate the main characteristics on patient care in the pilot area. The program is using standardized diagnostic criteria and predefined electronic data record forms (eCRF). The pilot area consists of 5 districts in the capital, and Szabolcs-Szatmár-Bereg county. The area has 997 324 inhabitants. Eight cardiology departments, 5 with heart catheterization facility (C) in Budapest, four hospitals with one C in Szabolcs-Szatmar-Bereg county have been responsible of the patients’ care. After starting the program 16 other hospitals joined the program from different parts of Hungary. Between 1st of January 2010 and 1st of May 2011 4293 patients were registered, among them 52.1% with ST segment elevation myocardial infarction (STEMI), 42.1% with non-ST segment elevation myocardial infarction (NSTEMI), while 3% of the patients had unstable angina, and 2.8% of the cases had other diagnosis or the hospital diagnosis was missing in the eCRF. Authors compare the patients care with STEMI in five districts of Budapest and Szabolcs-Szatmár-Bereg county. In Budapest 79.7% of the 301 STEMI patients were treated in C and 84.6% of them were treated with primary percutaneous intervention (pPCI). In Szabolcs-Szatmár-Bereg county 402 patients were registered with STEMI, 62.9% of them were treated in C, where 77% of them were treated with pPCI. The drugs (beta blockers, ACE inhibitors, statins) important for secondary prevention were given more often to patients treated in the capital, however no difference was found in the platelet aggregation inhibitors therapy. Hospital mortality of STEMI patients was 8% in the capital, and 10% in Szabolcs- Szatmár-Bereg county. Authors conclude that the web based myocardial infarction register is feasible and important to have reliable data on patient care and a necessary quality control tool. Authors propose to broaden this pilot program and to start a nationwide myocardial infarction register. Orv. Hetil., 2011, 152, 1278–1283