Could successful cryoballoon ablation of paroxysmal atrial fibrillation prevent progressive left atrial remodeling?

<p>Abstract</p> <p>Background</p> <p>Radiofrequency catheter ablation of atrial fibrillation (AF) has been proved to be effective and to prevent progressive left atrial (LA) remodeling. Cryoballoon catheter ablation (CCA), using a different energy source, was developed to simplify the ablation procedure. Our hypothesis was that successful CCA can also prevent progressive LA remodeling.</p> <p>Methods</p> <p>36 patients selected for their first CCA because of nonvalvular paroxysmal AF had echocardiography before and 3, 6 and 12 months after CCA. LA diameters, volumes (LAV) and LA volume index (LAVI) were evaluated. LA function was assessed by: early diastolic velocities of the mitral annulus (Aa_sept, Aa_lat), LA filling fraction (LAFF), LA emptying fraction (LAEF) and the systolic fraction of pulmonary venous flow (PVSF). Detailed left ventricular diastolic function assessment was also performed.</p> <p>Results</p> <p>Excluding recurrences in the first 3-month blanking period, the clinical success rate was 64%. During one-year of follow-up, recurrent atrial arrhythmia was found in 21 patients (58%). In the recurrent group at 12 months after ablation, minimal LAV (38 ± 19 to 44 ± 20 ml; <it>p </it>< 0.05), maximal LAV (73 ± 23 to 81 ± 24 ml; <it>p </it>< 0.05), LAVI (35 ± 10 to 39 ± 11 ml/m²; <it>p </it>= 0.01) and the maximal LA longitudinal diameter (55 ± 5 to 59 ± 6 mm; <it>p </it>< 0.01) had all increased. PVSF (58 ± 9 to 50 ± 10%; <it>p </it>= 0.01) and LAFF (36 ± 7 to 33 ± 8%; <it>p </it>= 0.03) had decreased. In contrast, after successful cryoballoon ablation LA size had not increased and LA function had not declined. In the recurrent group LAEF was significantly lower at baseline and at follow-up visits.</p> <p>Conclusions</p> <p>In patients whose paroxysmal atrial fibrillation recurred within one year after cryoballoon catheter ablation left atrial size had increased and left atrial function had declined. In contrast, successful cryoballoon catheter ablation prevented progressive left atrial remodeling.</p

A jobbkamra-kifolyási pálya rekonstrukciója előzőleg korrigált veleszületett szívhibák esetén fiatal- és felnőttkorban = Right Ventricular Outflow Tract Reconstruction in Adolescents and Adults After Previous Repair of Congenital Heart Defects

A sikeres csecsemő-, gyermekkori beavatkozások eredményeként folyamatosan növekszik azoknak a betegeknek a száma, akik megélik a serdülő-, illetve felnőttkort. Cél: A szerzők a rekonstrukciót követő jobbkamra-kifolyási pálya reoperációinak korai és középtávú eredményeit vizsgálták fiatal- és felnőttkorban. Módszer: 2001 és 2012 között 48, csecsemő- és gyermekkorban rekonstrukciós műtéten átesett (30 Fallot-IV, 11 pulmonalis atresia+kamrai septumdefektus; hat nagyér-transpositio+kamrai septumdefektus+balkamra-kiáramlási szűkület; egy truncus arteriosus) fiatal- és felnőttkori beteg (15–39 év, átlag 21 év) reoperálása történt jobbkamra-diszfunkció, illetve -elégtelenség miatt. Eredmények: Harmincegy betegben a kinőtt homograft, kilenc betegben a transanularis folt helyére homograft, hat betegben a transanularis folttal kialakított anulusba, két betegnél a homograftanulusba biológiai műbillentyű-beültetés történt. Tizennégy esetben a műtétet kiterjesztették a jobbkamra-kifolyási pálya aneurysma reszekciójával. Műtét során és a 10 éves utánkövetési periódusban beteget nem vesztettek el. Homograftcserét követően a betegek 95,5%-ában értek el ötéves műtéti beavatkozásmentességet. Következtetések: A jobbkamra-kifolyási pálya rekonstrukciója jó eredménnyel végezhető fiatal- és felnőttkorban. A jobbkamra-elégtelenség megelőzésére javasolt a műtét elvégzése már fiatal felnőttkorban, megfelelő szájadék esetén a biológiai műbillentyű beültetése a választandó megoldás. Due to successful surgical treatment of congenital heart defects in infants and children, the number of patients who reach the adolescent/adult age is continuously increasing. Aims: The authors sought to identify the short- and medium-term outcomes of reconstruction of right ventricular outflow tract in adolescents and adults who underwent surgical intervention for congenital heart defect in infancy or early childhood. Methods: Between 2001 and 2012, 48 patients (age: 15–39, mean 21 years) (30 tetralogy of Fallot, 11 pulmonary atresia + ventricular septal defect, 6 transposition of great arteries + ventricular septal defect + left ventricular outflow tract obstruction, and 1 truncus arteriosus) had repeat operation because of right ventricular dysfunction. All patients previously underwent right ventricular outflow tract procedures in early childhood. Results: In 31 patients, the small homograft, and in 9 patients the transannular-paths were replaced for ”adult-size” homograft. Bioprosthetic pulmonary valve replacement was performed in pulmonary (6 patients) and homograft annuli (2 patients). In 14 patients, resection of the right ventricular outfl ow tract aneurism was also necessary to be performed. There was no early and mid-time (10 years) mortality. In 97.5% of patients with homograft-re-implantation, there was no need for repeat intervention for 5 years. Conclusions: The right ventricular outflow tract restoration in adolescents and adults is an effective procedure. The reconstruction should be performed in early adolescent period to prevent right ventricular dysfunction. The authors prefer using bioprosthetic pulmonary valve replacement in patients with adult-size pulmonary or homograft annulus

Preventing complicated transseptal puncture with intracardiac echocardiography: case report

BACKGROUND: Recently, intracardiac echocardiography emerged as a useful tool in the electrophysiology laboratories for guiding transseptal left heart catheterizations, for avoiding thromboembolic and mechanical complications and assessing the ablation lesions characteristics. Although the value of ICE is well known, it is not a universal tool for achieving uncomplicated access to the left atrium. We present a case in which ICE led to interruption of a transseptal procedure because several risk factors for mechanical complications were revealed. CASE PRESENTATION: A case of a patient with paroxysmal atrial fibrillation and atrial flutter, and distorted intracardiac anatomy is presented. Intracardiac echocardiography showed a small oval fossa abouting to an enlarged aorta anteriorly. A very small distance from the interatrial septum to the left atrial free wall was seen. The latter two conditions were predisposing to a complicated transseptal puncture. According to fluoroscopy the transseptal needle had a correct position, but the intracardiac echo image showed that it was actually pointing towards the aortic root and most importantly, that it was virtually impossible to stabilize it in the fossa itself. Based on intracardiac echo findings a decision was made to limit the procedure only to ablation of the cavotricuspid isthmus and not to proceed further so as to avoid complications. CONCLUSION: This case report illustrates the usefulness of the intracardiac echocardiography in preventing serious or even fatal complications in transseptal procedures when the cardiac anatomy is unusual or distorted. It also helps to understand the possible mechanisms of mechanical complications in cases where fluoroscopic images are apparently normal

A bal pitvari fülcse perkután zárása nonvalvularis pitvarfibrillációban – nemzetközi és hazai tapasztalatok = Percutaneous left atrial appendage closure in non-valvular atrial fibrillation – review of literature and own experiences

Nonvalvularis pitvarfibrillációban szenvedő betegek esetén az orális antikoaguláns kezelés stroke-prevenciós hatékonysága egyértelműen bizonyított. Ezen betegek nem elhanyagolható hányada számára azonban a magas thromboemboliás kockázat ellenére sem kivitelezhető a hosszú távú antikoaguláns kezelés. Elsősorban ennek köszönhető, hogy napjainkban egyre inkább az alternatív kezelési stratégiák kerülnek az érdeklődés homlokterébe. Nonvalvularis pitvarfibrillációban a thrombusképződés leggyakoribb helye a bal pitvari fülcse. Az európai piacon jelenleg két perkután fülcsezáró eszköz érhető el: Watchman LAA System (Atritech Inc.) és az Amplatzer Cardiac Plug (AGA Medical Corporation). Bár a közelmúltban zárult klinikai vizsgálatok (PLAATO, PROTECT AF) szerint a perkután bal pitvari fülcsezárás elfogadható biztonságossági profil mellett csökkenti a hosszú távú stroke-kockázatot, a rendelkezésünkre álló adatok még korlátozottak. Jelenleg ezek a beavatkozások a nonvalvularis pitvarfibrillációban szenvedő magas stroke-kockázatú betegek azon csoportja számára jelenthetnek elfogadható megoldást, akiknél az orális antikoaguláns terápia nem alkalmazható vagy az optimális hatékonyság nem elérhető. A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben 2010. január 28-án, Magyarországon elsőként, három, nonvalvularis pitvarfibrillációban szenvedő betegünknél végeztünk sikeres perkután bal pitvari fülcsezárást. | In patients with non-valvular atrial fibrillation, efficacy of stroke prevention with oral anticoagulant therapy has been proved. Despite their high risk for thromboembolic events, there are substantial numbers of patients who are not candidates for long-term oral anticoagulant therapy, therefore the interest in alternative treatment strategies are in focus these days. The most common place within the heart for thrombus formation in patients with non-valvular atrial fibrillation is the left atrial appendage. Two devices specifically designed for percutaneous left atrial appendage closure are currently available in Europe: the WATCHMAN LAA system (Atritech, Inc) and the AMPLATZER Cardiac Plug (AGA Medical Corporation). Although present trial results (PLAATO, PROTECT AF) suggest that LAA closure may be performed at acceptable safety and it may reduce the long-term stroke risk, available data are still very limited. At present these procedures may be an acceptable alternative in selected high-risk patients with non-valvular atrial fibrillation who are not or suboptimal candidates for oral anticoagulant therapy. On 28. January, 2010 we performed the first three successful percutaneous left atrial appendage closure procedures in Gottsegen György Hungarian Institute of Cardiology in Hungary

A transoesophagealis echokardiográfia szerepe Staphylococcus aureus okozta bacteriaemiákban = Role of transoesophageal echocardiography in the evaluation of bacteriemia caused by Staphylococcus aureus

Bevezetés: A Staphyloccocus aureus bacteriaemia kezelése és prognózisa attól függ, hogy szövődött-e endocarditisszel. A transoesophagealis echokardiográfiának kulcsszerepe lehet az infektív endocarditis diagnózisának felállításában. Célkitüzés: A szerzők vizsgálatának célja a transoesophagealis echokardiográfiával igazolt endocarditises betegek jellemzőinek bemutatása volt. Módszer: A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Echokardiográfiás Laboratoriumában 1998. október és 2002. március között Staphyloccocus aureus-pozitív hemokultúra miatt 24 beteget vizsgáltak transoesophagealis echokardiográfiával (15 férfi és 9 nő). Közülük 11 esetben natív billentyű-, 8 esetben korai műbillentyű-, 2 esetben késői műbillentyű- és 3 esetben pacemaker-endocarditis gyanúja merült fel. A betegadatok feldolgozása retrospektív módon történt. Eredmények: Infektív endocarditis 13 esetben igazolódott, 7 esetben a fertőzés közösségben szerzettnek bizonyult. Vegetatio 11 esetben volt kimutatható, ebből egy esetben bal kamrai thrombus volt fertőzött. Négy esetben paravalvularis leaket találtak, 2 esetben abscessus igazolódott. A hét infektív natív billentyű endocarditis közül 3 ép billentyűn alakult ki. Tizenegy esetben nem igazolódott infektív endocarditis, 9 betegben a Staphyloccocus aureus-fertőzés nosocomialis volt. Az infektív endocarditisben szenvedő betegek csoportjából 8 beteg került műtétre, 3 beteget akut, 3 beteget szubakut és 2 beteget pedig krónikus stádiumban operáltak meg. Két operált beteget vesztettek el, egyik akutan került műtétre. Az infektív endocarditis miatt csak antibiotikummal kezeltek közül 4 beteg meggyógyult, 1 beteg pedig meghalt. A 11 beteg közül, akiknél infektív endocarditis nem igazolódott vizsgálataik szerint, 7 gyógyult, 4 meghalt. Egy betegnél a sectio során (4 héttel a transoesophagealis echokardiográfia után) derült fény korai műbillentyű-endocarditisre. Következtetések: A Staphyloccocus aureus-pozitív hemokultúrájú betegeknél a transoesophagealis echokardiográfia kizárhatja vagy igazolhatja az infektív endocarditis meglétét. A közösségben és a nosocomialisan szerzett Staphylococcus aureus-bacteriaemia egyaránt okozhat infektív endocarditist natív billentyűn, thrombuson vagy intracardialis idegen szöveten. Treatment and prognosis of bacteriemias caused by Staphylococcus aureus is different, whether only bacteriemia is present or it is complicated with endocarditis. Transoesophageal echocardiography may have a role in evaluation of bacteriemias caused by Staphylococcus aureus to confirm or exclude infective endocarditis. The aim of this study was to characterize patients with infective endocarditis. Patients and Method: We reviewed the patients studied with transoesophageal echocardiography at our institute between October 1988 and March 2002. The reason for transoesophageal echocardiography was bacteriemia caused by Staphylococcus aureus. A total of 24 patients data were analyzed, 15 male and 9 female. Suspicion of infective endocarditis was in 11 patients with native valves, in 8 patients early after prosthetic valve implantation, in 2 patients late after prosthetic valve implantation and in 3 patients after pacemaker implantation. Patient’s data were analyzed retrospectively. Results: Thirteen patients had infective endocarditis and 7 of them had community acquired infection. Native valve, prosthetic valve and left ventricular thrombus were the infected tissues. Vegetation was present in 11 patients, one of them was infection of the left ventricular thrombus. Paravalvular leak was found in 3 patients and abscess in 2. Three out of 7 patients with native valve infective endocarditis presented on a structurally normal valve. Eleven patients had no infective endocarditis, in 9 of them there was nosocomial bacteriemia. Surgery was performed in 8 patients with infective endocarditis: 3 with acute, 3 with subacute and 2 with late infection. Two patients died after surgery, one of them had acute infection. Four medically treated patients were cured and one died. From the 11 patients without infective endocarditis 7 were cured and 4 died. At the autopsy infective endocarditis was diagnosed in one out of 4 patients. Transoesophageal echocardiography was performed in this patient 4 weeks before death. Conclusion: The authors’ date suggest, that transoesophageal echocardiography is the diagnostic tool for differentiation between bacteriemia and infective endocarditis. The infective endocarditis in both community acquired and nosocomial Staphylococcus aureus bacteriemia can cause infective endocarditis on native valves, in thrombus and on intracardiac materials

Emergency Thoracostomy as a Safe and Effective Intervention in Prehospital Trauma : A Five Year Experience from the Hungarian Air Ambulance

Traumatic tension pneumothorax is one of the most frequent causes of early mortality among the severely injured. Different methods are recommended for chest decompression. The aim of this study is to examine whether emergency thoracostomy can improve the real 30-day survival compared to the expected Revised Trauma Score (RTS) based survival, the Return of Spontaneous Circulation (ROSC) rate in Traumatic Cardiac Arrest (TCA), reduce the occurrence of tension pneumothorax (tPTX) and to determine the complication rate of the intervention