Nem-konvencionális gyógymódok a háziorvos szemszögéből

INTRODUCTION: The patients initiate the use of complementary and alternative medicine and this often remains hidden from their primary care physician. AIM: To explore general practitioners' knowledge and attitude towards complementary and alternative medicine, and study the need and appropriate forms of education, as well as ask their opinion on integration of alternative medicine into mainstream medicine. METHOD: A voluntary anonymous questionnaire was used on two conferences for general practitioners organized by the Family Medicine Department of Semmelweis University. Complementary and alternative medicine was defined by the definition of the Hungarian Academy of Sciences and certified modalities were all listed. RESULTS: 194 general practitioners answered the questionnaire (39.8% response rate). 14% of the responders had licence in at least one complementary and alternative medicine modalities, 45% used complementary and alternative medicine in their family in case of illnesses. It was the opinion of the majority (91.8%) that it was necessary to be familiar with every method used by their patients, however, 82.5% claimed not to have enough knowledge in complementary medicine. Graduate and postgraduate education in the field was thought to be necessary by 86% of the responders; increased odds for commitment in personal education was found among female general practitioners, less than 20 years professional experience and personal experience of alternative medicine. CONCLUSIONS: These data suggest that general practitioners would like to know more about complementary and alternative medicine modalities used by their patients. They consider education of medical professionals necessary and a special group is willing to undergo further education in the field. Orv. Hetil., 2015, 156(28), 1133-1139

Az integratív medicina képzésének hazai koncepciója nemzetközi minták alapján

Az integratív medicina a XXI. századi egészségügyi ellátás egészség- és személyközpontú irányvonala, mely az eviden- ciákon alapuló, biztonságos és hatékony komplementer eljárásokat és a konvencionális orvoslást egységes biomedici- nába integrálja. Orvosok és komplementer terapeuták partnerként együtt dolgoznak a betegekkel azon, hogy az utóbbiak visszanyerjék egészségüket, és teljes életet élhessenek. Ezzel egyenrangú cél az egészség fenntartása és kitel- jesítése, ebben az orvosok példaképpé válnak. Közleményükben a szerzők a szakorvosok számára tervezett kétéves magyarországi képzés koncepcióját és főbb tartalmi elemeit mutatják be, és összefoglalják a nemzetközi orvosképzés- ben ezen a téren elért eredményeket

Hivatással és hálapénzzel kapcsolatos vélekedések a magyarországi családorvosok és családorvos rezidensek körében | Opinions of Hungarian family physicians and residents on vocation and informal payment

Absztrakt Bevezetés: A XXI. században a családorvosi hivatás változása figyelhető meg. Az elvándorlás, a gyógyítók elöregedése és a hálapénz kérdése meghatározóak az egészségügyi szektor humánerőforrás-krízise szempontjából. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a hazai családorvosok és családorvos rezidensek hivatásról és a hálapénzről való vélekedéseinek feltárását. Módszer: Feltáró jellegű kvantitatív vizsgálat családorvosok (n = 363) és családorvos rezidensek (n = 180) körében. Jelen elemzés középpontjában a jövedelemre vonatkozó kérdések, a hálapénzzel és hivatással kapcsolatos vélemények álltak. Eredmények: A válaszadók hivatásválasztásában és hivatástudatában az altruizmus, a szolgálat és a felelősségvállalás a legmeghatározóbb tényezők. A paraszolvencia tekintetében a rezidensminta szignifikánsan elutasítóbb (19,7% vs. 38,3%; p<0,001). A rezidensek kisebb összeget tartanak elfogadhatónak (14,3% vs. 8,9%; p<0,034), valamint nagyobb arányban mondják azt, hogy a befolyt jövedelmet praxisfejlesztésre fordítanák (1,4% vs. 9,4%; p<0,023). Következtetések: A családorvosok és a családorvos rezidensek hivatással kapcsolatos legfontosabb attitűdjei közel azonosak, de a hálapénz kérdéséről a két generáció másként vélekedik. Orv. Hetil., 2016, 157(36), 1438–1444. | Abstract Introduction: The changing of the family medicine can be observed in the New Millennium. Migration, the aging of the healers and informal payment are crucial to the human resource crisis of the health sector. Aim: The aim of this study was to investigate the family physicians’ and residents’ opinions about the vocation and informal payment. Method: Exploratory, quantitative study was carried out among family physicians (n = 363) and family physician residents (n = 180). The central questions of the study were the vocation, the income and the informal payment. Results: The most decisive factors of the carrier choice were altruism, service and responsibility. Residents were significantly rejective (19.7% vs. 38.3%, p<0.001) about informal payment. They would accept smaller amounts of informal payment (14.3% vs. 8.9%, p<0.034), and would spend it on praxis development (1.4% vs.9.4% p<0.023). Conclusions: The attitudes of family physicians and residents are the same in case of the vocation, but on the issue of informal payment, the two generations have different opinions. Orv. Hetil., 2016, 157(36), 1438–1444

A cukorbetegség szövődményeinek összefüggése a depressziós és szorongásos tünetekkel

Bevezetés: A diabetes és a depresszió együttes fennállása esetén a kétirányú kapcsolatból adódóan jelentős a betegség- teher. A depresszióval szövődött cukorbetegség esetén nagyobb arányban fordulnak elő komplikációk. Bár a szövőd- mények életminőséget rontó hatása jól ismert, depressziós tüneteket fokozó hatásuk vitatott. Célkitűzés: Keresztmetszeti vizsgálatunkat háziorvosi praxisokban, 2-es típusú cukorbetegek körében végeztük, és arra kerestünk választ, hogy van-e összefüggés a diabetes szövődményei és a depressziós, illetve szorongásos tünetek fennállása között. Módszer: Felvettük a szociodemográfiai, antropometriai és anamnesztikus adatokat, rögzítettük a laborparamétereket. A depressziós tünetegyüttes becslésére a 21 kérdéses Beck Depresszió Kérdőívet (BDI), a szorongás súlyosságának meghatározására a Hamilton Szorongás Skálát (HAM-A) alkalmaztuk. Az adatrögzítést 2018. szeptember és 2020. február között végeztük. Eredmények: A vizsgálatban 338 beteg vett részt, az átlagéletkor 63,98 ± 11,51 év (± SD) volt, 61,2%-uk volt nő. Szignifikáns összefüggést találtunk a szövődmények jelenléte és a magasabb életkor, a kevesebb fizikai aktivitás, a magasabb testtömegindex, az inzulinterápia, az emelkedett HbA1c-érték, a rosszabb vesefunkciós paraméterek, a súlyosabb depressziós és szorongásos tünetek között. Többváltozós analízissel a BDI- és a HAM-A-pontszám füg- getlen meghatározójának egyes demográfiai jellemzők mellett (női nem, alacsonyabb végzettség, fővároson kívüli lakóhely) a szövődmények fennállása bizonyult. Következtetés: Vizsgálatunk alapján szövődmények jelenléte esetén gyakoribbak és súlyosabbak a depressziós és a szo- rongásos tünetek. A hangulatzavaroknak a cukorbetegek körében javasolt szűrése és kezelése különösen szövődmények fennállása esetén indokolt

Identification of hypertensive patients with dominant affective temperaments might improve the psychopathological and cardiovascular risk stratification: a pilot, case-control study.

BACKGROUND: Although mood disorders and cardiovascular diseases have widely studied psychosomatic connections, data concerning the influence of the psychopathologically important affective temperaments in hypertension are scarce. To define a possibly higher cardiovascular risk subpopulation we investigated in well-treated hypertensive patients with dominant affective temperaments (DOM) and in well-treated hypertensive patients without dominant temperaments the level of depression and anxiety, arterial stiffness and serum Brain-derived Neurotrophic Factor (seBDNF). METHODS: 175 hypertensive patients, free of the history of psychiatric diseases, completed the TEMPS-A, Beck Depression Inventory and Hamilton Anxiety Scale questionnaires in two primary care practices. Of those 175 patients, 24 DOM patients and 24 hypertensive controls (matched in age, sex and the presence of diabetes) were selected for measurements of arterial stiffness and seBDNF level. RESULTS: Beck and Hamilton scores in DOM patients were higher compared with controls. Pulse wave velocity and augmentation index did not differ between the groups while in the DOM patients decreased brachial systolic and diastolic and central diastolic blood pressures were found compared with controls. SeBDNF was lower in the DOM group than in the controls (22.4 +/- 7.2 vs. 27.3 +/- 7.8 ng/mL, p < 0.05). CONCLUSIONS: Although similar arterial stiffness parameters were found in DOM patients, their increased depression and anxiety scores, the decreased brachial and central diastolic blood pressures as well as the decreased seBDNF might refer to their higher vulnerability regarding the development not only of major mood disorders, but also of cardiovascular complications. These data suggest that the evaluation of affective temperaments should get more attention both with regard to psychopathology and cardiovascular health management