Extracelluláris vezikulák és hematológiai malignitásokban játszott szerepük

Absztrakt Extracelluláris vesiculák minden szervezetben képződnek. Három legintenzívebben vizsgált csoportjuk az apoptotikus testek, a microvesiculák és az exosomák. A sejtek közötti kommunikációban, immunreakciókban, angiogenezisben betöltött szerepük csak néhány az eddig megismertek közül. A fiziológiás folyamatok mellett sokféle betegségben leírták változásaikat; a patomechanizmusban betöltött szerepük mellett felvetődik potenciális használatuk biomarkerekként. A szerzők betekintést kívánnak nyújtani az extracelluláris vesiculák kutatásába, kiemelve azt a néhány tanulmányt, amely a hematológiai malignitásokra fókuszált. A microvesiculák és exosomák vérplazmában mért mennyisége, a terápia során megfigyelt minőségi változása miatt felmerült, hogy a diagnosztikában, prognosztikában, illetve a minimális residualis betegség monitorozásában is használhatók lehetnek. Akut myeloid leukaemiában a természetes ölősejtek aktivitásának szupresszálásában bizonyított a blasteredetű exosomák szerepe. Krónikus lymphoid leukaemiában a microvesiculák közreműködése valószínű a gyógyszer-rezisztencia kialakulásában is. Orv. Hetil., 2016, 157(35), 1379–1384. | Abstract Extracellular vesicles are produced in all organisms. The most intensively investigated categories of extracellular vesicles include apoptotic bodies, microvesicles and exosomes. Among a very wide range of areas, their role has been confirmed in intercellular communication, immune response and angiogenesis (in both physiological and pathological conditions). Their alterations suggest the potential use of them as biomarkers. In this paper the authors give an insight into the research of extracellular vesicles in general, and then focus on published findings in hematological malignancies. Quantitative and qualitative changes of microvesicles and exosomes may have value in diagnostics, prognostics and minimal residual disease monitoring of hematological malignancies. The function of extracellular vesicles in downregulation of natural killer cells’ activity has been demonstrated in acute myeloid leukemia. In chronic lymphocytic leukemia, microvesicles seem to play a role in drug resistance. Orv. Hetil., 2016, 157(35), 1379–1384

Új és hagyományos irányok a gyermekkori akut lymphoblastos leukaemia biológiájában és ellátásában

Owing to clinical trials and improvement over the past few decades, the majority of children with acute lymphoblastic leukemia (ALL) survive by first-line chemotherapy and combat with the problems of returning to community. However, many patients may have severe acute or late therapeutic side effects, and the survival rate in some groups (e.g., patients with MLL rearrangements, hypodiploidy, IKZF1 mutation or early precursor T cell phenotype) is far behind the average. Innovative strategies in medical attendance provide better clinical outcomes for them: complete gene diagnostics, molecularly targeted anticancer treatment, immuno-oncology and immune cell therapy. The number of genes with identified alterations in leukemic lymphoblasts is over thirty and their pathobiologic role is only partly clear. There are known patient groups where the use of specific drugs is based on gene expression profiling (e.g., tyrosine kinase inhibitors in Philadelphia-like B-cell ALL). The continuous assessment of minimal residual disease became a routine due to the determination of a leukemia-associated immunophenotype by flow cytometry or a sensitive molecular marker by molecular genetics at diagnosis. Epitopes of cluster differentiation antigens on blast surface (primarily CD19, CD20 and CD22 on malignant B cells) can be attacked by monoclonal antibodies. Moreover, antitumor immunity can be strengthened utilizing either cell surface markers (bispecific T cell engagers, chimeric antigen receptor T cell therapy) or tumor-specific immune cells (immune checkpoint inhibitors). This review gives an insight into current knowledge in these innovative therapeutic directions. Orv Hetil. 2018; 159(20): 786-797