Az aspirációs citológia szerepe a daganatdiagnosztikában.

Fine needle aspiration biopsy (FNAB) of focal lesions is a quick, relatively simple and cost-effective diagnostic method. However, performing aspirations and interpreting smears require skill and experience. Before initiating an aspiration the doctor needs to be aware of the limits of cytology as it is vital to know what kind of diagnostic issues can be answered upon a smear and what kind of questions cannot. Traditionally FNAB was performed without radiologic guidance, and therefore almost only palpable lesions were aspirated. Since ultrasound (US) has become widely used in medicine, it is axiomatical that FNAB is ideally performed with US guidance not only for the protection of the patients but also for targeting the lesion more safely. Several cytologists find US guidance unnecessary as a routinely used examination, which may lead to unsatisfactory smears and false negative results. This means not only a loss for the patient, but leads to a negative judgement of this diagnostic method. Our interventional cytology diagnostic team developed a working method resulting in excellent statistical results. In the followings we would like to share our experience refined the past two decades to restore the reputation of this diagnostic method

Renal cell carcinoma in end-stage renal disease: A retrospective study in patients from Hungary

Introduction: End-stage renal disease (ESRD) and acquired cystic kidney disease (ACKD) are known risk factors for renal cell carcinoma (RCC). Hereby, the clinicopathological features of RCCs developed in ESRD were investigated. Methods: A database consisting of 34 tumors from 31 patients with ESRD among 2 566 nephrectomy samples of RCC was built. The demographic, clinical, and follow-up data along with pathological parameters were analyzed. The RCCs were diagnosed according to the current WHO Classification of Urinary and Male Genital Tumors. Results: Twenty-two tumors developed in men and 12 in women, with a median age of 56 years (range: 27-75 years). The causes of ESRD were glomerulonephritis (n=7), hypertensive kidney disease (n=6), autosomal dominant polycystic kidney disease (n=6), chronic pyelonephritis (n=4), diabetic nephropathy (n=3), chemotherapy-induced nephropathy (n=1), and undetermined (n=4). ACKD complicated ESRD in 12 patients. The following histological subtypes were identified: clear cell RCC (n=19), papillary RCC (n=5), clear cell papillary tumor (n=5), ACKD RCC (n=3), and eosinophilic solid and cystic RCC (n=2). The median tumor size was 31 mm (range: 10-80 mm), and 32 tumors were confined to the kidney (pT1-pT2). There was no tumor-specific death during the period of this study. Progression was registered in one patient.Conclusion: In our cohort, the most common RCC subtype was clear cell RCC (55%), with a frequency that exceeded international data appreciably (14-25%). The incidence of clear cell papillary tumor and ACKD RCC (14.7% and 8.5%) was lower than data reported in the literature (30% and 40%). Our results indicate a favorable prognosis of RCC in ESRD

A D-vitamin metabolizmusa humán hepatocellularis carcinomában és az azt körülvevő tumormentes májszövetben

Absztrakt Bevezetés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamin tumorellenes hatása hepatocellularis carcinomában már részben ismert. Célkitűzés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamint inaktiváló CYP24A1-mRNS- és fehérjeexpresszió, az aktiváló CYP27B1- és a VDR-mRNS-expresszió mértékének összehasonlítása humán hepatocellularis carcinomában és az azt körülvevő tumormentes májszövetben. Módszer: 13 beteg friss fagyasztott májszövetmintáját a CYP24A1-mRNS- és fehérje-, 36 beteg paraffinba ágyazott májszövetmintáját használtuk a VDR- és a CYP27B1-mRNS-expresszió kimutatására. Az mRNS-expressziót RT-PCR-rel, a fehérjét immunhisztokémiai vizsgálatokkal mértük. Eredmények: A hepatocellularis carcinomaminták többségében kimutatható volt a CYP24A1-mRNS-expresszió, míg a nem tumoros májszövetminták egyikében sem. A CYP27B1- és VDR-expresszió szignifikánsan alacsonyabb hepatocellularis carcinomában a tumormentes májszövethez képest (p<0,05). A CYP24A1-mRNS-expressziót fehérjeszintézis követi. Következtetések: A CYP24A1 inaktiváló enzim jelenléte, az aktiváló CYP27B1 és a VDR csökkent expressziója humán hepatocellularis carcinomában a D-vitamin csökkent helyi aktivitására enged következtetni, mint egy menekülő mechanizmus a tumor részéről a D-vitamin antitumorhatása ellen. Orv. Hetil., 2016, 157(48), 1910–1918. | Abstract Introduction: 1,25-Dihydroxy vitamin D3 mediates antitumor effects in hepatocellular carcinoma. Aim: We examined mRNA and protein expression differences in 1,25-Dihydroxy vitamin D3-inactivating CYP24A1, mRNA of activating CYP27B1 enzymes, and that of VDR between human hepatocellular carcinoma and surrounding non-tumorous liver. Methods: Snap-frozen tissues from 13 patients were studied for mRNA and protein expression of CYP24A1. Paraffin-embedded tissues from 36 patients were used to study mRNA of VDR and CYP27B1. mRNA expression was measured by RT-PCR, CYP24A1 protein was detected by immunohistochemistry. Results: Expression of VDR and CYP27B1 was significantly lower in hepatocellular carcinoma compared with non-tumorous liver (p<0.05). The majority of the HCC samples expressed CYP24A1 mRNA, but neither of the non-tumorous liver. The gene activation was followed by CYP24A1 protein synthesis. Conclusions: The presence of CYP24A1 mRNA and the reduced expression of VDR and CYP27B1 mRNA in human hepatocellular carcinoma samples indicate decreased bioavailability of 1,25-Dihydroxy vitamin D3, providing an escape mechanism from the anti-tumor effect. Orv. Hetil., 2016, 157(48), 1910–1918

Egy myomás erythrocytosis esetről és a méh eredetű erythropoetin fiziopatológiájáról

A szerzők egy 50 éves myomás nőbeteget erythrocytosisa miatt vizsgáltak. A két lelet kapcsolatát, a myomás erythro- cytosis gyanúját a vártnál magasabb erythropoetinszint erősítette, majd a supravaginalis hysterectomia a diagnózist igazolta. A műtét után a beteg vérképe normalizálódott, és szérum-erythropoetinszintje jelentősen csökkent. Az eset kapcsán a szerzők az uterusban termelődő erythropoetin fiziológiájáról, a szérum-erythropoetinszintek értékeléséről és differenciáldiagnosztikai hasznáról írnak

Vastagbél-biopszia funkcionális mRNS-expressziós vizsgálata és osztályozása általános cDNS microarray technikával = Functional mRNA expression analysis and classification of colonic biopsy samples using overall cDNA microarray technique

A vastagbél-biopszia általános mRNS-expressziós analízise segíthet a helyi kóros elváltozások molekuláris hátterének megismerésében, a gyulladásos és daganatos colonbiopsziák molekuláris mintázat alapján történő osztályozásához. Módszerek: Friss fagyasztott endoszkópos vastagbél-biopsziából teljes RNS kivonása és T7-módszerrel való amplifikációja történt. A génexpressziós mintázatot Atlas Glass 1K microarray-ken határoztuk meg. A microarray minőségi ellenőrzés után a következő minták adatai voltak értékelhetők: 10 colonadenoma, 6 vastagbélrák (CRC) és gyulladásos bélbetegség (IBD: 3 colitis ulcerosa és 3 Crohn-colitis). Többváltozós statisztikai és sejtfunkcionális elemzés történt. Az expressziós adatokat valós idejű RT-PCR-rel és immunhisztokémiával erősítettük meg. Eredmények: A kiválasztott gének diszkriminanciaanalízisével helyesen a 22 minta 4 paraméter alapján (hősokktranszkripciós faktor-1, bystin-szerű, kalgranulin-A, TRAIL receptor-3) osztályozható volt. A gyulladásos bélbetegségekben a kemokin ligand-13, a replikációs protein A1, az E74-szerű faktor-2 fokozott működése, és a TNF-receptor-asszociált faktor-6, a BCL2-interacting killer gének csökkent működése volt jellemző. Adenomában növekedett TNF-receptor-asszociált faktor-6, replikációs protein A1 és E74-szerű faktor-2, valamint csökkent BCL2-asszociált X protein és kalgranulin-A mRNS expresszió volt kimutatható. A vastagbélrákban szignifikánsan megnövekedett az epidermális növekedési faktor receptor, a topoizomeráz-1, a v-jun, a TNF-receptor-asszociált faktor-6 és a TRAIL receptor-3 expressziója, és csökkent a RAD51 és a RAD52 DNS-javítási gének, a protein-foszfatáz-2A és BCL2-interacting killer-mRNS szintje. Az eredményeket epidermális növekedési faktor RT-PCR, immunhisztokémia és topoizomeráz-1 RT-PCR is megerősítette. Következtetések: A biopsziás vastagbélminták objektív, génexpressziós mintázatokon alapuló osztályozása megvalósítható a cDNS microarray-vizsgálatok eredményeinek funkcionális és többváltozós elemzésével. Betegségspecifikus génexpressziós mintázatok megismerése segítséget nyújthat a nem egyértelmű szövettani diagnózis kiegészítésében, pontosításában. | Background: Overall mRNA expression analysis of colon biopsies can contribute to the understanding of molecular background of the local alterations and gene ontology-based functional classification of colonic biopsies into inflammatory and neoplastic diseases. Methods: Total RNA was extracted from frozen biopsies and amplified by T7-method. Expression profile was evaluated by Atlas Glass 1K microarrays. After microarray quality control, applicable data were available from 10 adenomas, 6 colorectal adenocarcinoma (CRC), and inflammatory bowel diseases (IBDs: 3–3 CD and UC). Multivariate statistical and cell functional analyses were performed. Real-time RT-PCR and immunohistochemistry were used for validation. Results: Discriminant analysis of selected genes could correctly reclassify all 22 samples using 4 parameters (heat shock transcription factor-1, bystin-like, calgranulin-A, TRAIL receptor 3). IBD samples were characterized by overregulated chemokine (C-X-C motif) ligand 13, replication protein A1, E74-like factor 2 and downregulated TNF receptor-associated factor 6, BCL2-interacting killer genes. In adenomas upregulation of TNF receptor-associated factor 6, replication protein A1, E74-like factor 2 and underexpression of BCL2-associated X protein, calgranulin-A genes were found. CRC cases had significantly increased epidermal growth factor receptor, topoisomerase-1, v-jun, TNF receptor-associated factor 6 and TRAIL receptor 3, and decreased RAD51 and RAD52 DNA repair gene, protein phosphatase-2A and BCL2-interacting killer mRNA levels. Epidermal growth factor receptor RT-PCR and immunohistochemistry, topoisomerase-1 RT-PCR confirmed the chip results. Conclusions: Different histological alterations can be objectively classified by functional, multivariate analysis using cDNA microarrays. Disease-specific gene expression patterns can assist to avoid the intermediate and nondescript cases in diagnostics, which do not belong to any of the conventional diagnostic groups

Agrin and CD34 immunohistochemistry for the discrimination of benign versus malignant hepatocellular lesions

Agrin is a recently identified proteoglycan component of vascular and bile duct basement membranes in the liver. The selective deposition of agrin in hepatocellular carcinoma (HCC) microvessels versus sinusoidal walls prompted us to investigate the utility of agrin immunohistochemistry (IHC) in detecting malignant hepatocellular lesions. We focused on the differential diagnostic problems often presented by hepatocellular adenomas (HCAs) and dysplastic nodules. IHC for agrin was performed on 138 formalin-fixed, paraffin-embedded surgical specimens from 93 patients, including cirrhotic liver tissues (25), focal nodular hyperplasia (10), large regenerative nodules (8), low-grade (23) and high-grade (7) dysplastic nodules, small HCC (8), HCC (27), and HCA (30). Agrin immunostaining was compared with that of CD34 and, in selected cases, to glypican- 3. The combination of agrin and CD34 sensitively (0.94) and specifically (0.93) identified lesions judged previously as malignant by histology. The majority of benign lesions were clearly agrin-negative, whereas the strength and extent of agrin IHC faithfully reflected dysplasia in ‘‘atypical’’ HCAs and in high-grade dysplastic nodules. Malignant lesions were uniformly positive. In conclusion, as agrin is highly selective for tumor blood vessels, IHC for agrin facilitates the discrimination of benign and malignant hepatocellular lesions. Moreover, whereas glypican-3 in some HCCs may appear in few scattered cells only, agrin is diffusely deposited in virtually all malignant lesions, which may prove advantageous in the evaluation of small specimens such as core biopsies