Szőlőmaradványok egy avar fegyveres férfi sírjából Dunaszentgyörgy-Kaszás-tanya lelőhelyről

Az M6-os autópálya építése során Dunaszentgyörgy-Kaszás-tanya lelőhelyen egy avar kori temető került feltárására, melyek nagy része a közép és késő avar korra keltezhető temetkezés. Az egyik férfi gazdag mellékletű sírjából, a medence tájékáról szőlőmagok kerültek napvilágra. Az avarok növénytermesztéséről nagyon keveset tudunk, éppen ezért az elmélyültebb, magasabb termesztéstechnológiai fejlettséget igénylő szőlő maradványainak előkerülése nagy jelentőséggel bír a hazai archaeobotanikai kutatás számára. A feltárt magokat részletes és precíz archeometriai (morfometriai) vizsgálatoknak vetettük alá a növénytani maradványok minél pontosabb meghatározása végett. A szőlőmaradványok szerencsés előkerülése számos információt közvetít az egykori temetkezési- és kulturális szokásokkal kapcsolatban

Hajdúnánás-Tedej – Lyukas-halom: egy alföldi kurgán régészeti értékelése és természettudományos vizsgálata

Kurgans are special man-made flatland formations of the endless steppe of Eurasia. The multidisciplinary excavation of Hajdúnánás-Tedej – Lyukas-halom, one of the typical Pit Grave kurgans in the Great Hungarian Plain region is presented in the paper. For centuries, archaeology has been the primary science to examine these objects. The buried soil profiles under burial mounds (kurgans) are the messengers of ancient landscape forming factors, soil generation processes and palaeobotanical patterns. Results from palaeopedology, soil micromorphology, geochemistry, palaeobotany (phytolith analysis and palynology) and archaeology are summarised in order to understand the evolution, construction and the former palaeoenvironment of the kurgan and its close vicinity. Based on the results gained from the various disciplines and the archaeological findings excavated at the kurgan the study gives an insight into the Late Copper Age and Early Bronze Age 1-2 periods including the Boleráz / Baden, Coţofeni, Pit-Grave, Makó and Nyírség cultures in north-eastern Hungary. Geochemical analysis underlines that the kurgan was built in several, separate stages. Palaeobotanical results have underlined the existence of a central ridge inhabited by (semi)xerofi l steppe vegetation and lower microrelief depressions around it. Although phytoliths have shown the possible existence of a grove-like habitat, arboreal pollen is underrepresented in the samples. This is complemented by the palaeopedological analysis of the buried soil profi le under the formation, which was identifi ed as a Chernozem soil. Palynological analysis has drawn the attention on the probable human impact in the outer skirts of the later kurgan as weed species have occurred in higher concentrations in the examined samples

Avar kori településnyom Hódmezővásárhely-Kopáncs I., Olasz-tanya lelőhelyen. Egy félig földbe mélyített épület régészeti és természettudományos értékelése

Hódmezővásárhely délnyugati, kopáncsi határrészében, a 47-es számú főúttól 200 méterrel délkeletre 2009 őszén került elő – a korábban terepbejárás során már lokalizált – Hódmezővásárhely-Kopáncs I., Olasz-tanya lelőhely. Jelen tanulmányunkban a lelőhely avar kori településobjektumait, a belőlük előkerült leletanyagot és a 23/23. épületobjektum padlóanyagán elvégzett természettudományos vizsgálatok közül a térhasználat-elemzés témakörébe tartozó foszfortartalom, valamint a fitolitelemzés eredményeit mutatjuk be. Eredményeinket összevetjük a korábban, avar kori lelőhelyekre vonatkozóan elvégzett táj- és környezethasználati elemzésekkel (is)

Régészeti talajtani megfigyelések „Kakucs–Turján mögött” bronzkori lelőhelyen I

A Kárpát-medence központi területén a középső bronzkorban (ca. 2000/1900–1500/1450 cal BC) virágzó nagy kulturális egységet — az azonos kerámiastílus alapján — Vatya-kultúrának nevezzük. A kultúra ún. erődített, több rétegű tell-településekből, változó méretű és jellegű nyíltszíni telepekből álló településhálózatot hozott létre, mely talajtani és földtani képződmények egyaránt értékes elemei kulturális és természeti örökségünknek. Az összefoglaló néven „földvárnak” is nevezett lelőhelyek talajtani és környezettörténeti jelentősége abban áll, hogy eltemetett talajokat, illetve az emberi megtelepedés eredményeképpen létrejött és módosult antropogén üledékrétegeket rejtenek. Ezek vizsgálatával olyan talaj- és üledéktani adatokhoz juthatunk, amelyek környezettörténeti, illetve az emberi környezetalakítással kapcsolatos következtetéseknek nyitnak teret. A Kiskunsági homokhát, a Pesti hordalékkúp-síkság, illetve a Pilis–Alpári homokhát találkozásánál az ócsai Turjánvidék szomszédságában elterülő „Kakucs–Turján mögött” lelőhely — a korábban végzett geofizikai felmérés és régészeti terepbejárás alapján — a Vatya-kultúra egyik jellegzetes települése. A területen a sekélyföldtani fúrások eszközének segítségével alkalom nyílt arra, hogy feltérképezzük a bronzkori település talajtani, illetve sekélyföldtani viszonyait. Ennek érdekében egy olyan nagyfelbontású és célzott fúrási tervet hoztunk létre, amely amellett, hogy alkalmas a terület részletes és pontos talajtani, üledéktani és rétegtani viszonyainak feltérképezésére, segíti a régészeti lelőhely fejlődéstörténetének, illetve tafonómiájának megértését is. A nagyfelbontású térképező fúrással, helyszíni és laboratóriumi talajvizsgálatot követően meghatároztuk és leírtuk a lelőhely recens talajtakaróját, amely egy homokon fejlődött csernozjom talaj tulajdonságait mutatta. A lelőhely megközelítőleg 100 méteres átmérőjét az északidéli és a keletnyugati irányokban kialakított, egyenként 10–10 darab felvételi ponttal jellemzett fúrássorozat írja le. Ez alapján világossá vált, hogy a lelőhely egy egykori vízjárta, fluvioeolikus és alluviális üledékek mozaikjából kiemelkedő homokos löszháton helyezkedik el. Ezen túlmenően, a fedő talajképződmény alatt meghatároztuk az antropogén hatásra fejlődött és módosult talajok, valamint üledékek vertikális és horizontális kiterjedését. Ennek keretében vizsgáltuk a hármas tagolású lelőhely kerítőárkainak betöltését, illetve az épületobjektumok által megjelenített megtelepedési és pusztulási rétegeket. Az épületobjektumokat átvágó fúrássorozatok során meghatározott antropogén üledékrétegek (kultúrrétegek) az egykori megtelepedés, a helyben lakásból származó antropogén anyagfelhalmozódás, valamint a későbbi, a lelőhelyet lezáró pusztulási rétegek egymáshoz viszonyított helyzetére utal. A pusztulási rétegként megha-tározott K1 réteg magas patics- és faszéntartalmával ellentétben az alatt elhelyezkedő — mindenvalószínűség szerint az eredeti megtelepedési szintet megjelenítő — K2 réteg kevesebb antropogén szemcsét tartalmazott. A nagyfelbontású térképező fúrással végzett felmérés alapján sikerült megraj-zolni egy homok textúrájú talajtani környezetben elhelyezkedő és ebben fejlődő, majd pusztuló lelőhely rétegtani viszonyait, illetve lehetséges fejlődéstörténetét