Joseph Lister and the performance of antiseptic surgery

This article highlights a neglected feature of Joseph Lister's work, namely how, in addition to promoting germ theories and the principles of the antiseptic system, he also devoted much time and effort to communicating the performative aspects of antisepsis and of the many other surgical innovations that he developed. Attention to ‘detail’ and striving for ‘improvement’ were crucial to Listerian practice, and he sought to convey his credo in three main ways: first, his publications aimed at ‘bringing the subject out in the same sort of way as it had been worked out by himself’; second, he set out strict protocols and information on materials and methods, yet also encouraged surgeons to improvise; and third, he made himself an exemplar of a new form of professionalism, which made constancy and vigilance in practice a moral duty for surgeons

ПАРЕНТЕРАЛЬНОЕ ПИТАНИЕ У ПАЦИЕНТОВ В КРИТИЧЕСКИХ СОСТОЯНИЯХ: ИСТОРИЯ СТАНОВЛЕНИЯ И РАЗВИТИЯ ПРОБЛЕМЫ

Parenteral nutrition in patients in critical conditions: the history of formation and development problem.Парентеральное питание у пациентов в критических состояниях: история становления и развития проблемы

Semmelweis – egy gondolkodó ember. Tudománytörténeti tanulságok = Semmelweis – a contemplating human. Scientific historical lessons

Absztrakt: A jelen írás arra keres választ, mi lehetett az oka annak, hogy Semmelweis egyszerűnek, logikusnak és praktikusnak tűnt felfedezését nem fogadta el kortársainak többsége, sőt még halála után is jó néhány éven át csak egyfajta óvatos elfogadás jellemezte azokat. Igyekeztünk mindent Semmelweis eredeti szavai alapján felidézni, részben az Orvosi Hetilapban 1858-ban megjelent magyar nyelvű cikksorozata alapján, részben az 1860-as év végén elkészült német nyelvű összefoglaló kötetét figyelembe véve. Semmelweis ugyan mindent megtett annak érdekében, hogy ok-okozati kapcsolatot bizonyítson a gyermekágyi láz kialakulása és az azt okozó, kézre tapadt fertőző anyagok között, mindez nem volt elegendő. A korszak elfogadott teóriája szerint a fertőzést a levegőben előforduló miazmák közvetítik, így ebbe az elméletbe nemigen fért bele a fertőző kéz okozta fertőzés teóriája. Arra a következtetésre jutunk, hogy Semmelweis ok-okozati láncolatából egy fontos láncszem kimaradt, mégpedig az általa jogosan feltételezett kórokozók szemmel láthatóvá tétele, azaz mikroszkóppal történő kimutatása. Erre végül is csak Semmelweis halála után két évvel került sor. Ha a neves magyar orvos egy kicsit jobban átgondolta volna a mikroszkopizálás lehetőségét, akkor módja nyílt volna arra, hogy az általa még Bécsben megismert s már ott mikroszkópos kísérleteket folytató – később Franciaországban élt – tudóssal, Gruby Dáviddal felvegye a kapcsolatot. Gruby az 1840-es és 1850-es években a mikroszkópos technika egyik jelentős úttörője volt, s különösen szövettani vizsgálatai nemzetközileg is ismertek voltak. Grubynak a semmelweisi kutatásokba történt esetleges meghívása talán megmenthette volna Semmelweiset a fölösleges kritikáktól és a cáfolatoktól (köztük Virchow kellemetlen elutasításaitól), s akkor ma őt emlegethetnénk az elsők között a patogén baktériumok felismerői sorában. A mikroszkóp használatának elmaradása volt Semmelweis tragédiájának legfőbb előidézője. Közben a pesti egyetemen is egyre többen kezdtek mikroszkópos megfigyelésekbe, de senki nem ajánlotta fel számára, hogy munkáját mikroszkópos vizsgálatokkal segítse. Az utókor végül is igyekezett őt rehabilitálni és a noninfekció elvének kimondójaként és megvalósítójaként a világon valaha élt 10 legnagyobb orvos sorába emelni, de mindez életében nem adatott meg számára. Orv Hetil. 2018; 159(26): 1055–1064. | Abstract: In this article we examine why Semmelweis’s seemingly simple, logical and practical discovery was categorically dismissed by the majority of his contemporaries, and why even many years after his death it was accepted with such reservation. We invoke wherever possible Semmelweis’s own words citing from the series of articles appearing in the ‘Orvosi Hetilap’ [Hungarian Medical Weekly Journal] published in 1858 in Hungary, and also from the German language summary of the Journal published in 1860. We came to the conclusion that although Semmelweis did everything in his power to show the causal relationship between the development of puerperal fever (childbed fever) and some infectious substance on the hands of examining doctors and medical students, this was not convincing enough. The predominant theory at the time held that infection was caused by miasma transmitted in the air and therefore stubbornly precluded any notion of infectious matter physically transmitted on unclean hands. We also concluded that the causal sequence observed by Semmelweis was missing an essential empirical element: visual proof of the infectious agent he correctly postulated as physically transmitted. Visually demonstrating the presence of the infectious agent by means of a microscope would have made his case. This finally did occur but only two years after Semmelweis’s death. Had the renowned Hungarian obstetrician realized the significance of taking advantage of the opportunity afforded by Dávid Gruby who was conducting experiments in the same town, a more convincing argument could have been made for his theory. In the 1840s and 1850s, Dávid Gruby was experimenting with various microscopic techniques and their application with success in Vienna before continuing his work in France. Gruby’s work, especially that of microscopic observations of tissues, received international acceptance. Therefore, the involvement of Gruby and his work with microscopes to support Semmelweis’s observations would most probably have forestalled much of the criticism and rejection his theory was initially awarded (among which perhaps Virchow’s rejection proved the most damaging). Had Semmelweis utilized microscopic techniques, he would have been celebrated among the first to discover bacterial pathogens, contributing to the development of the currently predominant germ theory. Failure to utilize the microscope was the root cause leading to the tragedy of Semmelweis’s rejection by the medical establishment of the time. Despite the increasing numbers of scientists utilizing the microscope at the University of Pest, offered to corroborate his daims with microscopic observations. Efforts have been made have since been to rehabilitate him as the key figure who not only discovered the method of transmission of infectious disease, but also implemented measures of prevention. Elevating him among the ranks of the ten greatest doctors who ever lived is certainly recognition due, but sadly denied to him in his lifetime. Orv Hetil. 2018; 159(26): 1055–1064

Factors Affecting Outcome of Non-Surgical Root Canal Treatment

EThOS - Electronic Theses Online ServiceGBUnited Kingdo