A remény pszichológiája. Elméleti áttekintés az empíria tükrében

Abstract

E tanulmány célja magyar nyelven összefoglalást adni a remény mint lélektani konstruktum elméleti hátteréről, vizsgálati módszereiről, különféle megközelítések, hangsúlyos kutatási irányok egybevetésével, továbbá integratív igényű definíciót kínálni a nemzetközi és hazai eredmények figyelembe vételével. Az eredmények gyakorlati hasznosíthatósága is kifejtésre kerül. A remény mint személyiségjellemző a jövendőre, és az egyén számára értékes, de nem túl távoli cél elérésére irányuló várakozás, amelyet általában a nem kielégítő jelen állapot indukál. A reményteliség szintje érzelmi, kognitív, motivációs, viselkedéses és környezeti összetevői révén növelhető. Szerepe a kapcsolati kommunikáció gazdagságában, a munka-, szellemi, és sportteljesítményben, és nem utolsó sorban a betegségekből felgyógyulás és a poszttraumás növekedés folyamatában érhető tetten. | This paper gives an overview of those international and Hungarian publications that addressed various aspects of the constructs of hope in the past two decades using empirical methods. The differencies between these approaches is briefly described along with the main tendences of psychological researches and therapeutical effectiveness. Hope as an attribute is an expectation for achieving a short term goal which is really precious for an individual and for the future. It also means that the current situation is not satisfactory. Hopefulness can be improved by changing its mental, cognitive, motivational, and environmental components. It has an effect on the level of communication in relationships, on being successful in various fields, e. g. at work or in sports, and most importantly it helps in healing illnesses and posttraumatic stress