A joghoz jutás esélyeinek bővítése a polgári perben

Abstract

"Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében megfogalmazott, a hatékony jogérvényesítéshez illetve jogi segítségnyújtáshoz való jog jelentősége az utóbbi években felértékelődött, mind az uniós jogalkotás, mind a jogalkalmazás területén. Ezt jelzi többek között, hogy a.) a Bizottság kidolgozta a büntetőeljárással kapcsolatosan alkalmazandó költségmentességi szabályokról szóló irányelv-tervezetet ; b.) az Európai Bíróság több, környezetvédelemmel kapcsolatos ügyben vizsgálta a nem kormányzati szervezetek és természetes személyek jogérvényesítési lehetőségeit az Aarhus-i egyezményre tekintettel; c.) az igazságügyért felelős uniós biztos pedig – a meglévő jogi segítségnyújtási mechanizmusok kiegészítéseként – felvetette az alternatív vitarendezési eljárások szerepének hangsúlyozását a hatékony jogérvényesítés biztosítása érdekében. A joghoz való hozzáférés (access to justice) kiterjesztésére irányuló törekvések eredményességéhez elengedhetetlennek tűnik azonban egy egyértelmű fogalmi–szabályozási keret kidolgozása. Meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek a rászorulók lehető legszélesebb köre számára teszi elérhetővé a jogi segítségnyújtás intézményeit, egyidejűleg azonban figyelembe veszik az egyes államok költségvetési teljesítőképességét. A tanulmány célja – a nemzetközi standardok, hatályos magyar jogszabályok és a releváns szakirodalmi források alapján – annak bemutatása, hogy a rászorultság fogalmának egységes perjogi értelmezése és a kritériumok pontos meghatározása mennyiben járulhat hozzá a joghoz jutás esélyeinek bővítéséhez a polgári eljárásjogban.