A transzgenerációs hatások az epigenetikai kutatások tükrében = Transgenerational effects in light of epigenetical research

Abstract

A transzgenerációs hatások régóta ismertek a klinikai munkában. Némileg rejtélyes módon olyanoknál is jelentkezhetnek a traumatizáltság hatásai, akik maguk nem voltak kitéve a kedvezőtlen hatásnak, ám őseik valahogy továbbörökítették azt. Az utóbbi években a transzgenerációs epigenetikai kutatások biológiai alapú magyarázó mechanizmust kínálnak a transzgenerációs átvitelre. Olyan folyamatokat írnak le, amelyek a DNS alapszerkezetének változtatása nélkül lecsendesítenek, vagy épp átírhatóvá tesznek bizonyos szakaszokat, így befolyásolva az azok által kódolt fenotípus megjelenését. Az epigenetikai folyamatok adaptivitásának kulcsát az jelenti, hogy a környezeti változásokra való gyors reagálást teszi lehetővé, amely – változatlan környezeti feltételek esetén – továbböröklődik az új generációkra. E mechanizmusok rövid ismertetése mentén jelen dolgozat a születés körüli (perinatális) időszak jelentőségét, valamint a kérdéskör néhány pszichoterápiás vonatkozását veti fel. | Transgenerational effects are well-known in clinical work. The effect of trauma may appear in those persons who themselves had not been directly involved in the original traumatic event, but their ancestors somehow passed it on to them. The modern epigenetic research provides biological explanation concerning the mechanism of transgenerational transmission. This means that different sets of genes can be silenced or activated depending on the epigenetical mechanisms, meanwhile the basic DNA sequence is the same. This way the epigenetical mechanisms allow the organism to react quickly to the environmental change, and these can be transmitted to the next generation if the conditions remain the same. This paper – following the short discussion of these mechanisms – raises some perinatal and psychotherapeutical implications of these phenomena