REGIO. Kisebbség Kultúra Politika Társadalom (E-Journal)

Grin, François

Hungarian

A kulturális sokféleség áráról

Eszter, Kovács

REGIO 27. évf. (2019) 3. szám 320-325.  
DOI: https://doi.org/10.17355/rkkpt.v27i3.284 
 
KOVÁCS ESZTER 
 
Fiatalok politikához való viszonya a 
konszolidálódó demokráciában 
 
Sólyom Andrea: Erdélyi fiatalok politikai kultúrájáról. 
Beau Bassin: Globe Edit, 2018.  
 
 nyolcvanas években született, a kilencvenes-kétezres években 
szocializálódott korosztályt Y generációként említik mind a 
köz-, mind az akadémiai nyelvben. A születési idő és életkori 
sajátosságok mentén elkülönített generációtípusokat1 többnyire a 
technológiai fejlődéssel és annak hatásával, a szocializációval, a 
tanulással, a problémamegoldással, a nyelvhasználati stb. 
változásokkal, illetve a generációk közötti konfliktusokkal hozzák 
összefüggésbe. Románia- és Erdély-szerte a kilencvenes években 
szocializálódott fiatal generáció egy sor egyéb sajátossággal 
rendelkezik, mint nyugat-európai társaik. Az 1989 előtti romániai 
felnőtt társadalomhoz képest egy markánsan más társadalomfejlődési 
modellben szocializálódtak, ugyanis a ’89 előtti diktatórikus 
rendszerről kevés érdemi tapasztalatuk van, vagy nincs is, illetve egy 
olyan rendszerbe kellett beilleszkedniük, amely még az átmenet 
sajátosságait, a változásokat, a bizonytalanságot, az instabilitást 
nyújtotta az élet szinte minden területén.  
 
 A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Kommunikáció Doktori 
iskolájának hallgatója. E-mail: kovacs.eszter0519@gmail.com. Ez a publikáció az 
Európai Unió, Magyarország és az Európai Szociális Alap társfinanszírozása által 
biztosított forrásból az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00007 azonosítószámú 
„Tehetségből fiatal kutató – A kutatói életpályát támogató tevékenységek a 
felsőoktatásban” című projekt keretében jött létre. 
1 Eszerint létezik az X generáció, a digitális bevándorlók, a hatvanas-hetvenes 
években születettek. Az Y generáció tagjai a digitális bennszülöttek, akik a 
nyolcvanas-kilencvenes években születettek. A Z generáció a Facebook-
nemzedék, illetve itt van már az Alpha generáció, akik a 2010-től születettek.  
A 
Fiatalok politikához való viszonya   321 
REGIO 27. évf. (2019) 3. szám 320-325.  
Sólyom Andrea 1997 óta végez empirikus kutatásokat az ifjúság- 
és politikai szociológia területén. 2018-ban megjelent könyve arra 
vállalkozik, hogy az erdélyi, rendszerváltás után felnőtté vált 
generáció politikai kultúrájáról tegyen megállapításokat, azzal az 
igénnyel, hogy a vizsgált csoport mindennapi életvilágáról is többet 
mondjon. Az összehasonlító elemzésben két, az aktív állampolgárság 
szempontjából különböző csoportot vizsgál meg a szerző. Az egyik 
csoport a középiskolások, akik a politikailag felnőtté válás előtt 
állnak, az úgynevezett prepolitikai szakaszban. Jelen esetben 
székelyudvarhelyi utolsó éves középiskolásokról van szó, akik 
körében 2004-ben készített Sólyom egy felmérést. A másik az 
egyetemisták csoportja, akik potenciálisan aktív állampolgárok, ezt a 
csoportot pedig a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen hallgató román 
és magyar egyetemisták képezték, akik körében 2002-ben készített a 
szerző felmérést.  
Sólyom Andrea a politikai kultúra alatt a politikai tájékozódást, a 
tájékozottságot, a véleményeket és a cselekvési mintákat érti, e négy 
tényező mentén elemzi a vizsgált populációt. A könyv öt fő fejezetből 
tevődik össze, melyből az első kettő az elméleti áttekintéssel és 
kérdésekkel foglalkozik. A harmadik fejezet a vizsgált csoportok 
társadalmi hátterét taglalja; a negyedik fejezet az empirikus 
vizsgálatot foglalja magában, illetve az ötödikben az eredmények 
összegzésére és értelmezésére, további megállapításokra kerül sor.  
A kutatás fő motivációja, hogy ne csak elméleti szinten 
foglalkozzon a politikai kultúra fogalmával, hanem a szakirodalmi és 
az empirikus adatok alapján egy új modellt állítson fel, amely tükrözi 
a romániai sajátosságokat. A normatív szemléletmód helyett egy 
kognitív, analitikus szemléletmód mentén való vizsgálódás a cél, 
továbbá az, hogy feltárja az etnikai hasonlóságokat és különbségeket 
az aktív állampolgárságú fiatalok között.  
A kutatás főbb kérdései az erdélyi fiatalok politikához való 
viszonyára irányulnak, a politikai kultúra elemeire,2 arra, hogy az 
életvilág hogyan kapcsolódik össze a politikával. (20.) A 
szakirodalomban pro és kontra érvek vonatkoznak a politikai kultúrát 
 
2 Almond és Verba szerint a politikai kultúra meggyőződések, expresszív 
szimbólumok és értékek rendszeréből áll, amely szubjektív orientációt nyújt a 
politikához. Egy másik megközelítés szerint egy társadalom politikai kultúrája az, 
ahogyan egy politikai rendszer internalizálódik a társadalom kognitív, affektív, 
értékelő orientációiban. (29.) 
322  KOVÁCS ESZTER 
REGIO 27. évf. (2019) 3. szám 320-325.  
kutató kvalitatív és kvantitatív elemzésekre. Sólyom tanulmánya egy 
kvantitatív kutatáson alapszik, amely 2002-ben és 2004-ben 
ugyanazzal a mérőeszközzel célozza meg a vizsgálni kívánt 
csoportotokat.3 A szerző amiatt találja elengedhetetlennek a két 
különböző életkori sajátosságokkal bíró csoport ugyanazon 
mérőeszközökkel való vizsgálatát, hogy megtudja, a különböző 
fejlődéslélektani szakaszokra milyen politikaképek és viszonyulási 
minták jellemzőek. (23.) A mélyinterjús módszerrel elkerülhetőek a 
normatív, statikus megállapítások, azonban Sólyom a kvantitatív 
kutatás mellett döntött, mivel az utóbbi évtizedekben a politikai 
kultúra csoport- vagy közösségi szintű leírására jobbára kvantitatív 
vizsgálatok születtek. (23-24.) 
Az elméleti rész az ötvenes-hatvanas évek amerikai iskoláihoz, a 
kilencvenes évek közép-kelet-európai vizsgálataihoz, illetve a 
romániai politikai kultúra-kutatásokhoz kapcsolódik. Gabriel Almond 
és Sidney Verba politikai kultúra definíciójára, illetve ennek néhány 
közép-kelet-európai kritikájára hivatkozik Sólyom, amikor a politikai 
kultúrát akarja meghatározni. Az empirikus elemzés során Szabó 
Ildikó és Örkény Antal által hasonló témában végzett kutatásainak 
elemzési logikáját veszi alapul. A romániai kutatások közül pedig Kiss 
Tamásnak és Péter Lászlónak a politikai kultúra témakörében 
megjelent tanulmányaira támaszkodik. A kutatás újszerűsége, hogy 
megpróbál választ keresni arra, hogy a lokális romániai sajátosságok 
felülírják-e a nemzetközi szakirodalom megállapításait. Például, hogy 
alacsonyabb-e a szavazásra jogosult fiatalok részvétele a 
választásokon. Emellett azt is megnézi, hogy a nem konvencionális 
politikai cselekvésekben4 mennyire aktív a fiatal felnőtt generáció.  
Négy hipotézisből indul a kutatás, melyben az első azt feltételezi, 
hogy négy politikai kultúra- típusnak feleltethető meg a vizsgált 
populáció. Így a politikai apátia, a politikától való távolságtartás, az 
 
3 A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy módszertani szempontból négy nagyobb 
nemzetközi felmérésre támaszkodik. Két, 1990 és 1998-ban végzett, A demokrácia 
konszolidálódása I. és II. címet viselő kutatásokra, illetve az 1993-as, A politikai 
reprezentáció és részvétel formáinak megjelenése Kelet-Európában címűre, 
továbbá a 2000-es, A demokrácia harmadik hulláma című kutatásra. Ezenkívül a 
tanulmányban többször idéz Sólyom interjúrészleteket.  
4 A nem konvencionális politikai cselekvés a kevésbé intézményesült, közvetett 
politikai cselekvési formákat jelenti, mint például az aláírásgyűjtési akciók vagy a 
tüntetések. (204.) 
Fiatalok politikához való viszonya   323 
REGIO 27. évf. (2019) 3. szám 320-325.  
expresszív aktivizmus és végül az instrumentális aktivizmus a 
jellemző a vizsgált csoportokra. A második hipotézis szerint az 
életkori és etnikai különbségek vagy a hasonlóságok súlya nem 
bizonyítható egyértelműen, ennél árnyaltabb a kép. A harmadik 
hipotézis szerint a származási család és a kulturális anyagi háttér 
hatással bír a fiatalok politikai kultúrájának alakulására. A negyedik 
hipotézis feltételezése, hogy a fiatalok politikai orientációjának 
formálásában a leghangsúlyosabb szerepet a család tölti be, a többi 
szocializációs ágens, mint az iskola, a pártok, az egyházak, a kortárs 
csoportok, a médiumok csak kevésbé válnak hangsúlyossá. (109-112). 
Az empirikus vizsgálat legfontosabb eredménye a politikai 
kultúra-típusok kialakítása, ehhez Sólyom a klaszter- és faktorelemzés 
módszerét alkalmazta, hogy a politikai kultúra törésvonalai és a 
társadalmi távolság elemzése is lehetséges legyen. Kiderült, hogy a 
politikailag néma, apátiával jellemezhető csoportok a 
szakirodalomban elterjedt négyes felosztás helyett csak öt típus 
kialakítása esetén láthatóak. Ezáltal az első hipotézisben felvetett 
típusokban a politikai apátiával jellemezhető csoport nem jelenik meg, 
azonban a politikától távolságot tartó és az expresszív aktivizmussal 
felruházható csoport között megfigyelhető egy közepesen résztvevő 
állampolgárfajta.  
Az elemzésből megtudjuk, hogy az életkori sajátosságok 
markánsabbak az etnikai különbségeknél, csak néhány esetben 
beszélhetünk számottevő etnikai különbségről. A középiskolások 
kevésbé érdeklődnek a politikai események iránt, és kevésbé 
tájékozódnak a politikáról, mint az egyetemisták, a közélettel 
kapcsolatos médiafogyasztásuk pedig a helyi médiumokra 
korlátozódik. A mozgósíthatóság szempontjából ugyancsak a 
középiskolások felülreprezentáltak, az aláírásgyűjtési akciókban való 
részvételük magas arányt mutat. A magyar egyetemisták 
felülreprezentáltak a politika iránt érdeklődők közt, és tájékozottabbak 
a demokrácia és a politikai bal- és jobboldal fogalmával kapcsolatban 
román társaiknál, viszont az etnikai különbségek e tekintetben is 
elenyészőek. A társadalmi törésvonalak jellemzésében sem 
szignifikánsak az etnikai különbségek, viszont a magyar-román 
konfliktus megítélését a kisebbségi helyzetben lévők súlyosabb 
problémának találták. Összegezve tehát az etnikai különbségek az 
intézmények iránti bizalom, a társadalmi törésvonalak megítélése, a 
civil szervezeti tagság, a politikai aktivitás, és a nem konvencionális 
324  KOVÁCS ESZTER 
REGIO 27. évf. (2019) 3. szám 320-325.  
politikai cselekvések területén mutattak erősebb különbségeket az 
életkoriaktól. A szerző úgy véli, a politikához való viszony 
szempontjából egyes területeken nagyobb a különbség a 
középiskolások és az egyetemisták között, mint a kisebbség-többség 
tekintetében. A kutatás eredményei alapján elmondható, hogy 
mindkét vizsgált csoportra jellemző, hogy kevéssé érdekli a politika, 
közepesen tájékozottak a politikai kérdésekben, a romániai politikai 
élettel inkább elégedetlenek, a politikai intézményekkel szemben 
bizalmatlanok, azonban a választásokon való részvétel és az egyes, 
hipotetikus esetekben történő aláírásgyűjtésben5 aktívak.  
A származási család és kulturális háttér elemzése alapján a 
kulturális helyzet nem befolyásolja a politikai érdeklődést és a 
médiafogyasztást. Az anyagi és származási háttér ennél valamivel 
fontosabb szerepet játszik az érdeklődés és a tájékozódás tekintetében. 
A családi kulturális háttér hangsúlyosabb a román egyetemisták 
esetében; illetve a demokráciával való elégedettség is nagyban 
összefügg a család anyagi helyzetével. A magyar egyetemisták 
intézményekhez való viszonya függ a kulturális hátterüktől. A 
középiskolásoknál ez függ a kulturális háttér, a vallásosság és a 
településtípustól is. Eszerint az általában kulturális szempontból 
kedvezőtlenebb helyzetben lévők, a vallásosak és a falun élők bíznak 
leginkább az intézményekben. A civil szervezeti tagság független a 
társadalmi háttértől. A nyugati társadalmakhoz képest a nem 
konvencionális politikai cselekvés éppen fordítva alakul a romániai 
fiataloknál, vagyis a középiskolások kezdeményezőkészsége a 
kedvezőtlenebb anyagi helyzetű és származású fiatalokra jellemző.  
A szocializációs ágensek ismertetése az első fejezetben olvasható, 
ahol a szerző Szabó Ildikó és Falus Katalin munkáira hivatkozik, 
amikor a családok államszocializmus alatti szocializációs 
stratégiájáról, az egyéni érdekérvényesítő technikákról és „a 
játékszabályok látszólagos betartásáról”, túlélési technikákról ír. (61.) 
A könyvet átívelő alapos és bő nemzetközi és hazai szakirodalmi 
utalás ellenére a családi, iskolai szocializációs hátteret és a szervezeti 
tagságot alakító pártállami örökség résznél a szerző nem tér ki az 
 
5 Azt kiemeli a szerző, hogy ugyan az aláírásgyűjtési akciókban magas a fiatalok 
részvételi aránya, de ezek az akciók olyan ügyek voltak, melyek személyesen is 
érintették a fiatalokat, így az ő olvasatukban nem feltétlenül minősült politikai 
cselekvésnek.  
Fiatalok politikához való viszonya   325 
REGIO 27. évf. (2019) 3. szám 320-325.  
erdélyi társadalomkutatók6 munkáira. Ugyan ezek az elemzések nem 
a politikai szociológia diszciplínájába tartoznak, de releváns 
megállapításokat tesznek a hétköznapokról és az egyéni életút-
stratégiákról ’89 előttről. Szabó Ildikó-és Falus Katalin7, illetve 
Murányi István8 a magyar társadalom pártállami örökségéről 
beszélnek, így a romániai társadalomól csak feltételezések kapnak 
helyet a dolgozatban.   Mivel a kutatás célja a romániai sajátosságok 
feltárása, érdemes lett volna a pártállami örökség erdélyi elemzéseit is 
megemlíteni.  
Sólyom Andrea kutatása tehát egy fiatal generáció több csoportját 
vizsgálja, a tizen- és huszonéveseket, illetve a többség/kisebbség 
politikai kultúrájában jelenlévő különbségeket is értelmezi. A könyv 
formájában megjelent elemzés egy több évtizedes kutatói 
tapasztalaton és az ez idő alatt feltárt ismeretanyagon nyugszik, ami 
megadja kutatása stabil alapját. Igyekszik mind a nemzetközi, mind a 
hazai politikai kultúra-kutatásokba beágyazni a munkáját, s ezt 
sikerrel teszi meg. Emiatt a könyv megkerülhetetlen azok számára, 
akik a kelet-közép-európai rendszerváltás utáni politikai kultúráról 
akarnak tájékozódni, vagy hasonló témában vizsgálódni.  
 
6 Biró A. Zoltán: Stratégiák vagy kényszerpályák? Tanulmányok a romániai 
magyar társadalomról. Csíkszereda: Pro-Print Könyvkiadó, 1998.; Bodó Julianna: 
A formális és informális szféra ünneplési gyakorlata az 1980-as években. 
Budapest: Scientia Humana, 2004.; D. Lőrincz, József: Az átmenet közéleti értékei 
a mindennapi életben. Csíkszereda: Pro-Print Könyvkiadó, 2004.; Bodó Julianna: 
Fényes tegnapunk. Tanulmányok a szocializmus korszakáról. Csíkszereda: Pro-
Print Könyvkiadó, 1998. stb.  
7 Szabó Ildikó – Falus Katalin: Politikai szocializáció közép-európai módra: a 
magyar sajátosságok. Magyar Pedagógia, 2000/4. 
8 Murányi István: Identitás és előítélet. Budapest: Új Mandátum, 2006.  


Fiatalok politikához való viszonya a konszolidálódó demokráciában. Sólyom Andrea: Erdélyi fiatalok politikai kultúrájáról. Beau Bassin: Globe Edit, 2018.

István, Kollai

Szvatopluk az imakönyvben. A vallási versengés hatása a népnyelvek nacionalizálódására

Imre, Szilágyi

Déli szomszédaink és az I. világháború végének századik évfordulója, a területi gyarapodás megünneplése

Bence, Barát

Magyar futball – magyar fátum? Borsi-Kálmán Béla: Pszeudo-fociesszék. Széljegyzetek a futball, a politika és az irodalom határvidékéről. Budapest: L’Harmattan, 2018.

András, Bereznay

Bereznay András válasza A cigányság történetének atlasza Szuhay Péter általi „ismertetésére”

István, Balogh

Viktória, Bányai

A magyarországi zsidó temetők kutatása  és védelme

Attila, Horváth

Csak a változás állandó. A 2020-as parlamenti választások Szlovákiában

Tamás Gusztáv, Filep

„… mintha egy idegennel történne minden” (Tóth Károly Antal – Tóth Ilona: Egy szamizdat az életünkben. Az Ellenpontok. Kolozsvár: Kriterion Könyvkiadó, 2017.)

2020. 3., Regio

REGIO 2020. 3. szám

Not a member yet