A képalkotó diagnosztika szerepe a vena umbilicalis katéter malpositiója és az azzal összefüggésbe hozható májparenchyma-eltérések detektálásában (másodközlés)

Abstract

BEVEZETÉS – A vena umbilicalis katéter (VUK) alkalmazása mindennapi gyakorlat a koraszülött intenzív osztályokon. Helyes pozicionálása a komplikációk elkerülése céljából nagyon fontos, azonban gyakran jelent nehézséget. A képalkotó diagnosztikának a katéter lokalizálásában és az alkalmazása kapcsán fellépő szövődmények detektálásában fontos szerepe van. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK – A Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Radiológia Osztályán 176, anteroposterior (AP) mellkas-hasi röntgenvizsgálattal VUK-malpositiónak tartott esetet elemeztünk retrospektíven. Elsősorban az ultrahangvizsgálattal detektálható, VUK-malpositióval összefüggésbe hozható májparenchyma-eltérésekre fordítottunk figyelmet. A vizsgálatban szereplő kora- és érett újszülöttek különböző indikációból kerültek koraszülött intenzív centrumba. A katéter részben a beküldő intézetben, részben az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán került behelyezésre. EREDMÉNYEK – A malpositiók felében magas, felében alacsony helyzetben végződött a katéter. Az előbbiek döntően a jobb pitvar vetületében, az utóbbiak nagy számban portaágakba kanyarodva ábrázolódtak. Az esetek 90%-ában készült hasi ultrahangvizsgálat, amellyel 15 esetben detektáltunk különböző megjelenésű májparenchyma-eltérést. A 15-ből 14-nél a katéter alacsony helyzete igazolható volt. A VUK eltávolítását követően a májparenchyma-elváltozások – egy kivételével – gyors regressziót mutattak. Egy esetben sebészeti beavatkozásra volt szükség. Fatális kimenetelű szövődmény nem fordult elő. KÖVETKEZTETÉS – A szuboptimális helyzetű VUK és az azon keresztül alkalmazott hypertoniás oldatok, pozitív inotrop szerek a májparenchyma-szövődmények kockázatát jelentősen emelik. A malpositio és a májparenchyma-szövődmények korai detektálása esetén a katéter eltávolítása és konzervatív kezelés általában elegendő a teljes regresszióhoz. A sebészeti beavatkozást igénylő esetek ritkák, és gyakran tünetmentesen jelentkeznek, de potenciálisan életveszélyesek lehetnek