Marton, Szabolcs

Marton Szabolcs

University of Szeged

MARTON SZABOLCS Égetett szeszek a 15-16. századi Magyarországon AMAGYAR KÖZÉPKORI PÁLINKAFŐZÉS nem igazán ismert eleme tör-ténelmünknek, ezért fontos részletesebben is foglalkozni vele. Euró-pában a 13. századtól terjedt el ez az újfajta ital, de Észak- és Kelet-Európában csak a 15. századtól vált ismertté.1 Magyarországon hasonló a hely-zet, annyi különbséggel, hogy az először 1332-ben felbukkanó magyar ki-rályné vize már égetett szesz volt. Egzakt módon sajnos nem lehet ezt a felté-telezett dátumot hitelesíteni, de több jel mutat a létezése irányába, mint a fal-sum voltára.2 Azt ugyan nem tudni pontosan, hogy a magyar királyné vizének alapjaként szereplő aqua vitae mi is volt, de valószínűleg borpárlat lehetett. A gabona-pálinka a 14. század végén terjedt el Magyarországon német és lengyel tele-pesek közvetítésével. Valószínű, hogy a németek nyugatról, a lengyelek észak-ról egyszerre terjesztették Magyarország felé az új ismereteket és italfajtákat. Weber Samu mindenesetre egyértelműen a lengyelek mellett tört lándzsát.3 Bártfa városának számadáskönyvében az 1438-as évnél öt helyen említik az égetett szeszeket. Ezek az első biztosan szeszfőzésről szóló feljegyzések hazánkban.4 A forrás alapján meg tudjuk nevezni az első magyarországi 1 Lengyelország északi részén, Gdanskban csak 1454-ben jelent meg az égetett szesz a szám-adáskönyvekben. Svédországban 1469-es az első említése ennek az italnak. Ahogy észak felé fokozatosan terjedt az új italfajta, úgy nálunk is fokozatosan terjedt kelet felé a tömény szesz. Vö. MARTON SZABOLCS: Az égetett szeszek és az emberiség. Szeged 2002. 51-52. 2 A hannoveri Johannes Praevotius írt erről először részletesen 1656-ban. Johannis Prae-votii Rauracensis Opera Medica Posthuma. Hanoviae [Hannover] 1666. 3 WEBER SAMU: Újabb adalékok Szepesmegye történetéhez. Budapest 1905. 56.; TORBÁGYI-NovÁK LÁSZLÓ: AZ égetett szeszesitalok. Budapest 1948. 17.; SZATHMÁRY LÁSZLÓ: A ma-gyar mezőgazdasági iparok régmúltjából. Magyar Statisztikai Szemle 1939. 631.; Borpárlat és gyümölcspálinka. Szerk.: KELLER MIKLÓS. Budapest 1977. 92. Érdekes, hogy Keller sze-rint a 14. század végén az égetett szeszes italokat már nagyobb üzemek is termelték ná-lunk, sőt exportáltak is belőlük. Ez nyilvánvalóan tévedés, vagy elírás. 4 1438. február 21. „Item pro ollis pro combustione seu sublimatione vini den. 7."; március 7. „Item sublúnatori vini den. 65."; 1438. május 2. „Item Nicolao qui ussit vinum 50 den."; 8 7 M A R T O N SZABOLCS szeszfőzőt, Miklóst. Az öt feljegyzés két különböző ember szóhasználatát tükrözi, és az égettborral kapcsolatos kifejezéseik különbözőek: vinum subli-matum, ustum vinum. Ezen szóhasználatok mellett Magyarországon a kö-zépkorban a német Branntwein szót használták még az égettborra. Végül a 16. század elejére a vinum sublimatum és a Branntwein használata válik jel-lemzővé. Sörből, vagyis gabonából készítették már ekkor a pálinkát Bártfán, ami egyértelműen az európai pálinkafőzés élvonalába emelt bennünket. Ez a hatás teszi egyébként egyértelművé, hogy német, illetve lengyel közvetítéssel kezdődött nálunk a szeszfőzés, ugyanis ezek a nemzetek már ismerték a ga-bonapálinka előállításának rejtelmeit. 1439-ben már Pozsonyban is állítottak elő égetett bort. Sőt a pozsonyi számadáskönyvben is szerepel szeszfőző, akit Mihálynak hívtak.5 Sopronban 1453-ban jelent meg először a pálinka (prantwein) a számadá-sokban. Innentől kezdve az 1460-as években felkapottnak tűnik a pálinka-főzés ebben a városban. Érdekes módon azonban 1468 után nincs több emlí-tése, majd csak 1526 után válik újra kedveltté az erős ital.6 A 15. század közepére Észak-Magyarországon elharapózott a gabona-pálinka készítés, elsősorban a bányászok között, akik a hideg és a nyirkosság ellen védekeztek a pálinkafogyasztással. Mátyás (1458-1490) királyunk is fel-figyelt erre, és a gabona kötött felhasználását rendelte el a kamaragrófhoz in-tézett 1459. október 16-i leiratában: „...sőt egyesek kapzsiságuk által ösztö-kélve, a gabonát nem kenyérsütésre, sörfőzésre, vagy lovuk táplálására for-dítják, hanem a gabonából, mint mondani szokták, lombikból fellengített bort gyártani merészkednek..."7 1438. május 9. „Item pro flasculo ad ustum vinum 20 den." és „Item pro cervisia cum qua vinum usserum 16 den." Kiadása: FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. Budapest 1885. 385., 388. 5 SZATHMÁRY LÁSZLÓ: Ujabb adatok a pálinkafőzés elterjedéséhez a magyarországi váro-sokban. Általános Szeszipari Közlöny 1932. júl. 31. (a továbbiakban: SZATHMÁRY, 1932.) 3.; Pozsony város: Kammerrechnungen 1542-ig. 1439/40. év (MOL C380) 213., 280. 6 Vö. HÁZI JENŐ: Sopron szabad királyi város története II/3-4. Sopron 1933-1936. II/3. 394., H/4. 3., 153., 175., 189., 203., 226., 235-236., 256., 269., 286., 288., 300. 7 Kiadása: PÉCH ANTAL: Alsó Magyarország bányamívelésének története. I. Budapest 1884. 397-398.; Magyar fordítása KÁRPÁTI ENDRE: A magyarországi alkoholizmus elleni küzde-lem múltjából. Budapest 1979. (a továbbiakban: KÁRPÁTI, 1979.) 41-42. 88 ÉGETETT SZESZEK A 1 5 - 1 6 . SZÁZADI M A C Y A R O R S Z Á C O N A Felvidéken még egy bizonyítékát találjuk az ekkoriban terjedő pálinka-ivásnak. 1466-ban Selmecbányán az egyik polgárt Johann Schnapshanzel-nek hívták.8 Ennek legvalószínűbb magyar olvasata Szeszkazán.. Az égetett szeszt a gyógyításban is alkalmazták a középkorban. Mátyás királynak egy Hans von Dockenburg nevű sebésze volt, aki egy - a királyba fúródott - nyílvesszőt úgy távolított el, hogy a seb felületét hűtőkenőccsel kente be, mely örmény agyagból, kámforból, ecetből, rózsaolajból (rosoglio -égetett szesz, mely a 15. századtól terjedt el külföldön) és tojásfehérjéből, azaz gennyesedést fokozó, részben fertőtlenítő hatású szerekből állott.9 Pozsonyban a 15. századra oly jelentőssé vált a égetett szeszek készítése, hogy szabályozása vált szükségessé. Az 1497-es pozsonyi italmérési rendsza-bály így szólt az égettborról: „Azzal se károsítsa urát [a csaplár], hogy ő maga égetett bort főz és árul, mert ha abban találtatik, örök időkre el kell til-tani a kocsmárlástól."10 Magyarországon a 15. században szinte kizárólag Po-zsonyból származik a pálinkafőzés rendszeres említése, és valószínűnek tar-tom, hogy ekkoriban még csak az ország északi részén terjedt el a pálinka-ivás, és az utánpótlásról főleg Pozsony város lakossága gondoskodott. Való-színűleg ebben központi helyzete, és ebből következően a pálinka iránti na-gyobb érdeklődés játszhatott szerepet. A 16. század elején a pálinkafőzés és árusítás tilalma megszűnt, mivel az égettborral 1519-ben már maga a vásárbíró foglakozott üzletszerűen Po-zsonyban. Működése idején még tíz másik pálinkamérő volt a városban. Összesen 8 font dénárt és 2 schillinget adóztak a városnak, ami nem volt egy jelentős összeg, de már nem is elhanyagolható. Sőt 1526-ban már törkölyből is főzték pálinkát a városban.11 8 SZATHMÁRY, 1932. 2 -3 . 9 MAGYARY-KOSSA GYULA: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténe-lem köréből. I. Budapest 1929. 297. 10 Kiadása: KIRÁLY JÁNOS: Pozsony város joga a középkorban. Budapest 1894. 126.; Vö. MAZSÁRY BÉLA: Az italmérés középkori városainkban a tatárjárástól a mohácsi vészig. In: A magyar vendéglátóipar története. Szerk.: BALLAI KÁROLY. Budapest 1943. 82.; MA-ZSÁRYBÉLA: A magyar italmérés gyakorlata a jövedéki törvény megalkotásáig (1367-1888). Budapest 1941. 104.; KÁRPÁTI, 1979. 42. 11 ÜANNINGER JÓZSEF: Pozsony szabad királyi város 1526/7. évi számadáskönyve. Budapest 1907. 59., 125.; KÁRPÁTI, 1979. 42.; ORTVAY TIVADAR: Pozsony város története. H/2 . Po-zsony 1898. 381. 8 9 M A R T O N SZABOLCS 1480-ban, Kassa város számadáskönyvében is fennmaradt az említése egy bizonyos Lorencz nevű pálinkafőzőnek. Ebben a városban is - Pozsonyhoz hasonlóan - elterjedt lehetett a szeszfőzés, ugyanis 1507-ben már két lakos is ezt a szakmát űzte.12 1500 és 1505 között II. Ulászló (1490-1516) testvére, Jagelló Zsigmond hosszabb időt töltött Magyarországon bátyjánál. Budán töltött évei élete leg-boldogabb szakaszát jelentették számára. Igazán nem tagadott meg magától semmit. Mivel egész életében pontos ember volt, ittlétekor is részletes szám-adáskönyvet vezetett. A számadásokat Szydlowiecki Kristóf írta. Ezen szám-adásokban található a fogkefe és az egérfogó első magyar emléke, de termé-szetesen az égetett szeszekre is találunk benne adatot. A legérdekesebb része az, ahol a számadó leírja, hogy a megromlott bort elvitték lepárolni. Ez tehát az első magyar emléke annak, hogy a romlott [felfordult] bort is elkezdték hasznosítani, azaz lepárolni. Mindez Budán, 1501 júliusában történt.13A rom-lott bor hasznosítása azért nagyon fontos a szeszfőzés történetében, mert le-hetővé teszi, hogy teljesen értéktelen alapanyagból is szeszt tudjanak főzni. Ennek következményeként csökkenhetett a pálinkák ára, és nőhetett a főzés-fogyasztás mennyisége. A herceg számadáskönyvében van egy bejegyzés az 1502-es évnél, amikor Esztergomban jártakor pálinkát (pro vino palone) vásárolt. Ez a félig latin, fé-lig szláv szókapcsolat már előre vetíti a pálinka szó használatát (pálif - éget szláv szóból).14 Természetesen ekkor még nem a pálinka szót használták - ez későbbi jö-vevényszó, mely majd csak a 17. században terjed el nálunk - , hanem az égettbor német megfelelőjét. Ekkorra teljesen egyeduralkodóvá vált a német Branntwein magyar tükörfordítása, mely 1524-ben jelent meg először a for-rásokban. A veszprémi Borégető Tamás volt az első ilyen név, amely meg-őrizte borégetés szavunkat. A mohácsi csata előtt, de valószínűleg már a Ja-12 Kiadása: KEMÉNY LAJOS: Kassa város régi számadáskönyvei 1431-1533. Kassa 1892. 39.; KEREKES GYÖRGY: Kassa polgársága, ipara és kereskedése a középkor végén. Iparosok ol-vasótábora. 1913. 25. 13 Kiadása: DivÉKY, 1914. 117-119., 121-122. 14 DIVÉKY ADORJÁN: Zsigmond lengyel berezeg budai számadásai (1500-1502., 1505). Buda-pest 1914. 190.; A pálinka szó 1630-ban jelent meg először írott forrásban. A szláv pálif 'éget' ige származéka a szlovák pálenka szó, amelyet átvett a magyar nyelv. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Főszerk.: Benkő Loránd. IQ. Budapest 1976. 71. 9 0 ÉGETETT SZESZEK A 1 5 - 1 6 . SZÁZADI M A G Y A R O R S Z Á C O N gelló-korban használták ezt a szép magyar szót a pálinka megnevezésére az alapanyag fajtájától függetlenül. Az égettbor kifejezés önálló megjelenésére sem kell sokat várnunk, ez 1544-ben maradt fenn a következőképpen: „Vöt-tem éget borhoz kct öreg rcz korsot czcuest".15 Végül 1528-ban elért Brassóba is a pálinka, melyet, mint valami nóvum-ot írtak le a helyi számadáskönyvek.16 Az ottani szeszfőzőnek úgy kellett bi-zonygatnia, hogy az urak ettől frissek és egészségesek maradnak, mintha még soha nem hallottak volna az égettbor áldásos hatásairól. Tulajdonképpen ezzel végigértünk Magyarország középkori szeszfőzésén térben és időben egyaránt. Jól látható, hogy északnyugat felől (Pozsony) ter-jedt el a pálinkafőzés hazánkban, és majd egy évszázad kellett ahhoz, hogy a délkeleti országrészbe eljusson az új fajta ital. Ahhoz természetesen nem férhet semmi kétség, hogy a szeszfőzés még teljesen marginális jelenség volt a mohácsi vész előtti Magyarországon. El-lenben az is látszik, hogy bizony valóban létezett pálinkafőzés már a 15-16. században is hazánkban. A pálinkafőzés elterjedését mutatja az alapanyagok egyre szélesebb körű felhasználása, melyek olcsóbbá tették ezt az új italt. Po-zsonyban például kifejezetten nagyban főzhették az égetett szeszeket, ennek felderítése további kutatásokat igényel majd. 15 SZAMOTA ISTVÁN - ZOLNAY GYULA: Magyar Oklevél - Szótár. Budapest 1902-1906. 84, 168.; Balázs Géza művében ennek ellenére az 1570-es évszám szerepel az égettbor szavunk megjelenésére. Vö. BALÁZS GÉZA: A magyar pálinka. Budapest 1998. 23. 16 Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt [Brassó] in Siebenbürgen. II. Ed.: Julius Gross. Brassó 1886. 102, 115, 117, 124, 402. 9 1 

Égetett szeszek a 15-16. századi Magyarországon

http://acta.bibl.u-szeged.hu/65249/1/kozepkortorteneti_tanulmanyok_03_087-091.pdf

Égetett szeszek a 15-16. századi Magyarországon

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged