Bondor, Antal

Bondor Antal

University of Szeged

A GLOBÁLIS ERDŐVAGYON CSÖKKENÉSE ÉS KÖVETKEZMÉNYEIDr. Bonűor Antal'Amikor a megtisztelő felkérést kaptam, hogy a mai alföld-fásítási konferen­cián az "Erdők az emberért" kérdéséről és a globális erdővagyon csökkenés prob­lémáiról szóljak, elgondolkoztam a FAO világnap múlt évi jelmondatáról: "Fák az életért".Ez a két cím nagyon összecseng, és mindkét rövid kijelentő mondatnak kettős értelmezést lehet adni. Egyik oldalon, hogy a fák, az élő erdők a természet örök körforgásában hol, mennyivel és hogyan járulnak hozzá a földi élet fenntartásához. Itt nemcsak az emberi életre, hanem valamennyi élőlény életének fenntartására gondolok. Hiszen tudjuk, hogy erdő nélkül nincs víz, nincs tiszta levegő, nincs felüdülés, nincs pihenés. A másik oldalon fel lehet tenni a kérdést úgy is: az em­beri civilizáció évszázadokon át tartó fejlődése során hány millió ha erdő, és hány milliárd fa áldozta életét az ember életéért. A szó legszorosabb értelmében az emberi életért, hiszen az erdők túlnyomó többségét az ember azért vágta ki, azért égette fel, hogy a helyén meg tudja termelni az életbenmaradásához szükséges mindennapi kenyerét, vagy legeltetni tudja az állatait.Sajnos az erdők ilyen jellegű pusztulása, különösen a trópusi országokban, napjainkban is tart. Kialakult a kiirtott, vagy felégetett erdők helyén az ún. "ván­dor-földművelés" gyakorlata, amelynek okát a népesség rohamos növekedésében, a kedvezőtlen földtulajdon eloszlásában, és az általános gazdasági elmaradottság­ban lehet keresni. Súlyosbítja a vándor földműveléssel okozott károkat a harmadik világban a kiterjedt legeltetés. A legelő nyájak legtöbbször a földművelők nyomá­ban haladnak, ahogy azok az egyes területeken a talaj tápanyagtartalmának kimerü­lése után a mezőgazdasági műveléssel felhagynak. A legeltetés következtében a talaj tovább degradálódik, ezért az állattenyésztők is tovább vándorolnak, követve ismét a földművelőket. Más helyeken a nagy állatállomány fenntartása közvetlenül is erdőpusztuláshoz vezet, mert erdőket irtanak ki legelőterület céljára olyan helye­ken is, amelyeket földművelésre még nem vettek igénybe.Az élelem ilyen-olyan formában való megszerzése után további gondot jelent a napi élelem megfőzéséhez szükséges energia.*Dr. Bontlor Antal Főigazgató, Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest.A fejlődő országok lakosságának száma 1987-ben már elérte a világ népes­ségének a 75 %-át, így a tűzifa a világ legtöbb embere által használt energiaforrás­sá és az emberiség közel 50 %-ának mindennapi életfeltételévé vált.A fának - mint energiaforrásnak - a jelentősége az egész világon fokozódott. Amíg azonban ez a tény a fejlett országokban nem okozott különösebb porblémát, addig a fejlődő világban a tűzifa iránti igény növekedése - már csak nagyságrend­jénél fogva is - még gyorsabbá tette az erdők területének csökkenését.Súlyosbítja mindezt, hogy sok fejlődő országnak legfőbb export-cikke a trópu­si fa, amelynek érdekében nagymértékű fakitermeléseket foganatosítanak. A ki­zsaroló rönktermelés 1950 óta ezekben az erdőkben a 15-szörösére emelkedett.A probléma nagyságának érzékeltetésére: a mezőgazdasági művelés megin­dulása előtti 6,5 milliárd hektár természetes erdőtakaróból mára 1,5 milliárd ha maradt. A világ ma még meglévő 4 milliárd ha természetes és mesterséges erdejé­nek 53 %-a a fejlődő világ területére esik, ahol az erdők pusztulása meghaladja az évi 17 millió ha-t. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy ezekből az erdőkből évente másfél magyarországnyi terület vész el örökre az emberiség számára.Tudnunk kell, hogy az erdők Európában is pusztulnak. Itt azonban a kiváltó okok más természetűek mint a harmadik világban. Itt a levegő szennyezettségének, az ózon-koncentráció növekedésének, az ezekkel és még sok más tényezővel is összefüggő (ökológiai stressznek van különös jelentősége.Az erdőterületek felvázolt, aggodalmat keltő csökkenése katasztrófái is követ­kezményekkel jár:- A fákkal való fedettség megszűnése - különösen az (ökológiailag törékeny területeken - szavannásodásra, majd sivatagosodásra, esetenként a talaj elszikesedésére, illetve súlyos eróziós károkhoz vezet. Ennek következ­tében nemcsak a fával borított terület, de a mezőgazdasági terület is csök­ken, illetve veszít termőképességéből. A hozamok ilyetén csökkenése szükségszerűen újabb erdőterületek élelemszerzés céljából történő kiirtásá­hoz vezet.- Az erdők, különösen a trópusi erdők az élet genetikai változatosságának messze a legnagyobb tárházai. A trópusi erdők előzőekben említett csök­kenése (a washingtoni Egyetem szerint) azzal jár, hogy óránként eltűnik a Földről - soha vissza nem szerezhető génanyagával együtt - 2-3 faj. A közvéleményt ma elsősorban az izgatja, hogy csökken a száma olyan látványos és ismert állatoknak, mint az elefánt, a gorilla, stb. Pedig ez csak a jéghegy csúcsa, és a jéghegy tömegének 99 %-a a víz alatt van, amelyről a széles közvélemény nem is nagyon tud.- Egyre több légkörfizikus és éghajlat-kutató állítja, hogy feltételezhető a földi éghajlat globális felmelegedése, a felszíni átlagos léghőmérsékletnek a jövő század közepéig másfél-öt C°-kal való emelkedése, és ennek követ­keztében egyes területeken a csapadék csökkenése, valamint a tengerek vízszintjének emelkedése. Az ún. üvegházhatás kialakulásáért elsősorban a légkörbe kerülő széndioxid a felelős. Ennek fokozódó kibocsátásával egy­30idejűleg - sajnos - csökken azoknak az erdőknek a területe, amelyek képe­sek volnának megkötni ennek a mennyiségnek legalább egy részét. Ki­számították - többek között - legalább 200 milliő ha-t (20 magyarországnyi területet) kellene erdősíteni ahhoz, hogy a jelenlegi széndioxid növekmény a felére csökkenjen (természetesen az erdőírtások egyidejű leállításával együtt).- Miután erre egyenlőre nincs remény, a még meglévő erdők is szenvedő részesei lesznek a globális klíma-változásnak. Eybergen szerint (Wagenin- gen, Hollandia) az üvegházhatás erdőjeként pl. a magyarországi termé­szetszerű erdők - egy általános cirkulációs modell szerinti szcenárió alap­ján - teljesen kicserélődhetnek.- A nagymérvű erdőpusztulás fékezi továbbá a víz körforgását, emiatt csök­ken a csapadék mennyisége, emelkedik a talaj hőmérséklete, s minden bizonnyal hosszútávú és drasztikus ökológiai változások következnek be.A felsorolt, nyomasztó gondok között hogyan fog hát alakulni a világ erdei­nek a jövője?- A trópusi erdők sorsa hosszú távon attól függ, hogy a harmadik világ mi­ként oldja meg, illetve a harmadik világnak mennyire segítenek majd megoldani óriási és egyre növekvő gazdasági és társadalmi problémáit. Az erdők vonatkozásában a dolog kétoldalú. Egyrészt, a trópusi erdők kiter­melésének mérséklése végett a fejlett világ tud-e önkorlátozó lenni, és elfogadja-e azt a takarékossági etikát, mely elutasítja a trópusi faanyag túlzó felhasználását. Ilyen törekvések egyre inkább kézzelfoghatók (Hol­landia pl. tilalmazza a trópusi rönkök importját, és nagyarányú akáctelepí­tési programot tervez annak pótlására). Másrészt alapvető kérdés, hogy a fejlődő világ hajlandó-e lemondani a természeti erőforrását jelentő trópusi erdő kiaknázásáról a globális környezetvédelem, a földi éghajlat egyen­súlyának érdekében egy nagyobb közösség - az emberiség javára.A Trópusi Erdők Akcióterve szerint (amelyet a Föld Erőforrásainak Kuta­tóintézete, a Világbank, az ENSZ Fejlesztési Programja, valamint a FAO támogat) elsősorban azon kellene gondolkodni, hogyan lehetne hatéko­nyabbá tenni az erdőgazdálkodást és gyorsítani az erdők regenerálódásának ütemét. E program megvalósításában sokat segítene, ha az országok adós­ságállományának kezelését összekapcsolnák a természeti erőforrásokkal való takarékosabb bánásmóddal, a természeti kincsek fokozott védelmével. Csak nemzetközi együttműködés juttathatja érvényre azt a felismerést, hogy az egyre fogyó trópusi erdők nemcsak egy-egy ország nemzeti kin­csei, hanem nélkülözhetetlen alkotóelemei a földi bioszférának, mindany- nyiunk éltető közegének is.- A nem trópusi erdők megőrzése is nemzetközi együttműködést sürget. En­nek keretében egyrészt különböző korlátozó egyezmények (pl. a káros anyagok emisszió-korlátainak csökkentése, szén- és olajégető berendezé­seknél filter beépítése, kéntelenítés, katalizátoros autók stb.), másrészt31környezetkímélő nemzetközi technikai kooperációk létrehozása lehet a megoldás.- Két évtizeddel ezelőtt számos helyen még azon a véleményen voltak, hogy а XXI. század közepe táján a fa legfontosabb felhasználási formája az élő erdő lesz, amely környezeti előnyöket kínál, továbbá, hogy a fát, mint nyersanyagot, nagymértékben ki fogják szorítani más helyettesítő anyagok, elsősorban a műanyagok. Az energiaválság kezdete óta, és az erősödő felismerés hatására, miszerint a földi erőforrások végesek, ez a kilátás elhalványult. Ezért bármilyen irányt is vesz a jövő gazdasági és műszaki fejlődése, feltételeznünk kell, hogy a kereslet fenn fog maradni a fa bár­milyen formája iránt. Ezért logikus olyan politika kialakítása a világ min­den részén - így nálunk is -, mely elősegíti az erdészeti erőforrások olyan megőrzését, hogy növekvő mértékben képesek legyenek a nem fa-jellegű (immateriális) előnyöket is nyújtani, miközben az erőforrásokat tudatosan és a tartamosság törvényei szerint használják, az erdőterületeket pedig dinamikusan növelik.Amikor a mai Alföld-fásítási Konferenciára összejöttünk, és a következő szakmai előadások felvázolják az Alföld fásításának távlati elképzeléseit - a jelen és a jövő súlyos gondjaival együtt - akkor tudnunk kell, hogy ez a tenniakarás, a több fa, a több erdő nemcsak az Alföld, az ország, de a Földnek, mint lakóhe­lyünknek a jobbítását is célozza.Az ősi indián mondást a magunk dolgaira fordítva elmondhajtuk: mi az er­dőket nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól vettük kölcsön. És ebben óriási a különbségi Az örökséget fe l lehet élni, el lehet herdálni, de a kölcsönt vissza kell adni.És ebben a felelősségben mindannyian osztozunk.32

A globális erdővagyon csökkenése és következményei

http://acta.bibl.u-szeged.hu/63914/1/nagyalfoldi_002_029-032.pdf

A globális erdővagyon csökkenése és következményei

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged