Veronika, Szeghy-Gayer

Hungarian

REGIO. Kisebbség Kultúra Politika Társadalom (E-Journal)

REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229. 
 
 
SZEGHY-GAYER VERONIKA∗ 
 
Lojalitásbeli irányváltás – a szlovákiai 
zsidóság létrejötte 
 
Rebekah Klein-Pejšová: Mapping Jewish Loyalties in 
Interwar Slovakia. Bloomington and Indianapolis, 
Indiana University Press, 2015. 
 
 szlovákiai zsidóság két világháború közötti történetének feltá-
rása korántsem számít közkedvelt témaválasztásnak a történé-
szek körében. A szakirodalom túlnyomó része a holokausztra vagy a 
szlovák antiszemitizmus kérdésére összpontosít,1 s összességében 
kevés az olyan munka, amely arra keresné a választ, hogy milyen 
fejlődésen ment keresztül a szlovákiai zsidóság 1938 előtt. Kovács 
Éva kassai vonatkozású értekezése mellett2 eddig csak Ješajahu A. 
Jelínek kísérelt meg ezzel a korszakkal (is) foglalkozó, összefoglaló 
jellegű munkát készíteni, ez viszont meglehetősen szlovák nézőpon-
túra sikeredett.3 Ráadásul az évről évre megjelenő zsidó helytörténeti 
monográfiák színvonala is rendkívül hullámzó ahhoz, hogy kijelent-
hessük: elkészültek az alapkutatások a témában. Az alábbiakban egy 
olyan műre kívánom felhívni a figyelmet, amely egyértelműen ki-
emelkedik a legfrissebb szlovákiai zsidó tematikájú munkák sorából. 
                                                          
∗ A szerző az MTA TK Kisebbségkutató Intézet tudományos segédmunkatársa, 
E-mail: gayer.veronika@tk.mta.hu  
1 Itt mindenképpen érdemes Miloslav Szabó kiváló munkáját megemlíteni. Sza-
bó, Miroslav: Od slov k činom. Slovenské národné hnutie a antisemitizmus 
(1875–1922). Bratislava, Kalligram, 2014.  
2 Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között 
(1918–1938). Somorja – Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet – 
Lilium Aurum Könyvkiadó, 2004.  
3 Jelinek, Ješajahu A.: Dávidova hviezda pod Tatrami. Židia na Slovensku v 20. 
storočí. Praha, Ipeľ, 2009.  
A 
224 SZEGHY-GAYER VERONIKA 
REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229. 
Rebekah Klein-Pejšová amerikai történész 2015-ben megjelent kis-
monográfiája éppen a két világháború közötti korszakkal kapcsolat-
ban próbált új kutatási eredményeket felszínre hozni. 
A szerző különböző aspektusokból (népszámlálások, parlamenti 
választások, az I. világháború emlékezete, zsidó építészet, a szlovák 
zsidók mozgalma stb.) vizsgálta meg, hogy milyen folyamat ered-
ményeképpen vált az egykori felvidéki zsidóság nagy többsége 
Csehszlovákiához lojális állampolgárrá 1918 után. A zsidó irányvál-
tás (Jewish reorientation), a zsidóságnak az államhoz való viszonyá-
nak átalakulása, politikai lojalitásának áttevődése egyik államból a 
másikba, s ennek a folyamatnak a mikéntje tehát a mű központi kér-
désfeltevése. 
Fontos módszertani döntésnek tartom, hogy a Purdue Egyetemen 
oktató történész nem az identitást vagy a nemzeti hovatartozás kér-
dését, hanem a lojalitás fogalmát helyezte műve középpontjába, s a 
lojalitás mérése révén igyekezett a nemzethez való tartozás problé-
máit is megérteni. Szerinte a zsidóság állam iránti egyéni és kollektív 
lojalitása, s az ennek a kialakítására irányuló stratégiák kulcsfontos-
ságúak a zsidó közösségek fejlődésének megértésében, hiszen a 
lojalitás megteremtődése során a zsidóság a biztonságot, a jólétet, a 
haladást, összességében tehát a túlélés lehetőségeit igyekszik biztosí-
tani a maga számára.4  
A szerző nagyrészt Jelínek megállapításaival vitatkozik, nem ért 
ugyanis egyet azzal, hogy a szlovákiai zsidóság a két világháború 
közötti korszakban vizsgálható volna valamiféle önálló csoportként.5 
Sokkal inkább amellett érvel, hogy a szlovákiai zsidóság létrejötte 
nem egyik napról a másikra történt, hanem mindez a birodalomból 
nemzetállammá alakulás bonyolult folyamatához köthető. Ráadásul 
az általa szlovák zsidóságként (Slovak Jews) leírt közösségre – me-
lyet a magyar nyelvben talán a „szlovákiai zsidóság” fordítás ad 
vissza legjobban –, egy magát földrajzilag, s nem elsősorban nemzeti 
szempontból körülhatárolható társadalmi csoportként tekint. Min-
dezzel párhuzamosan – és Jelínekkel szembemenve – azt sem hagyja 
figyelmen kívül, hogy a zsidóságon belüli törésvonalak ugyanolyan 
erősek voltak, mint a zsidóság és más nemzetiségek, etnikai-vallási 
csoportok közti választóvonalak. Munkája célkitűzéseiben egyébként 
                                                          
4  3. 
5  17. 
Lojalitásbeli irányváltás – a szlovákiai zsidóság létrejötte 225 
REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229. 
a nem-zsidó társadalom zsidósághoz való viszonyának bemutatását 
is ígéri, bár ez a könyvet végigolvasva inkább csak a Szlovákiában 
többséget alkotó szlovákság tekintetében valósult meg. A szerző 
félmondatban intézi el a magyar zsidók mozgalmának bemutatását, a 
szlovákiai németség és a zsidóság kapcsolatáról pedig csak annyit 
tudunk meg, hogy a zsidóság egy része a német nyelvet részesítette 
előnyben.  
A két világháború közötti Csehszlovákiát érintő társadalomtörté-
neti kutatásokban gyakran használt rendőrségi jelentések alkotják a 
történész alapforrásait. Mindez érthető, hiszen a szerző az állam 
szemszögéből, nagyrészt rendőrségi ügyiratok, állami hivatalnoki és 
a csehszlovák állameszméhez hű szakértői vélemények feldolgozása 
révén, nem pedig kiválasztott elitcsoportokon keresztül kívánja be-
mutatni a zsidók lojalitásának alakulását. A korabeli kormánypárti 
sajtó szisztematikus feltárásáról azonban nem beszélhetünk. A nép-
számlálásokról szóló szakértői viták és a rendőrségi akták segítségé-
vel inkább folyamatokat elemez, s rövidebb esettanulmányokat állít 
egymás mellé. 
A kötet öt tematikus, bár egyúttal időrendben is haladó fejezetre 
oszlik. Az első fejezetben Magyarország történetéről olvashatunk 
dióhéjban, majd Csehszlovákia megalakulásának folyamatát követi 
nyomon a szerző. A hangsúly itt elsősorban a szlovák társadalomra 
tevődik. A szerző részletesen bemutatja a zsidóságnak a magyar 
nemzetépítésben játszott kulcsszerepét a felvidéki régióban, amely 
egy kibékíthetetlen szlovák–zsidó viszonyt eredményezett. A szlo-
vákság szemében a zsidók lettek a fő magyarosítók, az őket elnyomó 
rendszer képviselői a dualizmus időszakában, ezért Csehszlovákia 
megalakulása után a szlovák nemzeti elit a zsidó befolyás csökkené-
sét szerette volna látni, s továbbra is idegenként tekintett a zsidókra. 
Mindebből kifolyólag a Szlovák-zsidók Mozgalom (korabeli hivata-
los nevén: Sväz Slovenských Židov) is összességében sikertelen 
maradt, ahogy ezt a következtetést a szerző már a kötet első fejezeté-
ben levonja. 
Az első lépést, amely a szerző szerint a szlovákiai zsidók közti 
szolidaritásérzést erősítette, s ezáltal a szlovákiai zsidóság új, területi 
alapú hovatartozástudatát is megalapozta, az I. világháború utáni 
zsidó menekültkérdés és a zsidó önsegélyező programok jelentették. 
Mindeközben a szerző azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy az 
államfordulat élménye igencsak keserű tapasztalatot jelentett a zsi-
226 SZEGHY-GAYER VERONIKA 
REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229. 
dóság számára, hiszen 1918–1919 fordulóján szinte minden városban 
kirabolták vagy bántalmazták a zsidó kereskedőket, sőt ahogy arra a 
történész meglepő módon nem tért ki, a Sáros vármegyei Nagyvité-
zen egy zsidó családot ki is végeztek a csehszlovák katonák ebben a 
zűrzavaros időszakban.6 Ezért a szlovákiai zsidóság közvetlenül 
Csehszlovákia megalakulása utána saját érdekvédelmének és önvé-
delmének a megszervezésére kényszerült. Ugyanilyen problémát 
jelentett a Galícia területéről érkező zsidó menekültáradat az I. vi-
lágháború utáni években. 1921 közepéig mintegy tízezer zsidó tar-
tózkodott Szlovákia területén, ebből csak Bártfa környékén mintegy 
2400 fő, de nagyszámú menekültet helyeztek el Pozsonyban is. 
Az első fejezetet a kötet egyik legalaposabb elemzése követi a 
csehszlovák állam által bevezetett zsidó nemzetiségi kategóriáról, 
melyet Klein-Pejšová olyan politikai eszközként értelmez, amely a 
domináns csehszlovák nemzetiségnek kedvezett, s amelynek az volt 
a kifejezett célja, hogy Csehországban a német, Szlovákia területén 
pedig a magyar kisebbség számát csökkentse.7 Jozef Mráz, a Cseh-
szlovák Statisztikai Hivatal egyik szakértőe javaslatának ismerteté-
sével indul a fejezet, aki a nemzetiséget egy belső meggyőződésként 
definiálta, függetlenítve azt az anyanyelvtől. Ezután a szerző végig-
követi, hogy milyen viták során jutottak el odáig Csehszlovákiában, 
hogy a nemzetiség fogalmát a nyelvi és kulturális értelmezésből egy 
etnikai-faji irányba csúsztassák el. Mindeközben a szerző arra az 
ellentmondásra is rámutat, hogy noha a népszámlálások során a 
nemzetiségre kérdeztek rá, a nemzetiségi bevallás alapján érvényesí-
tették a kisebbségek nyelvhasználati jogait ott, ahol arányuk legalább 
a 20%-ot elérte. A történész összességében arra jut, hogy a zsidó 
nemzetiségi kategória a nemzeti konfliktusok és elvárások kereszttü-
zében egyfajta neutrális stratégiát jelentett a szlovákiai zsidóság 
számára, amellyel az államhoz való lojalitásukat is kifejezték, s 
amelynek révén legkevésbé konfrontálódtak a többi nemzetiséggel. 
Ugyanitt a szerző az 1920-as csehszlovák parlamenti választások 
kapcsán a zsidók politikai önszerveződéséről is beiktatott egy alfeje-
zetet. A Zsidópárt politikáját túlnyomórészt cionista vállalkozásnak 
                                                          
6 Erről az egyedülállóan durva mészárlásról lásd: Szabó, Miloslav: „Rabovačky“ 
v závere prvej svetovej vojny a ich ohlas na medzivojnovom Slovensku. In: 
Forum Historiae. 2015, 2. szám, 35–55. 
7  61. 
Lojalitásbeli irányváltás – a szlovákiai zsidóság létrejötte 227 
REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229. 
tartja, amely folyamatosan azzal küzdött, hogy megszerezze a szlo-
vákiai ortodoxia támogatását.8 
Ezt követően olvashatunk két, esettanulmányokat felsorakoztató 
fejezetet, melyben a szerző arra hoz példákat, hogy milyen politikai 
és társadalmi kontextusokban kérdőjeleződött meg a zsidók állam 
iránti lojalitása. Vitathatta ezt maga az állam, egy másik nemzetiségi 
csoport, vagy akár az egyes zsidó csoportok között is felmerülhettek 
ezzel kapcsolatos konfliktusok. A pozsonyi Hugo Roth, aki a népsze-
rűtlen szlovák zsidó mozgalom élén állt, jó példa arra, hogy a szlo-
vák asszimilációpárti, nagyrészt pozsonyi értelmiségi mennyire elha-
tárolta magát a cionisták törekvéseitől. Samuel Funk pozsonyi neo-
lóg rabbit pedig nem maga az állam, hanem a cionisták vádolták meg 
magyar irredentizmussal. Végül a mai Dohány utcai tömb részeként 
1931-re elkészült I. világháborús emlékmű, a Hősök templomának 
kérdését mutatja be a szerző. Az építkezés jó alkalmat jelentett a 
csehszlovák hatóságok számára, hogy a szlovákiai zsidóság Magya-
rország iránti lojalitását mérje. A zsidó közösségek nagy része ugya-
nakkor visszautasította az emlékműállításban való részvételt. 
Mindezekből az esetekből kissé kilóg az a rövid alfejezet, amely 
a két világháború közötti szlovákiai zsinagóga-építészettel foglalko-
zik, s amelyet a szerző a másodlagos szakirodalom alapján állított 
össze. Külön említésre kerül Losonc és Kassa új neológ zsinagógái-
nak felépítése, amely a szerző olvasatában szintén az új területi 
hovatartozástudat megerősítését szolgálta, bár a történész többi 
elemzésével ellentétben itt semmilyen narratív forrást, korabeli vé-
leményt nem szólaltat meg, így a kérdés érintése több szempontból is 
kilóg a lojalitás megkérdőjeleződését tárgyaló fejezetből. 
A kötet negyedik részében a szerző alapvetően már az 1930-as 
évek tendenciáit vázolja fel, s megállapítja, hogy a zsidó nemzetiség 
kategória csak az 1920-as években tudott neutrális, konfliktusmente-
sítő eszközként működni. Mivel szándékoltan a csehek és a többi 
nemzetiségi közé állította a zsidóságot, ezzel végérvényesen a több-
ségi szlovák társadalommal is szembehelyezte, amellett, hogy a 
magyar kisebbségről pedig leválasztotta.9 Mindezzel kapcsolatban a 
szerző kitér a szlovák autonomista mozgalomra, az 1930-as nép-
számlálás eredményeire és annak nyelvhasználatbeli következmé-
                                                          
8  62. 
9 118. 
228 SZEGHY-GAYER VERONIKA 
REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229. 
nyeire, Hitler hatalomra kerülésének csehszlovákiai visszhangjára, 
például a zsidóság német termékekkel szembeni bojkottjára, s arra a 
felismerésre, hogy onnantól kezdve a zsidóság sorsa Csehszlovákia 
fennmaradásától függött. 
A magam részéről hiányolom a Rothermere-akció szlovákiai zsi-
dó visszhangjának, reakcióinak a bemutatását, amely véleményem 
szerint fontos momentum volt a zsidók Csehszlovákiához való lojali-
tásának kifejeződésében, s ezt éppen a történész által vizsgált pozso-
nyi anyagokból lehetett volna kiválóan rekonstruálni. Ugyanígy 
hiányzik a kötetből a szlovákiai zsidóságnak a magyar revízióhoz 
való viszonya, az 1938-as év változásaira adott reakciója, ezzel 
szemben, vagy e helyett főként csak a szlovák autonomista mozga-
lomról és annak nyíltan zsidóellenes éléről olvashatunk bővebben.  
Néhány észrevételt a felhasznált szakirodalommal és forrás-
anyaggal kapcsolatban is tennünk kell. Klein-Pejšová Kovács Évá-
nak csak az interjúira hivatkozik, a 2004-ben megjelent kötetét látha-
tóan nem ismeri a szerző. Ez azért lényeges, mert Kovács a választói 
magatartás vizsgálata révén maga is arra jutott, hogy a népszámlálási 
eredmények nem a nemzetiségi hovatartozást, hanem sokkal inkább 
az államhoz való lojalitás mértékét jelzik. Tehát a szociológus maga 
is a hajlott a lojalitás előtérbe helyezésére, s erre az amerikai szerző-
nő egyáltalán nem reflektált. Ugyanígy teljesen ismeretlen maradt 
számára Koral Álmos Zsidók válaszúton című röpirata is, amely az 
általa kutatott kérdésnek az egyik első korabeli kulcsdokumentu-
ma.10 Miközben Kovács Éva interjúit hosszan idézi,11 melyek köztu-
dottan csak Kassára vonatkoznak, addig a szlovákiai zsidó memoár-
irodalom, a szlovák, magyar vagy héber nyelven az elmúlt évtizedek 
során megjelent visszaemlékezések teljesen kimaradtak a szerző 
forrásjegyzékéből és szakirodalmi repertoárjából. Ez főként azért 
kelthet hiányérzetet az olvasóban, mert a szerző egy összszlovákiai 
kép felvázolására törekszik, még sincs rálátása a téma sokrétű szlo-
vák és magyar nyelvű forrásaira. Műve minden kritikusabb meg-
jegyzésem ellenére, a Zsidók Kárpátalján című kötettel12 és Kateřina 
                                                          
10 Koral Álmos [Komlós Aladár]: Zsidók a válaszúton. Prešov, Minerva Nyomda, 
1920. 
11  Pl. 88–91. 
12 Bányai Viktóra – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel (szerk.): Zsidók 
Kárpátalján. Történelem és örökség a dualizmus korától napjainkig. Budapest, 
Aposztróf, 2013. 
Lojalitásbeli irányváltás – a szlovákiai zsidóság létrejötte 229 
REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 223-229. 
Čapková csehországi zsidóságot bemutató munkájával13 együtt a 
csehszlovákiai zsidósággal foglalkozó szakirodalom egyik fontos 
hivatkozási pontja lesz, amely inspirálóan fog hatni az állampolgári 
lojalitás témájában kutató történészre. 
 
                                                          
13 Čapková, Kateřina: Češi, Němci, Židé? Národní identita Židů v Čechách 
1918–1938. Praha, Litomyšl–Paseka, 2005. 


Lojalitásbeli irányváltás – a szlovákiai zsidóság létrejötte (Rebekah Klein-Pejšová: Mapping Jewish Loyalties in Interwar Slovakia. Bloomington and Indianapolis, Indiana University Press, 2015.)

https://regio.tk.mta.hu/index.php/regio/article/download/122/pdf_102

Lojalitásbeli irányváltás – a szlovákiai zsidóság létrejötte (Rebekah Klein-Pejšová: Mapping Jewish Loyalties in Interwar Slovakia. Bloomington and Indianapolis, Indiana University Press, 2015.)

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

REGIO. Kisebbség Kultúra Politika Társadalom (E-Journal)