A klímaváltozás mind rövid, mind hosszú távon befolyásolja a talaj fizikai és kémiai
paramétereit, valamint ezen keresztül a talajpusztulás ütemét is. A feltételezhetően egyre
gyakoribbá váló extrém csapadékesemények rövidtávú hatásait a WEPP modellel szimuláltuk.
Az éghajlati viszonyok megváltozásának hosszú távú modellezésére a MEDRUSH modellt
alkalmaztuk. A modellezett éghajlat legfontosabb ismérvei az időjárási szélsőségek számának
emelkedése és az éves csapadékmennyiség a mainál sokkal rendszertelenebb eloszlása. Ezen
hatások eredőjeként hosszútávon valószínűsítettük a jelenlegi felszínborítás (szántóföld,
legelő) megváltozását. Az időjárási szélsőségek gyakoribbá válása a csapadék csökkenése
mellett is intenzívebb talajpusztulást idézhet elő. Esetünkben a lepusztulás mértéke a
modellszámítások szerint elérheti a 110-116%-ot is, miközben a barázdás erózió részaránya is
ugrásszerűen megemelkedik. Rövidtávon a szántóföldi művelés alatt álló lejtők - különösen a
meredek térszíneken - jelentős pusztulása várható. E pusztulás kártétele várhatóan elsősorban
a lerakódásban mutatkozik meg és csak másodlagosan a termőhelyi veszteségben. Hosszabb
távon a meredekebb térszíneken a talajpusztulás ütemének erősödésére kell számítani. Ennek
a folyamatnak a spontán visszaerdősülés is hatékony védőeszköze lehet. A legkritikusabb
térszíneken klímazonális jellegű erdő telepítése is hatékony talajvédelmi eszköz lehet, bár a
modell e társulások szempontjából kedvezőtlen környezeti feltételeket prognosztizál, így ezek
talajmegkötő és vízvisszatartó képessége csekélyebb a jelen körülményekhez képest