Interjú a Still. Fotográfia a múzeumban című kiállítás kapcsán. A kiállítás kurátora: Perenyei Monika

MODEM, 2013. július 6 - október 20

Telek-Nay, Ágnes

Repository of the Academy's Library

flashart 13 04 32 i n foTNÁ A Modem egyik nyári tárlata Still. Fotográfia a múze-umban címmel nyílt meg. Mire utal a kiállítótér helyszínének kiemelése?PM A fotográfia múzeumi státuszában elmozdulás történt, ugyanis megváltozott a fotografikus eljárással létrehozott képnek a vizuális reprezentációban, illetve a képi hagyo-mány továbbgondolásában betöltött szerepe. A változásnak a legszembetűnőbb megtestesítői a fotografikus táblaképek, azaz a festmények pozíciójába helyezett fotótárgyak. Ennek a képtípusnak – a mediálisan érzékeny – művelése egyszerre eredményezheti a fénykép tükörszerűen hű, már-már érzéki élményét és a fotóhoz tapadó konvenciók felfejtését. A fény-kép mindig is létező kettősségéből, a dokumentumérték és a reprezentációs lehetőség közül az utóbbi került hangsú-lyos szerepbe. A minden részletükben átgondolt, maradandó szerkezetű fotótárgyak és a fotografikus alapú vetített moz-góképek így a múzeumi térben, egy tradicionális befogadói helyzetben fejtik ki a hatásukat. A válogatásban kulcsszó volt számomra a kritikai távolságot teremtő alkotói reflexió (állásfoglalás), irányuljon a képalkotói fotografikus eljárásra vagy akár a társadalmi és kulturális gyakorlatokat is befolyá-soló technológiára.TNÁ Néhány éve a technikai képhasználat szempontjából kutat-tad a Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet gyűjteményét. Ennek eredményeképp jelent meg 2011-ben A médiumok velünk vannak. Technikai képhasználat a kortárs művészetben című kiadvány. Számos ott említett művész a kiállításon is megjele-nik. A debreceni tárlat anyagának mekkora része került ki az ICA-D kollekciójából?PM Kicsi. Gerhes Gábor Sok természet-sorozata és László Gergely Jad Hanna-projektjének két tablója érkezett Duna-újvárosból. Az átfedés a könyvben és a kiállításon is sze-replő alkotók között viszont már jelentősebb. Ez leginkább a dunaújvárosi intézet gyűjtési politikáját és a szóban forgó művészek – Csontó Lajos, Eperjesi Ágnes, Gerhes Gábor, Gyenis Tibor, Koronczi Endre, László Gergely, Szabó Dezső, Szabó Benke Róbert, Szacsva y Pál és Szegedy-Maszák Zol-tán – következetes pályáját dicséri. Az ICA-D gyűjteménye egyebek mellett a kilencvenes években induló és kibonta-kozó, a technikai képet alkotói médiumként használó kép-zőművész generáció korai munkáinak is őrzője.TNÁ A műfaj fontosságát legkorábban a Ludwig Múzeum ismerte fel, évek óta mutatva be jelentős fotós életműveket, majd perenyei monikaF o t ó k  a  m ú z e u m b a nTelek-Nay ÁgnesAz elmúlt pár hónapban öt hazai intézményben nyíltak fotós tárlatok. A Modem friss kiállításáról, a magyar „fotó-boom”-ról és az intézményi jövőképekről kérdeztük Perenyei Monika kurátort.idén tavasszal több nagy fővárosi kiállítótérben is láttunk hason-lót: a Magyar Nemzeti Galériában, a Szépművészeti Múzeum-ban és a Kogart Házban. Minek tudható be az elmúlt fél évben tapasztalt „fotó-boom”, és a Still – amivel a Modem is felzárkó-zott a tendenciához – hogyan illeszthető ebbe az ívbe?PM Nem lehet ezt az elmúlt fél évben látványossá váló felfu-tást csak egy okra visszavezetni. A fotó művészeti színtéren való jelenléte nem új és nem kivételes jelenség. Ideje volt, hogy nagyobb teret kapjon az életünk számtalan részén jelen lévő, technikailag folyamatosan változó fotografikus eljárás. Az ide-ális persze az lenne, ha a sok kiállítást a szakmai párbeszéd gazdagodása is követné. (A fotóelmélet magyar nyelven elér-hető, a technikai képalkotást megközelíteni képes szókészlete is gyarapításra és finomításra szorul. Lépten-nyomon kifeje-zési és fordítási problémákba ütközünk). A Still nem kíván átfogó képet adni az alkotói fotóhasználatokról. Nem vállal-koznék ilyesmire, hiszen egy változásban lüktető, számtalan lehetőséget tartogató jelenségről beszélünk. Számomra izgal-masabb és felszabadítóbb, ha csupán egy-egy kérdés mentén próbálunk behatolni erre a területre. A választott műveket az alkotói folyamat, a médiumelemzés, a képi élmény- és emlék-világok, valamint – nem utolsósorban – a térbeli lehetőségek figyelembevételével próbáltam összefűzni.TNÁ Mi a helyzet a befogadókkal? Bizonyos kiállításokon már-már túlzásba viszik a falszövegeket, az alkotás megértésének segítését. Ehhez képest a Modem tereiben elhelyezett szövegek mennyisége üdítően arányos, bár nem kapunk minden alkotó-hoz mankót...PM Nem szerettem volna túlmagyarázni vagy teoretiku-san túlterhelni a kiállítást. A kurátori szöveg a bejáratnál olvasható és ott, ahol egy markánsabb fordulatot vesz az anyag. Alkotói statementeket ott helyeztünk el, ahol az alko-tói folyamat felfejtéséhez feltétlen szükséges volt. Örülnék, ha a látogatók saját emlékképeiket és élményeiket mozgó-sítva merülnének el a művek befogadásában, ahogy ez a kiál-lítás felütéseként elhelyezett Rossellini-filmben, a fotografi-kus kép dokumentatív és narratív lehetőségeivel egyaránt élő Itáliai utazásban történik. TNÁ A mozgóképek mellett az állóképek is számtalan formá-ban jelennek meg: a nagyméretű fotográfia (például Szabó Dezső vagy Candida Höfer munkái) egy lehetséges formája a műfaj megjelenésének, de még mindig vannak lightboxok, és egyre gyakoribb a „tapétázás”, a különböző méretű keretezett fotók „véletlenszerű” elhelyezése a falon. Mik a lehetséges utak és az új tendenciák?PM A fotografikus kép installálása ugyanúgy része az alko-tásnak, mint maga a képmező. A leképezés tárgya és aktusa szétválaszthatatlan, de a fotografikus kép mediális sajátos-ságai, a sokszorosíthatóság és a terjesztés miatt ez a hely-zet végtelenül illékony. A „képzőművészeti fotótárgy” saját létrejöttének felmutatásával, azaz léptéke, arányai és anyag-szerű sajátosságainak átgondolásával éppen ezt jelzi. De a méret összefügghet a leképezés személyességével, ben-sőségességével vagy az „ábrázolt” konvenciók nagyságával, már-már mitikus léptékével is. Az olyan mélyen gyökerező 33 flashart 13 04i n foképzetek felforgatása, mint például a szem és a kamera len-cséjének megfeleltetése vagy a fotografikus kép „valóság-ként” kezelése nagyobb méretet igényel. A tárgyi minősé-gek és megoldási lehetőségek tárháza óriási.TNÁ Ezek szerint sikerült a kortárs fotográfiának magyar viszonylatban is felemelkedni a „nagyműfajok” közé? Vagy fokozható még az emancipációja? Milyen erőkkel képviselteti magát a középgeneráció például a műtárgypiacon?PM A Modem-beli kiállításból is látszik, hogy a magyar és a nemzetközi anyag összefűzhető, a munkák érintkeznek egymással a problematikák, a processzus és a szüzsé mentén is. Ugyanakkor jól kitapinthatóak a különbségek is. A magyar alkotói fotóhasználatban erősen jelen van a konceptuális hagyományokhoz kapcsolódó médiumanalízis, valamint a közösségi, a fényképezés aktusába a részvevőket is bevonó, illetve a kamera tekintetének magát is kitevő attitűd. Ezek esztétikája kevésbé igényli a high-tech és költséges fotóla-bori háttéripart, amit nálunk hiába is keresnénk. Mondhat-nánk, hogy így lehet a szükségből erényt kovácsolni, ám nem tekinthetünk el a művészeti intézményrendszert is átható szociális feszültségektől, amik az alkotói érzékenységet sem hagyják érintetlenül. A nagyméretű nagyítások vagy a dia-sec fotótárgyak olyan befektetést igényelnének az alkotók-tól, amit egyszerűen nem engedhetnek meg maguknak. De ha mégis elkészül egy-egy mű, a műtárgy piac szűkössége miatt nehéz eladni.TNÁ Pedig nemcsak a múzeumok és a galériák körében sikk már – sőt alapkövetelmény – fotográfusokkal bővíteni a művészpa-lettát, ahogyan a köz- és magángyűjteményekben is: a Kortárs Magángyűjtemények sorozat nemrég bővült egy fotóművészeti összeállítással. A Modemben kiállított anyag milyen arányban mutat be magángyűjteményben lévő alkotásokat? PM Szerencsére van néhány gyűjtő, aki nyitottan és értőn fordul a fotóalapú művek felé, rendszeresen vásárolva magyar és külföldi művészektől. A Still összeállításában sokat segített, hogy a Spengler–Somlói- (2012/5., 90.) és a Karvalits–Szelényi-gyűjtemény rendelkezésünkre bocsá-totta külföldi alkotók jelentős munkáit. A nemzetközi anyag számottevő része közgyűjteményből, valamint a művészt képviselő galériáktól érkezett Bécsből, Essenből, München-ből és Berlinből.TNÁ A fotográfia mint műfaj további, megingathatatlan tér-nyerését mutatja az is, hogy új helyszínt kap: a bezárt Ernst Múzeum épületében idén ősszel megnyílik a Capa Központ, szak-mai körökben parázs vitákat váltva ki. Ezen a téren is nyer a fotó a képzőművészet felett?PM A kultúrpolitikai döntéshozatal szakmai érveléseket mellőző átláthatatlanságán túl problematikus, hogy túlha-ladott kategóriarendszerek elevenednek fel: a képzőművé-szet és az úgynevezett „fotóművészet” szembeállítása. Már a 20. század harmincas éveiben is avíttnak minősült ez az ellentétpár. Ez kiderül – a Robert Capa mellett az „öt világ-hírű magyar fotográfus” egy másik tagjának – Moholy-Nagy Lászlónak anno a kolozsvári Korunkban megjelent írásai-ból is. Zsákutcás kérdésfeltevés a „művészet-e a fotográfia”. A képzőművészetnek része a fotográfia eszköztára, az alko-tói fotóhasználatokban pedig sokkal több lehetőség rejlik, minthogy egyszerűen kategorizálhassuk a képzőművészet hagyományos műfajai és intézményi csatornái felől. Igazán üdvös lenne egy elkötelezett, kísérletező, a kreatív fotóhasz-nálati módokat inspiráló és támogató intézmény, de sokat árt, ha mindeközben a színtér óhatatlanul a „képzőművé-szek versus fotóművészek” táborára szakad. Érdemes azon elgondolkozni, hogy a fotografikus képek megítélésében erő-sen tartja magát egy hierarchizáló szemlélet – a kiállítóterek falán landoló nagyítások javára. Magam részéről szívesen látnám az alkotói fotóhasználatok palettájának színesedé-sét, például már rég bejáratott, maradandó és egyben szé-lesebb közönséghez is eljutó műfajok, mint például a fotó-könyvek és a fotómagazinok megjelenését vagy akár újabb formák és közlési csatornák kitalálását. Nem feltétlenül kel-lene a létező kereteket és közlési csatornákat elfogadni. Per-sze ehhez a szemléletváltás mellett ambíció, a támogatók megkereséséhez kreativitás, összességében pedig rengeteg munka szükséges. Reménykedem.C Enteriőr a Still. Fotográfia a múzeumban című kiállításról. A tárlat július 7. és október 6. között tekinthető meg a debreceni Modemben© a Modem engedélyével, fotó: ModemB Szacsva y Pál Reprojekció XVI., 2000, c-print alumíniumra kasírozva, a művész tulajdona© a művész és a Modem engedélyével

Fotók a múzeumban

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library