A politikusok és a politika vonzódása a történelmileg hiteles, szimbólumokkal telített helyek
iránt régóta ismert. A. Gergely András 1997-ben közölt írásában a politikai hatalom
térgazdálkodásáról szólva a közösségi terek kézben tartásának és a társadalmi tér-átélés
manipulálásának hatékony eszközrendszerének nevezi a szimbolikus uralmat. Részletező
áttekintésében ugyanakkor Bourdieu nyomán felhívja a figyelmet, hogy az autoritások a tér
tartományában végrehajtott lehatárolásai „sem az eredet, sem a kulturális, gazdasági vagy
politikai erőviszony-határokkal nem esnek egybe” (A. Gergely 1997).
1
A nemzeti történelem
emlékhelyei, a nemzeti/nemzetiesített tájak, tájrészletek mint színpadok autentikusságukkal és
kisugárzásukkal a nemzetállami hatalom fontos helyszínei és alkalmasak politikai üzenetek és
politikusok hitelességének erősítésére (Ilyés 2010: 115-116.). Áttekintésünkben a
gyimesbükki „ezeréves határ” mint emlékezethely és ünneplési helyszín és az oda 2008 óta
irányuló pünkösdvasárnapi nemzeti zarándoklat mint mediatizált esemény politikai
felhasználásait és a színtérnek az ott megfogalmazott nemzetpolitikai üzenetek hitelesítésében
képviselt szimbolikus erejét kíséreljük meg bemutatni
