A tehetség nem egyszerűen a képességek kiemelkedő volta, hanem sajátos attitűd és viszonyulás, amelynek
alapja a kiemelkedő teljesítményekhez vezető szokásostól eltérő észlelést és reakciómódot adó különleges
idegrendszer. Olyan eltérés, amely gyakran zavaró a társadalom számára, s így beilleszkedési
nehézségeket okoz. Ezért tehetségként legtöbbször az „átlag tehetséget” tudjuk azonosítani, akik kiemelkedő
képességekkel rendelkeznek, és csak annyira térnek el az átlagtól, amennyit még a környezet tolerálni
képes. A zseniális gondolkodók esetében a szokásos eljárások, legyenek azok vizsgálatok, nevelési
módszerek vagy szocializációs hatások, kevésbé működnek, mert ezek az átlagosakra vagy közel átlagosakra
méretezettek
