A magyarországi késı miocén cickányfaunából fokozatosan eltőnı Crocidosoricinae és
Heterosoricinae fajok, valamint a helyükre Ázsiából bevándorolt Soricinae fajok jól mutatják az
Európában lezajlott környezetváltozásokat. A Kárpát-medence éghajlata a korábbiakhoz képest szárazabbá
és hımérsékleti szempontból szélsıségesebbé vált. A Soricinae-bevándorlás két nagy hullámban
történt. Az elsı a késı miocén elején, kb. 10 millió évvel ezelıtt következett be, a második 8–6 millió
év között folyamatosan zajlott. A lelıhelyeken elıfordult genusok közül a Crusafontina, a
Paenelimnoecus, és az Amblycoptus a jó vízellátottságú, erdıs vegetációk indikátorai. Az Episoriculus
genus olyan nyílt vízfelület közelségét jelzi, amelyet zárt növénytakaró szegélyezett. A Kordosia genus
a nyílt, füves társulásokat kedvelte. A Blarinella genus a neogénben a szárazabb, nyílt, füves és a
nedvesebb, erdıs társulásokban egyaránt elıfordult. Alsótelekes, Rudabánya, Sümeg, Csákvár,
Tihany, Tardosbánya, Egyházasdengeleg, Széchenyi-hegy, Polgárdi 2. és 4. cickányközössége
szárazabb tágabb környezetben, valamilyen helyi hatásra (hegyvidéki éghajlat vagy lokális víztömeg)
kialakuló, jó vízellátottságú, erdıs vegetációhoz kapcsolódik. Polgárdi 5. faunája erdıtlen karsztvidék
nyílt füves társulását jelzi
