A növényi eredetű NCR peptidek, melyek a bakteroidok terminális differenciálódását szabályozzák a szimbiotikus sejtekben, antimikrobiális in vitro aktivitása számos hasonlóságot mutat az AMP típusú molekulák által kiváltott hatásokhoz. Befolyással vannak a sejtmembrán összetételére és szerkezetére, gátolnak bizonyos transzkripciós elemeket és a fehérje szintézist. A bakteriális sejtmembránon pórusokat képezve növelik annak átjárhatóságát, töltésükből adódóan pedig felboríthatják a membrán nyugalmi potenciálját. A szabadon élő S. melilotiban az NCR kezelések hatására megfigyelt gén expressziós változások több esetben a gümőből izolált bakteroidokban is tapasztalhatók. Ezek a változások érintik a jelátviteli eseményeket, a membránban zajló folyamatokat, az energia ellátást biztosító rendszert, a transzkripciós és transzlációs apparátust egyaránt. Az in vitro és in planta hatások között megfigyelt nagyszámú különbség oka pedig, minden bizonnyal magyarázható a különböző NCR koncentrációkkal és/vagy a különböző peptid készletek jelenlétével a növényi sejtekben, és/vagy éppen a különböző környezeti/fiziológiás viszonyokkal.
Az S. meliloti 1021 transzkriptom analízist és a kísérleti eredményeket összegezve és más baktériumokban különböző antimikrobiális ágensek hatására bekövetkező transkripcionális változásokkal összevetve elmondhatjuk, hogy az NCR peptidek főbb hatásmechanizmusa a bakteriális membrán fizikai, kémiai és szerkezeti összetételének megváltoztatása, membránpotenciál megzavarása, ugyakkor intracelluláris célpontjai is lehetnek, melyek blokkolják a transzkripciós és transzlációs folyamatokat, és in vivo a baktériumok sejtosztódását a növényi sejtekben
