Cs. Gyimesi, Éva

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

SZEMLEA Collegium Transsylvanicum AlapítványEzerkilencszázkilencvenhárom őszén bejegyzett alapítványunk célját legelőször egy huszonhárom éves fiatalember fogalmazta meg a világháború előtt 1935-ben:„A Collegium Transsylvanicum (...) az erdélyi magyar értelmiség (...) nevelő és munkaintézménye. Ezt mindenekelőtt azzal oldja meg, hogy nem tömegintéz­mény, hanem a kiválóbbak testülete, s a kiválasztott jobbaknak életkérdéseiről is_ gondoskodik alapítványaival, kölcsönkönyvtárával és segélyeivel..." Ezt a progra­mot arról az álláspontról hirdette meg, amit néhányan magunk is vallunk: „a kisebbségi helyzet egyúttal nem jelentheti a dilettantizmus térhódítását és a színvonal süllyedését." (Erdélyi Iskola 1935-36. 5-6.)Ez a huszonhárom éves fiatalember Venczel József, az erdélyi Hitel egyik alapítója. Az elitképző kollégiumot akkor képzelte el, amikor a tanulni vágyó erdélyi magyar fiatalok számára -  az Egyetem egyetlen Magyar Tanszéken kívül -  csupán a teológiai képzés folyhatott anyanyelven. Olyan társadalomtudományi kutató és oktatási intézményről ál­modott, amelyben a könyvtár, az előadóterem és a kollégiumi szállás a bennlakó kis szá­mú tanárnak és diáknak a folytonos együttmunkálkodás meghitt műhelyét biztosítja. Még a testedzésre alkalmas helyiséget és felszerelést, az uszodát sem felejtette ki.Lehet, hogy elképzelését a tizenhetedik század elejéig visszavezethető angol egye­temi modellek avagy az akkor már szépen működő budapesti Eötvös Collegium rend­szere alapján dolgozta ki. De most nem ez a fontos. Hanem maga a józan, pragmatikus elgondolás, mely tágabb lehetőségek híján és anyagi korlátok közepette az önerőből megvalósítható felsőoktatási intézményt helyezi előtérbe. Olyan keretet vázol fel, mely­ben a mennyiségi korlát -  a minőség javára -  előnnyé változtatható. Hiszen ez a képzési forma a legalkalmasabb nehéz időkben is arra, hogy meg ne szűnjék és magas szinten őrződjön meg egy-egy szakma folytonossága, s ha a keret netán kitágul, legyen aki az öregek helyébe lépve átveheti az ifjúság nevelését.Ennek a józan álomnak a megvalósítását tűzte ki célul a Collegium Transsylvanicum Alapítvány olyan körülmények között, mikor a magyar anyanyelvű és magyarul is tanuló főiskolások száma többszöröse a világháború előttinek. Az idei tanévben csupán az első és másodéven 805 tanárjelölt tanul magyarul. A kolozsvári teológusok mintegy három­százan, a műszaki egyetem magyar diákjai a tanárkollegák szerint kb. ezren vannak (az adatok, melyeket a tavalyi felsőoktatási fórumon megtudhattunk, sajnos, hiányosak).A kolozsvári Egyetemen ma sokkal nagyobb a magyar hallgatók száma, mint a Bolyai fennállása alatt bármikor. A létszámkérdéssel együtt megszaporodtak a szociális gondok: nincs elég hely a kollégiumokban, az albérleteket valutában kínálják, nagyon drága az élet Kolozsváron. Az Egyetem és más főiskolák a felszereltség (könyvtárak, informatikai és egyéb laboratóriumok stb.) tekintetében szegényesek, nemigen alkalmasak a meg­felelő szakmai szolgáltatásokra. A magyarul tanító egyetemi szakemberek létszáma megnőtt ugyan, de számosán küszködnek lakásgondokkal, ingáznak Tordáról, Vásár­helyről, Csíkszeredából, s van egy történész, László Attila, aki lasi és Kolozsvár között vonatozik. Az Egyetem egyelőre sem lakást nem tud biztosítani, sem utazási költséget nem tud állni, a fizetés nevetségesen alacsony a tanügyben. Mindez, közvetve, kapcso­latos a diákok érdekeivel is, hiszen az ingázás vagy a tanárok egyéb szociális gondjai nem kedveznek a megfelelő oktatási színvonal, a folytonos együttműködés biztosí­tásának.A Collegium Transsylvanicum Alapítvány eddigi programjai közt ilyen gondok megol­dása is szerepel. Mindez azonban az átmenettel együttjáró elsősegély csupán. A fő cél, hogy az oktatás minden szintű reformját elősegítsük, és minél több kiváló fiatal szakem­bert érdekeltté tegyük az itthonmaradásban.Koncepciónk szerint az erdélyi magyar szakmai elit folytonosságát csak úgy lehet fenn­tartani, ha magunk teremtünk itt hozzá megfelelő feltételeket. Nem megvalósíthatatlan85SZEMLEde már ma, a mai helyzetben Is kivitelezhető stratégiának látszik az, amit Venczel József megálmodott: első lépésben a legkiválóbbak méltó képzése a fontos, az európaihoz mért szakmai elvárások és infrastruktúra biztosításával. A szigorú pályázati rendszer, a szű- kebb, de jól felszerelt intézmény, amit elképzeltünk, alkalmas arra, hogy itt választódjék ki, és itt valósítsa meg önmagát az a fiatal elit, aki majd nem riad vissza a nehéz körül­ményektől sem, mert közben megtanulja, hogyan kell azokat leküzdeni.Nem utópia ez. A kolozsvári Láthatatlan Kollégium, melynek modellje a budapesti, ti­zenhét bölcsésztagja már tudja: a jó szakmai színvonal elképzelhetetlen megfelelő anya­gi és szellemi befektetés nélkül. A pénzzel -  szponzorok révén -  megszerezhető eszkö­zök és könyvek idetelepítése, a korszerű egyetemi modellekre figyelő lelkiismeretesség egyelőre szűkebb körben, máris termi a maga gyümölcsét. És minden szakmában nyitva áll az út a hasonló vállalkozáshoz. Persze még azt is nehéz megtanulni, hogyan ír meg az ember egy jó pályázatot, hogyan köt szerződést, hogyan dolgozza ki a maga belső szabályzatát, hogyan könyveli el a kiadásait. De egy kis közösség fáradságos önszerve­ződése az út afelé, hogy megtapasztaljuk, hogyan kell hasonló ügyeket másoknak is megoldani. A kislétszámú tanár-diák vállalkozások -  melyekre szaporodnak a példák a kémia, a közgazdaságtan és a szociológia karon is -  ugyanakkor nem csupán a felismert kisebbségi kényszerűséget tükrözik, hanem a legkorszerűbb egyetemi modellekhez iga­zodnak.A Láthatatlan Kollégium végzettjei az előrelátható külföldi posztgraduális képzés után egy olyan intézmény alapemberei lehetnek, amilyet egykor Venczel vázolt fel. Egy ilyen intézményt szeretnénk megalapítani, hogy a formálódó mai elitnek méltó munkahelyet biztosítsunk: legyen ahová visszatérjenek.De az sem mindegy, hogy azokat, akik nem tudományos kutatók, hanem tanárok akar­nak lenni, hogyan készítjük fel a pályán rájuk váró nehézségek leküzdésére. Alapítvá­nyunk egyik legújabb terve (Veress Károly adjunktus munkája) egy olyan sajátos képzési program, mely a tanárjelölteket kívánja felkészíteni a falusi tanári pálya körülményeire, gyakorlati nehézségeikre, a jó értelemben vett népművelői szerep és társadalmi munka feladataira.Programjaink tehát már elkészültek, részben be is indultak, de alapítványunk szegény. Egyelőre megfelelő székhely és infrastruktúra nélkül működik. Az ügyvezető elnök -  Szé­kely G yőző- és alulírott az irodát mintegy a hátán hordja, mint csiga a házát, miközben többezer levél kinyomtatása és célhoz juttatása a célunk, illetve eszközünk ahhoz, hogy koncepciónk megvalósuljon. Pályázatokat hirdettünk, számtalan szakember munkáját igényeljük és próbáljuk összehangolni. Folyton számolunk és elszámolunk: a feladatok­kal egymásnak, a pénzzel a könyvelőnek.Mert kezdettől fogva tudtuk: az Alapítvány ugyan szponzorokra támaszkodik, de cél­szerű, gazdaságos, szabályos működtetése kemény munka és felelősség.CS. GYIMESI ÉVA86

A Collegium Transsylvanicum Alapítvány

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/29547/29265/

A Collegium Transsylvanicum Alapítvány

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)