Lannert, Judit

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

SZEMLELEMEZKÍNÁLATHaydn-szimfóniaLemezkínáló sorozatom második cikkében egy bécsi klasszikus zeneszerző, Franz Joseph Haydn három, G-dúrban komponált szimfóniáját választottam. Tettem ezt azért is mivel a romantikus zene után a bécsi klasszikus zene a legnépszerűbb. De mit is takar az a szó, hogy klasszikus? Tágabb értelemben a klasszikus szót a nem klasszikussal szemben használták, és használjuk ma is, vagyis a tökéletest akarták elválasztani a tökéletlentől, de szűkebb értelemben, szigorúan mint a XVIII. században kiteljesedő stílust és annak jegyeit, a romanti­kával szemben lehet leginkább megragadni. Romantika és klasszika egymástól elválaszthatatlan fogalompár, az egyik a folytonos változás, a másik a mindig érvényes állandóság művészete. Míg a romantika az egyéni szenvedélyeket állította középpontba, s épített a középkori és nemzeti hagyományokra, addig a klasszikus stílus az általánosságra törekszik, az antikvitásban kereste a mintákat (gondolok itt elsősorban az irodalomra és képzőművészetre), de a zenére is érvényes, hogy a művészetnek szigorú törvényei voltak, a stílusra és szerkesz­tésre szabályok vonatkoztak. Ahogy Goethe írta: „Ki nagyot akar, szokjék fegye­lemre: korlátok között válik el a mester, s a szabadság a törvény adománya."A zenében a klasszikus stílus három zeneóriás, Franz Joseph Haydn, Wolfgang Ama­deus Mozart és Ludwig von Beethoven nevéhez fűződik, akiket összefoglalóan bécsi klasszikusoknak is nevezünk. Náluk a klasszicizmus mindenekelőtt tartalom és forma egyensúlya. A romantikusok a formák lazításán dolgoztak, addig a klasszikusok a formák tökéletesítésén. Míg a romantikusok az egyénit, a klasszikusok az általánost kutatják. (Ez utóbbira Beethoven művészete a példa, godoljunk csak az Örömódára a IX. szimfó­niában.)A XVIII. század második felében kapja meg végleges formáját a szonáta és a szimfó­nia. A szimfóniákat a gyors-lassú-gyors ritmusú tételek váltakozása jellemzi, három vagy négy tételből állnak, általában gyors allegro a kezdés, lassú andante a folytatás, ezt kö­vetheti egy menüett és a befejezés egy gyors finálé. Az első tételt szonátaformában dol­gozzák ki, vagyis az olyan mint egy jó fogalmazás. A bevezetésben bemutatják a fő és melléktémát, majd a kidolgozás részben ezeket a témákat dolgozza fel a zeneszerző, gondosan kibontva a témákban rejlő lehetőségeket, azokat variálja, ismétli egy más hangnemben, majd a befejezésben az eredeti hangnemben térnek vissza a témák, már mint régi ismerőseink.A klasszikus zene barokk elődjéhez képest színesebbé, dallamosabbá válik. Szinte érezni a zenében a XVIII. századi királyi udvarok eleganciáját, könnyedségét. Ekkor még szárakoztató és komoly zene egy és ugyanaz. Nem véletlen, hogy a zeneszerzők királyi udvarok, arisztokrata megrendelők számára dolgoztak, így cél volt a szórakoztatás is, és ehhez feldolgozták az olyan akkor divatos táncokat, mint a gavottot, vagy menüettet. A tematikus építkezés, a formákban rejlő lehetőségek maximális kihasználása, valamint a könnyed hangvétel, a zenei humor és ötlet ki nem fogyó gazdagsága leginkább Haydn sajátja, aki akárcsak Goethe hosszú életet élt meg (1732-1809). 18 éves volt, amikor az előző korszak óriása, Johann Sebastian Bach eltávozott az élők sorából, szemmel kí­sérhette Mozart üstökös pályafutását, megérte halálát, és még találkozott az ifjú Beetho­vennel is. Osztrák parasztcsaládban született, szívós és kitartó munkával küzdötte magát feljebb és feljebb, s lett 1761-től az Esterházy herceg karmestere, s szerzett hírnevet Pá­rizstól Londonig.Haydn rendkívül termékeny volt, élete során csak szimfóniából 104 darabot komponált. Ezen a CD lemezen három G-dúr szimfóniája szerepel, s miután korai és késői szimfó­niája is helyet kapott a válogatásban, ezért „füllel” kísérhetjük Haydn zenéjének fejlődé-76SZEMLEsét, másrészt, főleg a két érettebb mű sok apró ötletet, jellegzetes Haydn-ra jellemző zenei tréfát tartalmaz.Az első szimfónia Haydn egy korai szimfóniája, erre utal az is, hogy még csak három tételből áll, követve a klasszikus szimfónia egyik elődjének számító olasz szimfónia gyors-lassú-gyors felépítését. A második tétel a XVII. század vége óta ismert, jellegze­tesen ringatózó 6/8-os ritmusú un. siciliano, amely a barokk áriák hangulatát kelti, itt is érezni az elődök jelenlétét. Ezt a tételt csak vonósok adják elő, majd Haydn későbbi mű­veiben jut igazán érvényre a különböző hangszerek sokszínűsége. Mindazonáltal igazi Haydn-i derűt áraszt ez a kis szimfónia, és a tematikus építkezés bár még nem olyan érett formában, de jelen van.A következő, 88. számú szimfóniában már jobban érzékelhető a zene gazdag szövete, amely a derűs témák motívumaiból bomlik ki, s melyen át- meg átcsillannak az apró, de rendkívül szellemes zenei ötletek. Az első tételt egy rövid lassú adagio rész vezeti be, hogy utána a gyors allegro részben rögtön felcsendüljön a derűs főtéma: jellegzetes ga- vott tánclépésekben, s burjánozzon is tovább, néhol a vonósok csúfolódásától kísérve, s tovább jutva a szintén vidám hangulatú második témáig, megismétlődjék a kergetőzés, hogy a „fülünkbe másszanak a témák”. Ezután egy kis hangulatváltás történik, megvál­tozik a hangnem és a derűs hangvétel, szomorkás felhangot kap, de nem sokáig, csak épp mint amikor egy kis felhő úszik a nap elé, mert hamarosan kisüt a nap, visszatér a főtéma a fuvolákon és fúvósokon, a vonósok újra csúfolódhatnak és a befejezésben fel­gyorsulnak a szólamok. A második tétel egy lassú largo, ahol a témát variációs formában dolgozza fel a zeneszerző, vagyis az adott téma mindig új ruhát ölt, néha világosat, néha sötétet, ugyanaz és mégis más. A témának sajátos színt ad az oboa és cselló hangja. Az erősebb hangsúlyok, az un. sforzato is Haydn egyik jellegzetes eszköze a meghök- kentésre, a tréfás meglepetésre. Ebben a szimfóniában a harmadik tétel egy menüett tétel, amelyet Haydn állandósított a klasszikus szimfóniában, így növelve négyre a téte­lek számát. Talán a menüettekben sziporkázik leginkább Haydn. Nincs két egyforma me­nüettje, ami ilyen nagy termékenység mellett valóban nagy ötlet ességről tesz tanúságot. Ebben a szimfóniában a menüett nem annyira franciásan könnyed, inkább a német da­rabosságot érezni, szinte látni, amint tenyeres-talpas nők és férfiak dobogva táncolnak a zenére. A menüett tételbe ékelt trió részben a hosszú kitartott hangok dudahangra em­lékeztetik a hallgatót, ezért a kortársak, akik szerettek nevet adni Haydn szimfóniáinak. Duda-szimfóniának is nevezték ezt a darabot. A befejező gyors finálé egy rondó, ahol a néptáncra emlékeztető, rendkívül vidám téma refrénszerűen ismétlődik. Az ismétlődések között el-elkalandozik a zeneszerző, és amikor már azt hinnénk elvesztette a fonalat, újra a szemünkbe kacag a vidám kis dallam.A Katona-szimfónia névre is hallgató G-dúr szimfónia a válogatás utolsó darabja. Ez szintén egy lassú adagio résszel kezdődik, de ez a lassú rész már-már tragikusan sötét színeket is rejt magában, emlékeztetve Mozart vagy Beethoven drámai mélységű zené­jére. Természetesen Haydn nem ad időt elszomorodni, mert hamarosan felcsendül a fú­vósok hangján a vidám első téma, amit egy kis sötétebb szín után követ a szintén vidám hangulatú második téma. Majd megismétli Haydn a témák bemutatását, hogy el ne fel­ejtsük őket. A három szimfónia közül talán ez a legkidolgozottabb, a témák jobban, na­gyobb szünettel vannak előkészítve, így laikus füllel is nyomon követhetők. A kidolgozás részben néha a témák szinte elvesznek, annyira aprólékosan feldolgozza őket Haydn, hogy aztán a fúvósok világos hangján előbukkanjon az első téma, azt megerősítik a vo­nósok is, majd ránk köszön a második téma is, és a befejezésben a tempó felgyorsul, mintha a szólamok kergetőznének egymással. A második tételben az akkori felfogás sze­rinti török zenét alkalmazza Haydn, ami akkoriban újításnak számított. A zene török jel­legét a dob, cintányér és triangulum együttes használatával próbálták elérni. Ez a hatás a nagyobb hangereje miatt, és az azt követő hirtelen halk részek miatt megintcsak derűt keltő. A török zene és a tétel befejező kóda részében felharsanó trombitahang miatt kapta ez a szimfónia a Katona nevet. A harmadik menüett tétel az osztrák néptáncok hangulatát idézi, de néhol fel-felhangzik egy-egy katonásabb motívum is, így adva egységes színt az egész műnek. A szimfóniát egy gyors 6/8-os ütemű presto rész fejezi be.77SZEMLEHaydn zenéje rendkívül derűs, világos zene, minél többet hallgatja az ember, annál több ötletet és humort fedez fel benne. Jól mintázza a klasszikus formák kiteljesedését, mintaszerűen dolgozza fel a témákat, s a kor táncait zenéjébe szőve annak hangulatáról is közvetít. Ezért zenéjével színesíthetők a történelem- és irodalomórák, de szemléltet­hetjük vele a zene nyelvén azt is, hogyan is kell fogalmazni.Joseph Haydn: Symphomes in G Major, No.27-No.88— No.100„Militar/', Hungárián Chamber Orchestra, Vilmos Tátrai, Hungárián State Orchestra. Ádám Fisher, Hungaroton -  White Label (750,-Ft)______________ ______________________________________________LANNERT JUDITA Mesevilág szoftverrőlA kisgyermekek anyanyelvtanításának új, számítógéppel támogatott módszeré­nek kipróbálásába az 1992-93-as tanévben kezdtem hozzá. Iskolánkban három éve folyt az alsótagozatos gyerekek informatika-oktatási kísérlete.Az írás-olvasás tanulását segítő módszer eszköze a Mesevilág szoftver, amit iskolánk az l&l AlapítványtólvásároW. A módszer előtérbe állította az önálló, egyéni ütemű, kreatív tanulást, az ismeretelsajátítás új, a gyerekeket motiváló számítógépes környezetben folyt.A módszer feltétele a számítógép. A mi gépünket „testközelben”, a saját osztályter­münkben helyeztük el. A padoktól elkülönítve, az osztály hátsó részében rendeztük be a „munkahelyet”. (IBM AT winchesterrel, VGA színes monitorral és egy 9 tűs mátrixnyom­tató.)Az első naptól kezdve a gyerekek kedvencévé vált a gép. Mindenre képesek voltak annak érdekében, hogy elé ülhessenek és játszhassanak a számítógéppel. Teljesen ter­mészetes volt számukra, hogy ez az eszköz segítheti őket a tanulásban. Először a bil­lentyűzetet vizsgálgatták, majd a színes monitor varázsa ejtette rabul kis tanítványaimat. A leütött billentyűk hatása a képernyőn ("Nyomot hagy!”), óriási tetszést aratott. Az ügye­sebbek már a nevük beírásával próbálkoztak, a többiek pedig „olvasgatták” a beírtakat. A gép „megszólítása”, a „bemutatkozás” volt az első számítógépes írás-olvasás élmé­nyük. Hamarosan mindenki bekapcsolódott a „nagy munkába”, és rendszeressé vált a számítógépes játék. A gyerekek közben megtanultak egymással játszani. A kezdeti ne­hézségek oldódtak, türelmesen kivárták egymás munkáját, dicsérték, vagy kritizálták egymást. Már csak a „játékra” figyeltek, s igyekeztek kialakítani állandó csoportjaikat azok a gyerekek, akik jól együtt tudtak működni.A számítógép használatát nagyon gyorsan elsajátították. Mindig figyelő szemek vi­gyázták minden mozdulatomat. A gyerekek spontán kérdéseire azonnal tudtam válaszol­ni, így a kezelési ismeretek elsajátítása minden kötött oktatási módszert nélkülözött. Ha valaki valamit „ellesett”, arra igyekezett rögtön társait is megtanítani. Voltak olyan gyere­kek, akik különösen élvezték a „kistanító bácsi/néni” szerepét. Néhány hét múlva a gye­rekek a könyvtárban kutattak, az ügyesebbek elindították kedvenc programjukat.A Mesevilág program használatát a témakörök megismerésével kezdtük. Először min­dig rajzoltunk. Az ügyesebb, bátrabb gyerekek sokat segítettek társaiknak a szavak el­olvasásában, később a gyakorlás során mindenki igyekezett minél előbb megtanulni „a nagy titkot”. A gyakorlás során mindig sikerült segítő társat találni, s a gyerekek egyéni ütemükben, egymástól sokat tanulva fejlődtek.A tanításban a nyomtatott nagybetűs kezdésü, késleltetett írás módszerét alkalmaz­tam. Ez azzal az előnnyel járt, hogy a gyerekek az első hetektől kezdve hihetetlen aka­78

Lemezkínálat : Haydn-szimfónia

https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/29409/29127/

Lemezkínálat : Haydn-szimfónia

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)