Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar
Abstract
Globalizálódó világunkban egyre elengedhetetlenebbé válik, hogy birtokában legyünk mindazon képességeknek, amelyek lehetővé teszik számunkra az országhatárokon vagy akár kontinenseken átívelő információcserét (Eurydice, 2002; Molnár és Kárpáti, 2011). A rohamos mértékű technológiai fejlődés újraértelmezte mind a versenyképes tudásról, mind a műveltségről (’literacy’) alkotott fogalmainkat (Csapó, 2008; Greenhow és Robelia, 2009; Griffin, McGaw és Care, 2012; Koltay, 2010; Kondor, 2003; Molnár, 2011; OECD, 2010). Digitális írástudás, információs és kommunikációs technológiai (IKT) műveltség megléte nélkül a 21. század embere nem boldogul a mindennapi életben (Ainley, Fraillon és Freeman, 2007; Catts és Lau, 2008; Covello, 2010; Katz és Macklin, 2007; Law, Lee és Yuen, 2010; Tyler, 2005; Whyte és Overton, 2001)
