A hipertermia a szövetek melegítése mesterséges vagy természetes úton. A hipertermia onkológiai
felhasználása egyszerű elven alapszik: a tumoros szövet anyagcseréje eleve magasabb mint az
egészségesé; a meleg hatására a felmelegített tumoros szövetek tovább növelik anyagcseréjüket,
de ehhez nem elég az oxigén ellátás; oxigén-hiány (hypoxia) keletkezik, megindul az anaerob
anyagcsere, a szövet savanyodás miatt elpusztul. Ez az eljárás ma már a tumor-kezelések nagyon
dinamikusan fejlődő formája. A klasszikus effektus a jól fókuszált hőhatáson alapszik, melyben a
fő technikai és kezelési paraméter az elért hőmérséklet és annak eloszlása. Sajnálatos módon, a
hőkezelések hő-rezisztenciát és vele párhuzamosan gyógyszer- és sugárzási-rezisztenciát
fejleszthetnek ki, ami a további kezeléseket hatástalanítja. Az onkotermia fizikai elveken alapuló
módszer, megfelelő hatásfokkal, a mélyen fekvő daganatokra fókuszáltan melegíti fel a szöveteket,
és egyben (a klasszikus hő-terápiás hatások megőrzése mellett) lehetővé teszi a kezelési
rezisztencia elkerülését is
