Bodor, Emese Réka

Kofránné Rémi, Annamária

Tunyogi, Erzsébet

Tunyogi Erzsébet

Bodor Emese Réka

Kofránné Rémi Annamária

University of Szeged

120 F2 – TEMATIKUS SZEKCIÓ  MÁJUS 2. (PÉNTEK) 10.45–12.15 Sajátos nevelési igényű tanulók fejlesztésének, mérésének lehetőségei  Előadóterem 110. A	KÖZPONTI	IDEGRENDSZERI	KÁROSODOTT	GYERMEKEK	FEJLESZTÉSÉNEK	HATÉKONYSÁGA	A	TERÁPIA	MEGKEZDÉSEKOR	REGISZTRÁLT	ÉLETKOR	FÜGGVÉNYÉBEN	Tunyogi	Erzsébet	*,	Bodor	Emese	Réka	**,	Kofránné	Rémi	Annamária	***	*	Tunyogi	Pedagógiai	Szakszolgálat	**	Magyar	Földtani	és	Geofizikai	Intézet	***	Tunyogi	Pedagógiai	Szakszolgálat	Kulcsszavak: koraszülött agyvérzett; hipoxiás károsodás; PCA, klaszterelemzés A Tunyogi Gyógyító Játékterápia több mint 30 éve foglalkozik korai fejlesztéssel. Ez alatt a 30 év alatt statisztikailag értékelhető számú gyermek vett részt a fejlesztésben. Az elemzés‐ben két nagy csoportot vizsgáltunk: a kissúlyú koraszülött és az időre született központi ideg‐rendszeri károsodott gyermekeket. A központi idegrendszeri károsodásból eredő sérülésnél két kategóriát állítottunk fel: agyvérzett és oxigénhiányt szenvedett csecsemőket és gyerme‐keket vizsgáltuk. Feljegyeztük a kezelés, fejlesztés kezdetekor az életkort, és összehasonlító elemzést végeztünk a  fejlődésről annak  függvényében, hogy a  terápia milyen  idős korban vette kezdetét.  A vizsgálathoz kilenc szempontú értékelési táblát vettünk fel, amelyben az agyi műtétek száma,  a  gyermek mozgása,  a manipulációja,  a  látása  és  látásfigyelme,  hallása  és hal‐lás‐figyelme, értelme és a magatartása került rögzítésre. Ezeket a szempontokat két időpontban rögzítettük: a kezdeti állapotot, majd a terápia befejezésének időpontját, illetve ahol ez 3 éves kor utánra tehető, ott a gyermek állapotát a 3. életévében. Elsődleges kérdés volt, hogy kimutatható‐e korreláció aközött, hogy a terápiát milyen élet‐korban kezdtük meg, és hogy az mennyire volt hatékony. Ez a sztochasztikus kapcsolat vizs‐gálatát jelenti, aminek eredményeképpen azt kapjuk meg, hogy mennyire szoros lineáris kap‐csolat van a két paraméter között.  A különbözőképpen fejlődő gyermekek eltérő fejlődésének okát megtalálni adatelemzés szempontjából csoportok elkülönítését jelenti, majd a csoportokat létrehozó háttértényezők definiálása szükséges. Ez objektíven megtehető sokváltozós adatelemző módszerek alkalma‐zásával.  Főkomponens elemzés teszi lehetővé a sérült gyermekek fejlődését befolyásoló tényezők súlyozását. Másik fontos alkalmazott módszer a klaszterelemzés, ami megmutatja a gyerme‐kek közötti hasonlóság mértékét. Ugyanis, ez egy kódolási művelet, melynek során a sok jel‐lemzővel leírt gyermeket egy számmal, csoportba tartozásának kódjával (klaszterének számá‐val)  lehet jellemezni. A hasonlóságot úgy tudjuk mérni, hogy távolságot rendelünk a megfi‐gyelt gyermekekhez, amelyek egy kilencdimenziós (a mért paraméterek számával megegyező) térben helyezkednek el. Ezeknek az elemzéseknek az elvégzése két okból kiemelkedő jelentőségű. Egyrészt az ok‐nyomozásban elengedhetetlen, hogy megértsük, milyen okai lehetnek annak, hogy hasonló diagnózissal a gyermekek fejleszthetősége eltér. Másrészt a vizsgálatok a terápia módszertani fejlesztését is előkészítik azáltal, hogy segítenek felderíteni a lemaradó készségeket, melyek‐nek fejlesztésére nagyobb hangsúlyt kell fektetni a terápia során. Így az egyénre szabott fej‐lesztő programok még hatékonyabbakká válhatnak a jövőben.     

A központi idegrendszeri károsodott gyermekek fejlesztésének hatékonysága a terápia megkezdésekor regisztrált életkor függvényében

http://acta.bibl.u-szeged.hu/61101/1/pek_2014_120.pdf

A központi idegrendszeri károsodott gyermekek fejlesztésének hatékonysága a terápia megkezdésekor regisztrált életkor függvényében

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged