Magyar, Andrea

Magyar Andrea

University of Szeged

106 G1 – SZIMPÓZIUM  ÁPRILIS 13. (SZOMBAT) 09.00–10.40 Online tesztelés: új lehetőségek és mérési módszerek  Díszterem TÖBBSZAKASZOS	ADAPTÍV	TESZTEK	GYAKORLATI	ALKALMAZÁSA	Magyar	Andrea	SZTE	Neveléstudományi	Doktori	Iskola	Kulcsszavak: adaptív tesztelés; online tesztelés A többszakaszos adaptív teszt a számítógépes adaptív tesztek (Molnár, 2013) egyik  leg‐innovatívabb formája, mely ötvözi a  lineáris fix és az  item alapú adaptív tesztek előnyeit. A kérdéseket  a  vizsgázó  képességszintjéhez  igazítja,  valamint  lehetőséget  ad  az  itemek  sor‐rendjének  előzetes  meghatározására  (Luecht,  2011).  A  tesztelés  során  több  szakaszban itemek helyett modulokat osztanak ki, melyek különböző nehézségi szintű, rövid fix tesztek. Egy szakaszon belül két vagy több modul  lehet és nehézségi szintjükben különböznek. Miu‐tán a diák végez egy modullal, képességszintjét megbecsülik, majd   ez alapján kap a követ‐kező szakaszban újabb modult (Zenisky, Hambleton és Luecht, 2010).  A kutatás célja annak feltárása volt, hogy többszakaszos adaptív tesztek esetében a kü‐lönböző képességszinteken több információ nyerhető‐e ki a tesztből, mint fix tesztek esetén. Mivel a tesztben alkalmazott modulok nehézségi szintje illeszkedett a tanulók képességszint‐jéhez, ezért hipotézisünk az volt, hogy a többszakaszos teszt mindegyik képességszinten na‐gyobb információt közvetít a tanulók teljesítményéről, mint a fix kezdőteszt.  A vizsgálat 10–14 éves tanulókkal zajlott 2012 őszén (N=158). A diákok 28 itemes, 1‐3‐3‐3 szerkezetű, négyszakaszos adaptív tesztet oldottak meg. A teszt 10 itemes kezdőmodullal indult, vegyesen tartalmazott könnyebb és nehezebb itemeket, majd 6‐6 itemből álló modu‐lok követték három különböző nehézségi szinten (N: nehéz, Kz: közepes, Kn: könnyű), így 17 különböző tesztváltozat jött létre. A tanulók tesztben elért pontszámainak meghatározása és az elemzés a valószínűségi tesztelmélet felhasználásával, a ConQuest‐programmal történt. A képességszinteket  500‐as  átlagú,  100‐as  szórású  skálára  transzformáltuk.  A  teszt  WLE személyszeparációs reliabilitása 0,81. Az információ nagyságát az adott modult megoldó ta‐nulók átlagos képességszintje és az  itemek nehézségi szintje közötti különbségek átlagával számítottuk. Minél közelebb áll ez a szám a nullához, vagyis minél kisebb az eltérés a tanulók képességszintje és az itemek nehézségi szintje között, annál nagyobb információt jelent. Az  információ nagysága a fix kezdőteszttel összehasonlítva (1,36) mindegyik modulnál (2., 3. és 4. szakaszban az adott nehézségű részteszt) nagyobb volt. A könnyű modulból 0,71, a köze‐pesből 0,94, a nehéz modul esetén 1,26 volt a kinyert információk átlagos nagysága. A köze‐pes szintű modulnál az információ szakaszról szakaszra nőtt (1,30, 0,81, és 0,71 a 2., a 3. és a 4. szakaszban), ami azt mutatja, hogy a nem ebbe a képességszintbe tartozó tanulók fokoza‐tosan  átkerültek  a  könnyű,  illetve  a nehéz modulokba. A  teszt  végére  a diákok  részvételi aránya  közel  azonos  lett  a  különböző  szintű modulokban  (K:  37%,  Kz:  34%,  Kn:  29%). Az eredmények hozzájárulhatnak az adaptív tesztek minél szélesebb területen való alkalmazá‐sának elterjedéséhez.   __________ A kutatást a TÁMOP‐3.1.9/11 program támogatta. 

Többszakaszos adaptív tesztek gyakorlati alkalmazása

http://acta.bibl.u-szeged.hu/60989/1/pek_2013_106.pdf

Többszakaszos adaptív tesztek gyakorlati alkalmazása

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged