Gönczy, László

Gönczy László

University of Szeged

43 TEMATIKUS ELŐADÁSOK ÁPRILIS 29. (PÉNTEK) 13.50–15.10 Speciális területek értékelése Tárgyaló KORREKT PEDAGÓGIAI ÉRTÉKELÉS LEHETŐSÉGEI A MAGYAR ZENEMŰVÉSZETI FELSŐOKTATÁSBAN Gönczy László SZTE BTK Neveléstudományi Doktori Iskola Kulcsszavak: zeneművészet, felsőoktatás, zeneelmélet, képességrendszer A zeneművészeti felsőoktatás világszerte heterogén szervezeti keretek között (egyetemi rendszeren kívül, vagy abba különbözőképpen integrálva) működik, az oktatási program fel-építését, szerkezetét, cél- és követelményrendszerét, vizsgarendjét illetően egyaránt. Az intéz-ményi és művészi autonómia érvényesülésének tekintett ilyetén heterogeneitás ténye magya-rázza a pedagógiai értékelés e területen lehetséges fejlesztésére irányuló kutatások minimális jelenlétét. A zeneművészeti és zenepedagógus-képzés letéteményesei ma is a konzervatoriális modellre támaszkodnak, a felvilágosodás korában kialakított alapelvek különféle adaptációi-val, sok szempontból nehezen illeszkedve a tudományegyetemi kritériumrendszerbe. Ugyanakkor hazánkban a felsőoktatás energikus szabályozási törekvései az elmúlt másfél évtizedben egyszerre jelentették a képzőhelyek túlnyomó többségének tudományegyetemi ke-retbe illesztését, valamint az egységes képzési és képesítési követelményekre (KKK) alapo-zott programok rögzítését. Az egységesítéssel párhuzamosan a beiskolázottak előzetes tu-dását, képességrendszereinek fejlettségét tekintve egy éppen ezzel ellentétes, a növekvő hete-rogeneitás irányába mutató folyamatot észleltünk (Keresztes, 2010; Madarász, 2010; Mohay, 2010; Olsvay, 2010; Győrffy, 2010). E különös helyzet arra késztet, hogy konszenzust keressünk a pályaalkalmasság minimá-lis kimeneti követelményrendszerét, annak ellenőrzési lehetőségeit illetően, emellett meg-osszuk tapasztalatainkat az így megjelölt célok eléréséhez vezető hatékony módszerek tárgy-körében. A zeneművészeti felsőoktatás tantárgystruktúráját elemezve be kívánom mutatni, hogy ezen igényeink realizálása szempontjából kulcspozíciót tölt be a zeneelmélet oktatása. Ezért kezdeményeztük valamennyi érintett hazai intézmény e területen tevékenykedő oktatói-nak együttműködését (Zeneelmélet-tanítás a művészeti felsőoktatásban – konferencia, 2010). Az itt bemutatott téziseim a kurzusmunka céljait és módszereit illetően gyakorlatilag kon-szenzusos elfogadásra találtak. A következő munkafázis a zeneelméleti kurzusok keretében fejlesztendő és ellenőrzendő részképességek, képességrendszerek elemzése, valamint az ezekkel megfeleltethető feladattí-pusok, számonkérési módok rendszerbe foglalása. Ezen az úton most az első lépést kívánom megtenni azzal, hogy bemutatom a zeneművészi, zenepedagógusi pályaalkalmasság zeneel-mélet tárgykörében vizsgálható részképességei rendszerének, kapcsolódási módjainak egy el-méleti modelljét. Ha a terület művelői részéről további hajlandóság mutatkozik az együttműködésre, ezt a modellt módosítva, továbbfejlesztve konkretizálhatjuk azt a szakmai minimumot, amely a zeneművészeti diplomák kiadásának megkerülhetetlen feltétele, egyszersmind általánossá tehetjük a hallgatók elé világos és megkerülhetetlen követelményeket állító, professzionális pedagógiai értékelésen alapuló zeneelmélet-oktatást, ezzel a zeneművészeti felsőoktatás egé-szében utat mutatva a jelenlegi nehézségek leküzdésére. 

Korrekt pedagógiai értékelés lehetőségei a magyar zeneművészeti felsőoktatásban

http://acta.bibl.u-szeged.hu/60740/1/pek_2011_043.pdf

Korrekt pedagógiai értékelés lehetőségei a magyar zeneművészeti felsőoktatásban

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged