A LAS Verticumot három összetevő alkotja: a LINTAG elnevezésű kódoló program, az ATLAT.Ti fogalmi hálózatépítő program és az SPSS statisztikai programcsomag. A Morphologie Kft-vel közösen kidolgozott LINTAG nevű nyelvi elemző program tagadás és sclf-referencia modulja az adott jelenség szempontjából pszichológiai relevanciával bíró szókategóriák tagjainak előfordulási gyakoriságát jelzi. A tanulmány a tagadás és a self-referencia nyelvi markerck szintjén történő operacionalizálási folyamatát, valamint a modulok megbízhatóságára és érvényességére vonatkozó empirikus kutatási eredményeket mutatja be

Hargitai, Rita

Hargitai Rita

University of Szeged

Szeged, 2004. december 9-10. 261A LAS Verticum tagadás és self-referenda moduljaHargitai RitaPécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet 7624 Pécs, Ifjúság útja 6. hargitairita@freemail.huKivonat: A LAS Verticumot három összetevő alkotja: a LINTAG elnevezésű kódoló program, az ATLAT.Ti fogalmi hálózatépítő program és az SPSS sta­tisztikai programcsomag. A Morphologie Kft-vel közösen kidolgozott LINTAG nevű nyelvi elemző program tagadás és sclf-referencia modulja az adott jelenség szempontjából pszichológiai relevanciával bíró szókategóriák tagjainak előfor­dulási gyakoriságát jelzi. A tanulmány a tagadás és a self-referencia nyelvi markerck szintjén történő operacionalizálási folyamatát, valamint a modulok megbízhatóságára és érvényességére vonatkozó empirikus kutatási eredménye­ket mutatja be.1 A tagadás pszichológiai jelentéseA tagadás fogalmának értelmezése a pszichológiai elméleteken belül nem mutat egy­séges képet: Freud (192S) szerint a tagadás az ítéletalkotás intellektuális, tudatos funkciója, míg mások (Szondi, 1956) amellett érvelnek, hogy a tagadás az én legálta­lánosabb, legemberibb és -  bizonyos esetekben -  legfatálisabb állásfoglalása.. E „ne­met mondás” formája és különösen mértéke gyakran meghatározza az egyén és a kö­zösség egymáshoz való viszonyát: a negációs funkció biztosítja az egészséges ember környezetéhez és morális standardokhoz való alkalmazkodását, ez garantálja a társada­lom működőképességét bizonyos szükségletek, vágyak és képzetek elfojtása, gátlása révén. A „nemet mondás” azonban szélsőséges mértékben is megjelenhet: a tagadás túlsúlya mögött a világ értéktelenítése áll, amely minden esetben valamilyen énes veszélyre, destrukcióra -  például a preszuicidális szindróma beszűkülésére (Kézdi, 1995), illetve az alkoholizmus vagy a narkománia következtében fellépő autoagresszióra -  utal. Egy adott élettörténeti narratívumban felbukkanó, tagadásra utaló nyelvi markerek mennyiségi paramétereinek meghatározása így több szempont­ból is indokolt.1.1 A tagadás modul operacionalizálása és reliabilitásaA LAS Verticum -  Morphologie Kft-vel közösen kidolgozott -  LINTAG nevű kódoló programja a tagadás szempontjából pszichológiai relevanciával bíró szókategóriák tagjainak előfordulási gyakoriságát jelzi. A tagadás lehet explicit, vagy nyílt (pl. nem, nincs, sem, stb.) és implicit, vagy rejtett (pl. felelőtlen, gondtalan), amelyre csak szó-262tani elemzésből, illetve a névszói kifejezések elemzéséből (pl. nélkül, helyett, kívül) lehet következtetni. A tagadás modul reliabilitására vonatkozó vizsgálat a modul általi gépi- és a kézi kódolás eredményének összehasonlításán alapult: az elemzett 10.000 szavas szövegbázist harminc különböző vizsgálati személytől származó egy-egy rövid -  teljesítmény-, veszteség-, félelem-, rossz-, illetve jó tárgykapcsolati -  történet alkot­ta. A kapott eredmények: helyes találat 99%, téves riasztás 1%, míg a kihagyások értéke 7%o. A fenti adatok tükrében a modul megbízható.Π. Magyar Számítógépes Nyelvészeti Konferencia1.2 A tagadás modul validitására vonatkozó empirikus vizsgálatokA tagadás modul validitásának tesztelése során a vizsgálati csoportot előzetes pszichi­átriai múlttal nem rendelkező, egészséges személyek rétegzett mintája alkotta (N=73). A szövegelemzés alapját a fentiekben felsorolt, eltérő témájú élettörténeti narratívumok képezték. A vizsgálat során minden esetben a tagadást jelző nyelvi markerek előfordulásának relatív gyakorisági értékével számoltunk, ezáltal iktatva ki a történetek hosszának befolyásoló hatását.1) Hipotézisünk szerint a negatív életesemények -  félelem, szorongás, tárgyvesz­tés, kapcsolati kudarc -  olyan élményfeldolgozást hívnak életre, amelyben a környe­zethez és a morális standardokhoz való alkalmazkodás nehezített, így a szükségletek és a képzetek elfojtása, gátlása, elidegenítése lesz jellemző. Mindez a tagadás megnövekedett mértékében ölthet testet. A fentiek alapján az élettörténeti narratívum témája, pontosabban annak élményminősége szerint különbséget várunk a tagadás mennyiségi vonatkozásában. Az eredmények igazolják elvárásunkat: a negatív élet­eseményeket megjelenítő narratívumokban a tagadás nyelvi formái szignifikánsan nagyobb számban vannak jelen (Мт.г.и=0.038 vs. 0,027; t(71)=2,65, p<0,01).2) A továbbiakban a veszteség-, illetve a félelem-/szorongástörténeteket használtuk szövegkorpuszként, s a LINTAG révén a tagadás modul vonatkozásában kapott gya­korisági értékek alsó és felső kvartiliseit kétmintás t-próbával hasonlítottuk össze egy projektív személyiségvizsgáló eljárás, az űn. Tematikus Appercepciós Teszt (TAT) (Murray, 1938) eredményeivel. Várakozásunk szerint a tagadó szerkezetek magasabb értéke azokat a személyeket jellemzi, akiknél kimutatható a funkcióbeszűkülés, a világ értéktelení-tése. A kapott eredmények tükrében mindez megerősítést nyert: a veszte­ségtörténetek esetén azokat a személyeket jellemzi a tagadó szerkezetek dominanciája, akiknél hiányzik az energizáltság, a kitartó, sikeres tevékenység, a vágyak tettekre váltása, azaz a teljesítmény iránti szükséglet (MNte]j=2,SS vs. 1,5; t(34)=2,491, p<0,05). Mindehhez társul a környezet részéről az a ráhatás, amely a hiányban mani­fesztálódik: a v.sz. nélkülöz valamit (családot, barátokat, státust), amire szüksége lenne a léthez, a boldogsághoz (MPhi4ny=l,05 vs. 2,05; t(34)=-2,64, p<0,05). Inrapszichés szinten sajátos beszűkülés jön ezáltal létre, így a személynek nincsen lehetősége az örömre és az előbbre jutásra.3) Vizsgálatunk harmadik fázisában ismét a fenti történeteket használtunk szöveg­korpuszként és a TAT Press Veszteség konstrukcióját tekintettük csoportosító válto­zónak, ahol e dimenzió alacsony, illetve magas értékeit kétmintás t-próba során hason­lítottuk össze bizonyos kérdőíves- (BDQ, BFQ, PLS) és projektív személyiségvizsgáló eljárások eredményeivel. Környezeti ráhatásként, azaz pressként a veszteség a hiány­hoz hasonló állapotot jelent, azzal a különbséggel, hogy a veszteség a történet folya­263mán következik be. A pszichodinamikus interpretáció értelmében a depresszió, mint pszichopatológia a reális- és/vagy szimbolikus tárgyak elvesztésére, illetve a tőlük való megfosztottságra adott pszichés válasz (Freud, 1917). így várható, hogy statiszti­kailag szignifikáns a kapcsolat a veszteségélmény és a Beck Depresszió Kérdőív pont­száma között (MBdq=3,14 v s . 5,27; t(34)=-2,062, p<0,05). Mindez együttjár a külső és a belső ingerek alacsonyabb mértékű kezelhetőségével (MFLsKez=14,09 vs. 11,87; t(34)=2,735, p=0,01), valamint az elégedetlenség és a düh szabályozásának képessé­gével (MBFQimP=37,09 vs. 31,93; t(34)=2,082, p<0,05). Mi több, a sikeres megküzdés érdekében a v.sz. másoktól vár segítséget, védelmet és támogatást (MNtíni=2,47 vs. 3,8; t(34)=-2,63, p<0,05). A veszteségélmény mentén szerveződő intrapszichés történések a szöveg nyelvi formáinak szintjén a tagadó szerkezetek megnövekedett arányában manifesztálódnak ίΜτ.,..Λ=0.033 vs. 0,056; t(33)=-2,4, p<0,05). A fentiek alapján a tagadás azonosítására kidolgozott nyelvi modul reliabilitására és validitására vonatko­zó vizsgálatok egyaránt igazolást nyertek.Szeged, 2004. december 9-10.2 A self-referenda pszichológiai jelentéseA modem pszichológiában kitüntetett helyet foglal el az énként való létezés problema­tikája. E rendkívül kiterjedt kérdéskör alapos tanulmányozása messze meghaladja jelen tanulmány terjedelmi korlátáit, így az adott jelenséget leszűkítve csak utalnék a self-referencia szempontjából releváns pszichológiai fogalmakra: birtoklás és én­szűkítés, létezés és én-tágítás, autonómia, ágencia, koherencia. E pszichés folyamatok ellentételezés nélküli túlsúlya a mentális zavarok sajátos formáihoz vezethetnek: pél­dául a mindent birtokolni akarás (értékek, bel- és külvilági tartalmak) túlzott formája az egocentrizmusban jelenhet meg, mi több, utalhat a nárcizmus és az autizmus veszé­lyes mértékű megnövekedésére is. A saját létezés kiterjesztésének dominanciája szin­tén veszélyt sejtet: megalomániában, vallási téveseszmékben és paranoiában egyaránt manifesztálódhat. A fenti megközelítés értelmében csupán a selfre vonatkozó nyelvi markerek finom arányait figyelembe véve distinkciót tehetünk a birtoklás és a létezés dominanciájával jellemezhető, illetve az énérzés rendkívüli csökkenésével, az én nagyfokú elszegényedésével leírható pszichés állapotok, s voltaképpen az ezeket meg­jelenítő narratívumok között. Ennek vizsgálatára született meg a LAS Verticum self- referencia modulja.2.1 A self-referencia modul operadonaüzálásaA self-referencia modul minden olyan kifejezés esetén találatot jelez, amelyben az első személy szerepel, legyen az ige (pl. nézek, látom), névmás (pl. én, enyém, magam), avagy birtokos személyjellel ellátott főnév (pl. könyvem). A self-referencia modul reliabilitására vonatkozó vizsgálat szövegkorpuszát a korábban már bemutatott minta alkotta. A kapott eredmények az alábbiak szerint alakultak: helyes találat 99%, téves riasztás 13%, míg a kihagyások értéke 8%o. A reliabilitásra vonatkozó adatok tükrében a self-referencia modul validitására vonatkozó vizsgálatok is elvégezhetők, amelyet a tagadás modulnál leírt metodika alapján hajtottuk végre. Hipotéziseink és az eredmé­nyek az alábbiakban olvashatók:264 II. Magyar Számítógépes Nyelvészeti Konferencia2.2 A self-referenda modul érvényességének vizsgálata1) Egy számunkra fontos személlyel összefüggésbe hozható jó történet olyan él­ményfeldolgozást hoz felszínre, amelyben megjelenik az érzések, a gondolatok meg- oszthatósága, s ezzel egyidejűleg az „én”-nel szemben a „mi” válik hangsúlyossá, amelyben a kötődés, a kapcsolat érhető tetten. Azonban a veszteség-, a félelem- és a rossz történetek éppen ellentétes élményminőséget hívnak életre: az egyedüllétet, a társaktól való szeparációt, a kapcsolatok hiányát avagy frusztrált jellegét indukálják. A self-referencia vonatkozásában a teljesítménytörténetek szintén ez utóbbiakhoz hason­lóak, hiszen sikereink hátterében gyakran jelenik meg az „egyedül csinálás” öröme, amely autonómiával társul. Mindezek alapján különbséget várunk a self-referencia mennyiségi paraméterének vonatkozásában az élettörténeti narratívumok tematikája alapján. Az eredmények igazolják elvárásunkat: a teljesítmény-, a félelem-, a veszte­ség- és a jelentős személlyel kapcsolatos rossz történetekben a self-referencia relatív gyakorisága szignifikánsan nagyobb, mint a jelentős személlyel kapcsolatos jó történe­tekben (Msdfn^O.1074 vs. 0,0799; t(71)=3,37, p<0,001).2) A továbbiakban a LINTAG-gal, a self-referencia modul vonatkozásában a féle- lem-/szorongástörténetekben kapott gyakorisági értékek alsó és felső kvartiliseit két- mintás t-próbával hasonlítottuk össze a korábban már megismert személyiségvizsgáló eljárásokkal. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a félelemmel, a szo­rongással együttjáró élethelyzetek olyan elbeszélési formát hívnak életre, amelyben a szituációval való megküzdés sikeres, avagy sikertelen volta a szöveg szintjén a self- referencia mennyiségi paramétereiben is kifejezésre jut. Az adott helyzet által kiváltott szorongással való megküzdés, azaz a düh, az elégedetlenség szabályozásának képes­sége (MBFQimp=32,17 vs. 39,05; t(35)=-3,25, p<0,01) a self-referencia magasabb érté­kével jár együtt, ezáltal biztosítva a személy önfenntartását, a valósághoz való alkal­mazkodását és a egyén integrációjának megtartottságát.Bibliográfia1. Freud, S. (1917/1997) Gyász és melankólia. In Ösztönök és ösztönsorsok. Metapszichológiai írások. Filum Kiadó, Budapest2. Freud, S. (1925/1997) A tagadás. In Ösztönök és ösztönsorsok. Metapszichológiai írások. Filum Kiadó, Budapest3. Kézdi, B. (1995) A negatív kód. Kultúra és öngyilkosság. Pannónia könyvek, Pro Pannónia Kiadó, Pécs4. Murray, H. A. (1938) Exploration in personality. New York, Oxford Univesity Press5. Szondi, L. (1956/1972) Lehrbuch der Experimentellen Triebdiagnostik. Band I. Verlag Hans Huber, Bem

A LAS Verticum tagadás és self-referenda modulja

http://acta.bibl.u-szeged.hu/59298/1/msznykonf_002_261-264.pdf

A LAS Verticum tagadás és self-referenda modulja

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged