A Lexikon der Studenten aus Estland, Livland und Kurland an europäischen Universitäten 1561–1800 című könyv recenziój

Bozzay, Réka

Gerundium

DEA University of Debrecen Electronic Archive

KÖNYVISMERTETÉS DOI 10.29116/gerundium/2018/2/12LEXIKON DER STUDENTEN AUS ESTLAND, LIVLAND UND KURLAND AN EUROPÄISCHEN UNIVERSITÄTEN 1561–1800(Quellen und Studien zur baltischen Geschichte, 28)Bearbeitet von Arvo Tering, Köln–Weimar–Wien, Böhlau Verlag, 2018Az európai egyetemtörténet kutatása jó kétszáz éves múltra nyúlik vissza, melynek eredményeit folyamatosan publikálják a kutatók. Abban a kérdésben, hogy mit értünk egyetemtörténeten, nincsen egységes irányvonal. Sokáig oktatástörténetet, egyetemi professzori életrajzokat jelentett, a 19. században aztán megélénkült az érdeklődés diá-kok névsorainak a kiadása iránt is. A modern kutatási irányok a szokásokra, életmódra, épületek, ruházkodás bemutatására, financiális kérdésekre, egyetemi kiváltságokra, pe-res ügyekre ugyancsak nagy hangsúlyt fektetnek.Az egyetemtörténet diáknévsorai iránt mintegy 30–40 éve újból nagy érdeklődés mutatkozik. Ezúttal azonban már nemcsak egy-egy egyetem diákságának a névsora je-lent meg – noha kritikai kiadásokra továbbra is sor került –, hanem a küldő fél részéről kezdték a diáknévsorokat feldolgozni. A küldő félen egy-egy országot, régiót értünk, amelynek határai sokszor már nem esnek egybe a jelenlegi politikai határokkal. Ilyen fel-dolgozás például Szögi László és kutatócsoportjának 24 kötetben megjelent magyaror-szági diákok egyetemjárásának a története. Ezek a kötetek a történeti Magyarország terü-letéről európai egyetemeken megfordult diákok prozopográfiai adatait gyűjtötték egybe. Tulajdonképpen hasonlóra vállalkozott az észt Arvo Tering is, aki nem egy (hajdanvolt) ország, hanem egy történelmi terület, a Baltikum diákjainak lexikonát készítette el.A bevezetőben Tering rövid áttekintést ad olyan munkákról, melyek európai diákok tanulmányainak történetét dolgozták fel diáknévsorok és monográfiák formájában, majd rátér a Baltikum diákságával foglalkozó munkák bemutatására. A baltikumi di-áksággal foglalkozó egyik első szöveg egy Wolmarban (Valmiera, Lettország) született újságíró, Julius Eckardt tollából született 1876-ban. Lívföld 18. századi története mel-lett az 1710 és 1761 között német egyetemeken beiratkozott észt és lív diákok jegyzé-két közölte, kiegészítve a Göttingenben és Jénában tanult kurföldiek neveivel. Eckardt munkája mindenképpen úttörőnek számított a maga idejében, ugyanis az általa hasz-nált beiratkozási jegyzőkönyveket csak később jelentették meg nyomtatásban. Minden érdeme mellett ez a munka még sajnos számos nevet nem tartalmazott. Az 1880-as években meginduló matrikulakiadási hullám a balti német genealógusok érdeklődését is felkeltette, és ennek hatására kezdték el a különböző egyetemeken tanult diákok ada-tait kiadni. A balti diákok által legnagyobb számban felkeresett königsbergi egyetem 186 MMXVIII VOL. IX. NR. 2matrikuláját 1917-ben adták ki, de a balti diákokra vonatkozó adatokat már 1896-ban publikálták, majd ennek eredményei nyomán a gießeni egyetem és a stettini (Szcze-cin) pedagógiai iskolában tanuló kurföldi diákok adatai is megjelentek nyomtatásban. A 20. század elején közöltek balti (vagy a Baltikum egyes részeiről származó) diá kok strasbourgi, frankfurti, kieli, wittenbergi, erfurti tanulmányairól munkákat. A 20. század első felében a balti diákok tanulmányainak vizsgálata szinte kizárólag a német nyelvterületen levő egyetemekre korlátozódott, hiszen a diákság legnagyobb számban ezekben az intézményekben fordult meg. Tering kötete a német egyetemek matrikulái mellett azonban más, korábban nem kutatott területek (Itália, Németalföld, Skandi-návia) balti hallgatóit is górcső alá vette. Sőt a diáknévsorok összeállításánál a hazai látogatott iskolákat (pl. Riga, Jelgava) is megvizsgálta, de a német birodalmi középfokú intézményeket, amelyeket főleg kurföldi diákok látogattak, ugyancsak megnézte.Mint minden egyetemtörténész, úgy Tering is szembesült kutatása során azzal a problémával, hogy a különböző egyetemek diákokkal kapcsolatos adatai nem egysége-sek. A beiratkozás dátuma és a tanult szak többnyire mindenhol fel van tüntetve, de egyéb adatok (társadalmi állás, apa neve, életkor) csak elvétve tűnik fel a matrikulák-ban, sőt az életkor tekintetében sokszor akár valótlan adatok is előfordulhatnak. A diá-kok származási helye – ami alapján balti diáknak minősíthették őket – szintén gyakran előfordul a matrikulákban, de sajnos itt is sok a bizonytalanság, mert a helymegadás is kérdéses lehet, különösen a nyomtatott matrikulákban. A balti diákok közül sem min-denki iratkozott be a választott egyetemre. Rostockban például a Natio Borussica diák-jai között lehet számos balti diák nevére bukkanni még. A beiratkozási listák mellett más egyéb egyetemi dokumentumokat (szenátusi, konzisztóriumi jegyzőkönyveket) is fel tudott a szerző használni, de a hétköznapok történetéhez akár az egyetemi periratok is jó támpontot nyújthattak. A disszertációk, disputációk a diákok tanulmányairól és előmeneteléről tájékoztatnak, de Göttingen esetében a tárgyspecifikus előadások hall-gatói jegyzékeit is felhasználta a szerző. Sőt Göttingenben könyvtári kölcsönzések jegy-zéke is elérhető az 1770-es évektől kezdve. Album amicorumok bejegyzései, otthoni ösztöndíjakról szóló városi jegyzőkönyvi bejegyzések, illetve a templomi keresztelésről szóló anyakönyvek egészítették ki a diákok életének adatait. A lexikon a balti diákság tanulmányainak kora újkori történetét dolgozza fel: 1561-től, a livóniai háborút követő időszaktól kezdve vizsgálja a balti diákok tanulmányait 1800-ig, amikor is I. Pál orosz cár rendeletének következtében (1798) a külföldi isko-lalátogatást megtiltották és ezt csak 1801-ben oldották fel. A kora újkorban a Baltikum három nagyobb területi egységből állt: Észtország, Lív- és Kurföldből, mely területek váltakozva a szomszédos nagyhatalmak befolyási övezetébe tartoztak a vizsgált korban. A lexikonban bemutatott diákok nagyrészt német származásúak voltak, mellettük kis számban vannak észtek, zsidók, svédek és elnémetesedett lengyelek, illetve külföldi származású, de a Baltikumba betelepült értelmiségiek is, akik balti tartózkodásuk ide-jén külföldi egyeteme(k)en tanultak. Az egyetemi jegyzőkönyvek kis számban említe-nek könyvkötő-, nyomdász-, sebésztanoncokat is, akik a Baltikumból származtak, a lexikon őket is megemlíti.KÖNYVISMERTETÉS 187A lexikon három jegyzékben sorolja fel a diákokat. Az első és legteljesebb család-név szerint, alfabetikus rendben közli a diákok adatait. Itt a teljes ismert név mellett a nemesi előtag (von), polgároknál (thor, tom, zum) áll, mellette a származási hely, pl. Livonus, ami gyakran nem ad közelebbi felvilágosítást a diák pontos születési helyéről. Ezt követi az apa neve és foglalkozása, a nemeseknél a legfontosabb birtok felsorolása, majd az anya neve, leánykori neve, édesanya apjának a neve és foglalkozása, esetleg mostohaanya adatai. A tanulmányokra vonatkozóan megemlíti a szerző az egyetemi tanulmányok előtt látogatott iskolákat, majd az egyetemet és röviden a tanulmányok utáni életpályát is felvázolja, végezetül a bibliográfiai adatok következnek. A két to-vábbi (sokkal rövidebb, csak a diákok nevét és beiratkozási évszámát tartalmazó) lista a beiratkozás dátuma, illetve helye szerint is közli a diákok neveit. A kötetet a képző-intézmények neve és a diákok Baltikumon kívüli tevékenységi helyének jegyzéke zárja.A lexikon természetesen számos rövidítést tartalmaz, és ehhez készített a szerző jegy-zéket is. Sajnos ebben azért hiányosságok is megmutatkoznak, több rövidítésnek nincs feloldása, illetve az egyes diákok nevei mellett szereplő adatokat világosabban el kellett volna különíteni egymástól például vesszővel, mert sokszor úgy tűnt, mintha a tanul-mányok helyszíne nem a diákra, hanem annak nagyapjára vonatkoztak volna.Tering rövid elemzést is készített a lexikonból kiolvasható adatokból. A vizsgált időszakban mintegy 6000 balti diák tanult európai egyetemeken. A diákok külföl-di tanulmányokban való részvételét egészségügyi tényezők nagyban befolyásolták, így komoly cezúrát jelentett az 1657-ben kitört pestisjárvány. Szintén fontos tényező volt Svédország nagyhatalmi ambíciója, mely az államigazgatásban is használható jól képzett emberek tanulmányait szorgalmazta. A hétéves háború visszavetette a diákok külföldi tanulmányait, és majd csak az 1763-as hubertusburgi béke után nőtt meg újból a létszámuk egészen a már említett 1798-as külföldi tanulmányok eltiltásáig. A külföldi tanulmányokban főleg a balti nemesség és kisebb részben a városi polgárság (főleg jómódú tanácstagok, papok) fiai képviseltették magukat, akik tanulmányaikat házi tanítóik útmutatása mellett kezdték meg, kisebb részben a mai Lengyelország te-rületén található középfokú iskolákban, majd a rigai és tallinni gimnáziumok alapítása után helyben tanultak. Mivel jórészt német származású diákokról van szó, így főleg német egyetemeken fordultak meg, és érdekes módon – bár területileg a Baltikum nem állt a vizsgált korszakban német fennhatóság alatt – Tering a német egyetemeken való tanulmányokat nem tekinti peregrinatio academicának, csak a birodalmon kívül eső egyetemek felkeresését. Azt is hozzá kell tennünk, hogy a birodalom határainak átlé-pésére csak nagyon keveseknek adódott lehetőségük, ők a kora újkor Kavalierstournak nevezett nemeseknek, gazdag polgároknak elérhető útjain vettek részt. A balti diákok többsége az északnémet egyetemen Königsbergben, Rostockban, Greifswaldban tanult, de választott szakjától függően Jénába és Halléba, Göttingenbe (teológusok, főleg Jéná-ban jogászok), Lipcsébe (orvosok) is eljutottak.A kötet mindenképpen hiánypótló, borsos ára ellenére is ajánlom minden egyetem-járás történetével foglalkozó kutatónak.Bozzay Réka

Lexikon der Studenten aus Estland, Livland und Kurland an europäischen Universitäten 1561–1800 - recenzió

Réka Bozzay

Directory of Open Access Journals

KÖNYVISMERTETÉS DOI 10.29116/gerundium/2018/2/12
LEXIKON DER STUDENTEN AUS ESTLAND, 
LIVLAND UND KURLAND AN EUROPÄISCHEN 
UNIVERSITÄTEN 1561–1800
(Quellen und Studien zur baltischen Geschichte, 28)
Bearbeitet von Arvo Tering, 
Köln–Weimar–Wien, Böhlau Verlag, 2018
Az európai egyetemtörténet kutatása jó kétszáz éves múltra nyúlik vissza, melynek 
eredményeit folyamatosan publikálják a kutatók. Abban a kérdésben, hogy mit értünk 
egyetemtörténeten, nincsen egységes irányvonal. Sokáig oktatástörténetet, egyetemi 
professzori életrajzokat jelentett, a 19. században aztán megélénkült az érdeklődés diá-
kok névsorainak a kiadása iránt is. A modern kutatási irányok a szokásokra, életmódra, 
épületek, ruházkodás bemutatására, financiális kérdésekre, egyetemi kiváltságokra, pe-
res ügyekre ugyancsak nagy hangsúlyt fektetnek.
Az egyetemtörténet diáknévsorai iránt mintegy 30–40 éve újból nagy érdeklődés 
mutatkozik. Ezúttal azonban már nemcsak egy-egy egyetem diákságának a névsora je-
lent meg – noha kritikai kiadásokra továbbra is sor került –, hanem a küldő fél részéről 
kezdték a diáknévsorokat feldolgozni. A küldő félen egy-egy országot, régiót értünk, 
amelynek határai sokszor már nem esnek egybe a jelenlegi politikai határokkal. Ilyen fel-
dolgozás például Szögi László és kutatócsoportjának 24 kötetben megjelent magyaror-
szági diákok egyetemjárásának a története. Ezek a kötetek a történeti Magyarország terü-
letéről európai egyetemeken megfordult diákok prozopográfiai adatait gyűjtötték egybe. 
Tulajdonképpen hasonlóra vállalkozott az észt Arvo Tering is, aki nem egy (hajdanvolt) 
ország, hanem egy történelmi terület, a Baltikum diákjainak lexikonát készítette el.
A bevezetőben Tering rövid áttekintést ad olyan munkákról, melyek európai diákok 
tanulmányainak történetét dolgozták fel diáknévsorok és monográfiák formájában, 
majd rátér a Baltikum diákságával foglalkozó munkák bemutatására. A baltikumi di-
áksággal foglalkozó egyik első szöveg egy Wolmarban (Valmiera, Lettország) született 
újságíró, Julius Eckardt tollából született 1876-ban. Lívföld 18. századi története mel-
lett az 1710 és 1761 között német egyetemeken beiratkozott észt és lív diákok jegyzé-
két közölte, kiegészítve a Göttingenben és Jénában tanult kurföldiek neveivel. Eckardt 
munkája mindenképpen úttörőnek számított a maga idejében, ugyanis az általa hasz-
nált beiratkozási jegyzőkönyveket csak később jelentették meg nyomtatásban. Minden 
érdeme mellett ez a munka még sajnos számos nevet nem tartalmazott. Az 1880-as 
években meginduló matrikulakiadási hullám a balti német genealógusok érdeklődését 
is felkeltette, és ennek hatására kezdték el a különböző egyetemeken tanult diákok ada-
tait kiadni. A balti diákok által legnagyobb számban felkeresett königsbergi egyetem 
186 MMXVIII VOL. IX. NR. 2
matrikuláját 1917-ben adták ki, de a balti diákokra vonatkozó adatokat már 1896-ban 
publikálták, majd ennek eredményei nyomán a gießeni egyetem és a stettini (Szcze-
cin) pedagógiai iskolában tanuló kurföldi diákok adatai is megjelentek nyomtatásban. 
A 20. század elején közöltek balti (vagy a Baltikum egyes részeiről származó) diá kok 
strasbourgi, frankfurti, kieli, wittenbergi, erfurti tanulmányairól munkákat. A 20. 
század első felében a balti diákok tanulmányainak vizsgálata szinte kizárólag a német 
nyelvterületen levő egyetemekre korlátozódott, hiszen a diákság legnagyobb számban 
ezekben az intézményekben fordult meg. Tering kötete a német egyetemek matrikulái 
mellett azonban más, korábban nem kutatott területek (Itália, Németalföld, Skandi-
návia) balti hallgatóit is górcső alá vette. Sőt a diáknévsorok összeállításánál a hazai 
látogatott iskolákat (pl. Riga, Jelgava) is megvizsgálta, de a német birodalmi középfokú 
intézményeket, amelyeket főleg kurföldi diákok látogattak, ugyancsak megnézte.
Mint minden egyetemtörténész, úgy Tering is szembesült kutatása során azzal a 
problémával, hogy a különböző egyetemek diákokkal kapcsolatos adatai nem egysége-
sek. A beiratkozás dátuma és a tanult szak többnyire mindenhol fel van tüntetve, de 
egyéb adatok (társadalmi állás, apa neve, életkor) csak elvétve tűnik fel a matrikulák-
ban, sőt az életkor tekintetében sokszor akár valótlan adatok is előfordulhatnak. A diá-
kok származási helye – ami alapján balti diáknak minősíthették őket – szintén gyakran 
előfordul a matrikulákban, de sajnos itt is sok a bizonytalanság, mert a helymegadás is 
kérdéses lehet, különösen a nyomtatott matrikulákban. A balti diákok közül sem min-
denki iratkozott be a választott egyetemre. Rostockban például a Natio Borussica diák-
jai között lehet számos balti diák nevére bukkanni még. A beiratkozási listák mellett 
más egyéb egyetemi dokumentumokat (szenátusi, konzisztóriumi jegyzőkönyveket) is 
fel tudott a szerző használni, de a hétköznapok történetéhez akár az egyetemi periratok 
is jó támpontot nyújthattak. A disszertációk, disputációk a diákok tanulmányairól és 
előmeneteléről tájékoztatnak, de Göttingen esetében a tárgyspecifikus előadások hall-
gatói jegyzékeit is felhasználta a szerző. Sőt Göttingenben könyvtári kölcsönzések jegy-
zéke is elérhető az 1770-es évektől kezdve. Album amicorumok bejegyzései, otthoni 
ösztöndíjakról szóló városi jegyzőkönyvi bejegyzések, illetve a templomi keresztelésről 
szóló anyakönyvek egészítették ki a diákok életének adatait. 
A lexikon a balti diákság tanulmányainak kora újkori történetét dolgozza fel: 1561-
től, a livóniai háborút követő időszaktól kezdve vizsgálja a balti diákok tanulmányait 
1800-ig, amikor is I. Pál orosz cár rendeletének következtében (1798) a külföldi isko-
lalátogatást megtiltották és ezt csak 1801-ben oldották fel. A kora újkorban a Baltikum 
három nagyobb területi egységből állt: Észtország, Lív- és Kurföldből, mely területek 
váltakozva a szomszédos nagyhatalmak befolyási övezetébe tartoztak a vizsgált korban. 
A lexikonban bemutatott diákok nagyrészt német származásúak voltak, mellettük kis 
számban vannak észtek, zsidók, svédek és elnémetesedett lengyelek, illetve külföldi 
származású, de a Baltikumba betelepült értelmiségiek is, akik balti tartózkodásuk ide-
jén külföldi egyeteme(k)en tanultak. Az egyetemi jegyzőkönyvek kis számban említe-
nek könyvkötő-, nyomdász-, sebésztanoncokat is, akik a Baltikumból származtak, a 
lexikon őket is megemlíti.
KÖNYVISMERTETÉS 187
A lexikon három jegyzékben sorolja fel a diákokat. Az első és legteljesebb család-
név szerint, alfabetikus rendben közli a diákok adatait. Itt a teljes ismert név mellett a 
nemesi előtag (von), polgároknál (thor, tom, zum) áll, mellette a származási hely, pl. 
Livonus, ami gyakran nem ad közelebbi felvilágosítást a diák pontos születési helyéről. 
Ezt követi az apa neve és foglalkozása, a nemeseknél a legfontosabb birtok felsorolása, 
majd az anya neve, leánykori neve, édesanya apjának a neve és foglalkozása, esetleg 
mostohaanya adatai. A tanulmányokra vonatkozóan megemlíti a szerző az egyetemi 
tanulmányok előtt látogatott iskolákat, majd az egyetemet és röviden a tanulmányok 
utáni életpályát is felvázolja, végezetül a bibliográfiai adatok következnek. A két to-
vábbi (sokkal rövidebb, csak a diákok nevét és beiratkozási évszámát tartalmazó) lista 
a beiratkozás dátuma, illetve helye szerint is közli a diákok neveit. A kötetet a képző-
intézmények neve és a diákok Baltikumon kívüli tevékenységi helyének jegyzéke zárja.
A lexikon természetesen számos rövidítést tartalmaz, és ehhez készített a szerző jegy-
zéket is. Sajnos ebben azért hiányosságok is megmutatkoznak, több rövidítésnek nincs 
feloldása, illetve az egyes diákok nevei mellett szereplő adatokat világosabban el kellett 
volna különíteni egymástól például vesszővel, mert sokszor úgy tűnt, mintha a tanul-
mányok helyszíne nem a diákra, hanem annak nagyapjára vonatkoztak volna.
Tering rövid elemzést is készített a lexikonból kiolvasható adatokból. A vizsgált 
időszakban mintegy 6000 balti diák tanult európai egyetemeken. A diákok külföl-
di tanulmányokban való részvételét egészségügyi tényezők nagyban befolyásolták, 
így komoly cezúrát jelentett az 1657-ben kitört pestisjárvány. Szintén fontos tényező 
volt Svédország nagyhatalmi ambíciója, mely az államigazgatásban is használható jól 
képzett emberek tanulmányait szorgalmazta. A hétéves háború visszavetette a diákok 
külföldi tanulmányait, és majd csak az 1763-as hubertusburgi béke után nőtt meg 
újból a létszámuk egészen a már említett 1798-as külföldi tanulmányok eltiltásáig. 
A külföldi tanulmányokban főleg a balti nemesség és kisebb részben a városi polgárság 
(főleg jómódú tanácstagok, papok) fiai képviseltették magukat, akik tanulmányaikat 
házi tanítóik útmutatása mellett kezdték meg, kisebb részben a mai Lengyelország te-
rületén található középfokú iskolákban, majd a rigai és tallinni gimnáziumok alapítása 
után helyben tanultak. Mivel jórészt német származású diákokról van szó, így főleg 
német egyetemeken fordultak meg, és érdekes módon – bár területileg a Baltikum nem 
állt a vizsgált korszakban német fennhatóság alatt – Tering a német egyetemeken való 
tanulmányokat nem tekinti peregrinatio academicának, csak a birodalmon kívül eső 
egyetemek felkeresését. Azt is hozzá kell tennünk, hogy a birodalom határainak átlé-
pésére csak nagyon keveseknek adódott lehetőségük, ők a kora újkor Kavalierstournak 
nevezett nemeseknek, gazdag polgároknak elérhető útjain vettek részt. A balti diákok 
többsége az északnémet egyetemen Königsbergben, Rostockban, Greifswaldban tanult, 
de választott szakjától függően Jénába és Halléba, Göttingenbe (teológusok, főleg Jéná-
ban jogászok), Lipcsébe (orvosok) is eljutottak.
A kötet mindenképpen hiánypótló, borsos ára ellenére is ajánlom minden egyetem-
járás történetével foglalkozó kutatónak.
Bozzay Réka


https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/2437/271322/1/12%20Bozzay_Lexikon%20der%20Studenten.pdf

Lexikon der Studenten aus Estland, Livland und Kurland an europäischen Universitäten 1561–1800 - recenzió

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

DEA University of Debrecen Electronic Archive

Directory of Open Access Journals