Jelen cikk célja annak vizsgálata, hogy a mély szintaktikai elemzés növeli-e a fedést és a pontosságot igei szerkezetek fordítási megfelelinek teljesen automatikus kinyerése során. Els lépésként a párhuzamos korpusz forrásnyelvi és célnyelvi oldalát külön-külön elemeztük, majd ebbl nyertük ki az igei szerkezeteket egy felügyelet nélküli tanuló algoritmussal. Az így elállt igeiszerkezet-listát gyakorisági alapon szrtük. A következ lépésben az igei szerkezeteket egytagú kifejezésekké vontuk össze a párhuzamos korpuszban, hogy az egytokenes igei szerkezetek az illesztési algoritmus bemeneteként szolgálhassanak. Eredményeink azt mutatják, hogy az alkalmazott módszer jól használható igei szerkezetek fordítási ekvivalenseinek detekciójára
