LoC Class: PM852, LoC Subject Headings: Ojibwa language--Morphosynta

Zajácz, Magdolna

PhDLinguisticsUniversity of Michiganhttp://deepblue.lib.umich.edu/bitstream/2027.42/157501/1/7627576.pd

Rhodes, Richard Alan

Deep Blue Documents

The Morphosyntax of the Central Ojibwa Verb.

Rhodes, R.

MPG.PuRe

The morphosyntax of the Central Ojibwa verb

English

DEA University of Debrecen Electronic Archive

Zajácz MagdolnaBonaparte Napóleon szerepe a trachoma elterjedésébenAz Ebers-papiruszban van egy rész, amelyik szembetegségekkel foglalkozik. Gyulladásokat, a com ea fehér hegét, kancsalságot, kóros könnyfolyást, jégárpát, farkasvakságot meg tudtak különböztetni. Valószínűleg a zöld hályogot és a szür­ke hályogot is. M indenekelőtt azonban ismertek egy igen rettegett betegséget, amit szemcsés vagy csomós betegségnek neveztek.A név találó, az általunk ma trachom ának nevezett betegség fő tünete való­ban a conjunctiva csomós elváltozása. A későbbi évszázadokban ez a speciális kötőhártya-gyulladás az egyiptomi szembetegség nevet érdemelte ki.A jó l konzervált múmiaszövetek egyik legjelentősebb kutatója Marc- Arm and Ruffer (1859-1917) volt. 1917 tavaszán Egyiptomból hazafelé igyekezve hajója elsüllyedt. A kutatási eredményeket 1921-ben adták ki Chicagóban. Ezek szerint számos ma ismert betegséget tudtak a múmiákon kimutatni, talán egyetlen jelentős kivétel a syphilis. A múmiákon fellelt betegségek sorában benne van a trachoma is.Az egyiptomiak szemgyulladás ellen számos szert használtak, pl. fiút szült anya tejét. M indenekelőtt meg kell azonban említeni a jellegzetes egyiptomi szemfestést. Ez kezdetben a szemgyulladásokat, elsősorban a trachomát megelőző és gyógyító tevékenység volt. Legelőször gyermekek szemeit festették, majd a nőkét és férfiakét is. M a már ez a jellegzetes szemsmink élté veszthetetlenül össze­fonódik az ókori Egyiptommal. M ár a piramisépítések korából, K.e. 2500 körűiről a sminktartók egész sorát találták a régészek.Ismerték a szén, korom és ólom tartalmú (galenit), libazsírral kevert fekete sminket. A zöld smink rézrozsdát (bázikus rézacetátot), malachitot, timsót, agya­got tartalmazott.Természetesen a trachoma más keleti országokban is tömegesen fordult elő és fordul elő, mi azonban most Egyiptomra koncentrálunk. A  tém ánk szem­pontjából pedig Napóleon Bonaparte a fontos személyiség.Napóleon legelőször, mint fiatal tábornok Toulon ostrománál tűnt ki. 1795. október 5-én a párizsi rojalista lázadást az ő vezetésével verték le. Ez indította el a hatalom felé vezető úton és később a témánk szempontjából oly fontos Egyiptom566 Zajácz M agdolnafelé is. A nagyburzsoázia uralmának megszilárdítását a külpolitikai sikerek, a köz­társaság seregeinek az összes fronton kivívott győzelmei segítették elő.Bonaparte tulajdonképpen Angliát akarta térdre kényszeríteni és a legérzé­kenyebb pontján, az Indiába vezető úton akart rá csapást mérni. Ezért 1798 nyarán a Törökországhoz tartozó Egyiptomba hajózott. Elfoglalta Alexandriát, majd Kai­rót is. A kezdeti sikerek után azonban jö tt a vereség. Nelson angol admirális az abukiri öbölben megsemmisítette a francia hajóhadat.1799. november 9-10-én katonai államcsíny után kezdetét vette Napóleon katonai diktatúrája, ezért hazatért Franciaországba. A személyes sorsa témánk szempontjából tovább nem érdekes. Csak az a fontos, hogy katonáit Egyiptomba vitte és azok egy ideig ott állomásoztak.M ár 1798-ban a francia katonákon időről-időre az Egyiptomban régen en­démiás szemgyulladás lépett fel.A sok szembeteg miatt már 1798 augusztusában Dominique-Jean Larrey, a hadsereg vezető orvosa Kairóban, majd a következő évben Rosette-ban és Gisá- ban lazarettet állított fel kizárólag szembetegek részére. Szakmai naplójában a kö­vetkezőket írta le: „1798 utolsó és 1799 első hónapjaiban szinte minden katona megbetegedett. Általában igen heves volt a gyulladás, egyeseknél súlyos követ­kezményekkel. Keveseknél enyhe a gyulladás és gyors a gyógyulás.” Larray azt gondolta, hogy a katonák megbetegedésének az oka a sivatagi nappali forróság és a hideg, nedves éjszakák közötti különbség, a nehéz menetelés, a nem megfelelő ruházat volt. Mindenesetre elrendelték, hogy a katonák a szabadban fedjék el az arcukat egy kendővel, annak mintájára, ahogyan a tevék fejüket a földre fektetik a viharos szél ellen.Később a Földközi tengeren hazafelé hajózva a katonák nagy részének álla­pota lényegesen javult. Sajnos azonban, még a hajón újra fellángolt a betegség. Nem sokkal partra érésük után a kikötőkben, az Elba mentén és Franciaország­ban fokozódott a megbetegedések száma, azok között is, akik nem jártak Egyip­tomban.1800-ban kitört a szembetegség az Abukirnál kihajózott angol csapaton is. 1803-ig már a szicíliai, gibraltári, spanyol, portugál, brit és ír garnizonok is fer­tőzöttek voltak. A francia hadsereg szemészeti betegei részére kórházat kellett alapítani és 1807-ben a kórház vezetője megállapította, hogy egy 700 fős katonai egységből 636 megkapta a szemgyulladást, 40 mindkét szemére, 40 pedig egyik szemére megvakult. Ekkor kezdett terjedni az „Ophthalmia aegyptica”, „Oph- thalmia militaria” vagy „Ophthalmia bellica” elnevezés.Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor többen behatóbban kezdték ta­nulmányozni ezt a szemgyulladást, kiderült, hogy már hosszabb idő óta endémiás Szicília és Kalabria parti területein.A napóleoni seregek sokszor kerültek kapcsolatba az osztrák sereggel is, ennek ellenére Ausztriában kezdetben relatíve kevés szembetegség fordult elő. 1816-tól változott a helyzet. Valószínűleg az Olaszországból hazatelepített ezre- dek vitték haza magukkal a fertőzést. Civil és katonaorvosok fogtak össze, kö­vették és vizsgálták a fertőzések útját és keresték a kezelési lehetőségeket. ABonaparte Napóleon szerepe a trachoma elterjedésében 567leghatásosabbnak a rézszulfáttal való edzést és az ezüstszulfát (lapis) kezelést tar­tották, és ez a kezelési mód további 100 évig tartotta magát. Meg kell jegyeznem, hogy az Ebers-papiruszt csak 50 évvel később találták meg, tehát az ott javasolt és m ár előzőkben említett rézsókkal való kezelés nem igen befolyásolhatta a 19. sz. eleji szemészeket.A trachomajárvány a Waterloo melletti csata évében (1830) különösen sú­lyossá vált Poroszországban és Belgiumban. Csak Belgiumban több mint 5000 trachomában megvakult katonáról kellett gondoskodni a hadseregnek.A  nagy veszélyre való tekintettel 1852-ben Brüsszelben nem zetközi kon­ferenciát hívtak össze, ahol szerte a világból 250 szemorvos vett részt. Ez volt egyébként az első nemzetközi szemészkongresszus. A fő tém a az ophthalmia militaria volt.1905-ig szinte semmi változás nem volt a terápia területén. Akkor német ex­pedíció ment Jávába a szifiliszt és a frambősiasist tanulmányozni. Az expedíció vezetője Neisser a gonorrhoe kórokozójának felfedezője volt. Vele ment a bőr­gyógyász Ludwig Halberstadter és a zoológus Stanislaus von Prowazek, akik egy ebédnél csak úgy mellesleg közölték főnökükkel, hogy felfedezték a trachoma kórokozóját.Ezen felfedezés azonban még nem hozta meg a betegek gyógyulását. Hosszú út vezetett az eredményes trachoma ellenes küzdelemig.M agyarországon szintén a hadsereg terjesztette ezt a súlyos betegséget, leg­főképpen azért, mert nem voltak kaszárnyák és a csapatokat magánházakban szál­lásolták el.1883-ban például a következő volt a helyzet. M agyarország déli részein, fő­leg Torontál megyében volt a trachoma elterjedve. Tisza Kálmán akkori belügy­m iniszter rendeletére Feuer Náthán ezredorvos vizsgált meg 3 járás területén 95000 embert, akiknek 4,5 %-a bizonyult trachomásnak.Kiderült, hogy az ország déli részein, az egykori katonai határőrvidéken már régen honos a betegség és valószínűleg Olaszországból a katonaság hurcolta be. Az északi megyékben pedig az Alföldre aratásra jövő alkalmi m unkások vitték haza.A mai egészségügyi elvekkel (főleg ambuláns kezelés) teljes ellentétben a múlt században megállapították, hogy a trachomás esetek gyógyítására berende­zett ambulatoriumokat, mint céljuknak nem megfelelőket be kell zárni és az ese­teket kórházi osztályokon gyógyítani. Egy beteg gyógykezelésére az egyes szem­osztályokon 10-80 nap ápolási idő jutott. 1903-ban egy trachomás eset gyógyí­tására átlagban 340 koronát kellett költeni.Hazánkban a 60-as évekre szűnt meg a trachoma, illetve azóta csak egyes esetek fordulnak elő. Ennek megfelelően a mai szemészek nagy része már nem is látott trachomát.Nem ez a helyzet természetesen mindenütt a világon. A keleti és afrikai or­szágokban ez a kérdés még mindig élő és igen súlyos probléma. Az egyiptomi Kafr városban 1987-ben az 1 éves korú gyermekek 42 %-a trachomás volt, 3 éves korban pedig már 60% .568 Zajácz M agdolnaA trachom a világviszonylatban még most is vezető szerepet tölt be a vakság okai között. Európába már kétségtelen bekerült a keresztes hadjáratok alkalmával, azonban a mérsékelt fertőzöttség csak a déli részekre korlátozódott. Napóleon el­ső konzul, majd császár seregei viszont széthordták egész Európában. Katonák ezrei és még sokkal több civil európai fizetett ilyen módon vaksággal vagy súlyos csökkentlátással a franciák hódító törekvéseiért, a Napóleon által vezetett há­borúkért.A történészek féktelen becsvágyat, vezetői tehetséget, zsarnoki hatalmat, ke­gyetlen háborúkat asszociálnak Napóleon nevéhez. Talán megbocsátható, ha ne­künk szemorvosoknak az előbbiek mellett még a sok-sok vak em ber is eszünkbe jut, akik közvetve ugyan, de mégis évszázadok óta áldozatai a napóleoni hábo­rúknak.ForrásmunkákCourtright, P., Sheppard, J., Lane, S., Sadek, A., Schachter, J., Dawson, Ch. R.: Latrine ownership as a protective factor in inflammatory trachoma in Egypt. Brit. J. Ophthal.1991, 75, 322-325.Dítrói G.: Három levél. Szemészet. 1931, 50, 222-227.Halberstádter, L., v. Prowaczek St.: Über Zelleinschlüsse parasitarer Natúr beim  Trachom. Arbeiten a. d. Gesundh.-Amte (Berlin) 1907, 27, 44.Lindner, K.: Ein halbes Jahrhundert Trachomforschung. Graefes Arch. Ophth. 1 9 5 8 ,160, 321.Larray, J. D.: M edizinisch-chirurgische Denkwürdigkeiten aus seinen Feldzügen. Aus dem  Franz von G. W. Becker. Engelmann, Leipzig, 1813.M agnus, H.: Augenheilkunde dér Altén. J. U. Kem's Verlag Breslau, 1901.Münchow, W.: Geschichte dér Augenheilkunde. Enke, Stuttgart, 1984.Sandison, A. T.: Sir M arc-Armand Rujfer (1859-1917), Pioneer o f  Palaeopathology. Med. History 1 967 ,11, 150.Scholtz K.: A trachoma ellen való védekezés eredményei és költségeiMagyarországon és keleti Poroszországban. Szemészet, 1905,42, 56-69.Vécsey Z.: A fö ld  országai. M inerva, 1960.