A Pápai Református Kollégium diákjai (1585–1861) - recenzi

Ritoók, Zsigmond

University of Debrecen Electronic Archive

180 MMXV VOL. VI. nr. 3–4
A PÁPAI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM 
DIÁKJAI 1585–1861
Szerkesztette Köblös József,
(Pápai Református Gyűjtemények. Forrásközlések 9.)
Pápa, 2006, 1060 lap + 11 képtábla
Éppen tíz esztendeje annak, hogy e kötet megjelent, de bemutatója csak nem régen 
volt a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, s a kötet jelentősége megérdemli, 
hogy ebből az alkalomból visszatérjünk rá.
A több mint ezer oldalas, hatalmas kiadvány elöljáróban felsorolja azokat a forráso-
kat, melyek feldolgozása eredményeképpen a kiadvány létrejött: a kollégium különféle 
korokban keletkezett törvényeit, a hiányzási naplókat, értesítőket (ezek 1837-től jelen-
tek meg rendszeresen) s azon, a kötethez csatolt CD-n tanulmányozható, nagy terjedel-
mű „tabellákat”, melyeket 1819-től félévenként kellett a helytartótanács nem mindig 
jóindulatú kérdéseire válaszul előterjeszteni. Sajnos, ez a forrásanyag a kollégium törté-
netének viszontagságos volta folytán egyetlenként maradt fenn. E viszontagságok közül 
legyen elég kettőt, a két legsúlyosabbat említeni: a gályarabságot is hozó gyászévtizedet, 
illetve az 1753-at követő időszakot, amikor Pápán királyi rendelet tiltotta protestánsok-
nak a nyilvános vallásgyakorlatot, s az iskola csak Adásztevelen működhetett 1783-ig.
Ezt a viszontagságos történetet tárgyalja Köblös József 1585-től, amely évből az 
iskola legrégibb törvényei valók, az iskola önálló anyaintézménnyé válásáig, 1797-ig, 
illetőleg Hudi József 1797-től 1861-ig. E történeti áttekintések (egymagukban 90 lap!) 
számos graikont, összefoglaló táblázatot tartalmaznak, nem beszélve a hozzájuk csat-
lakozó térképekről (összesen 21 van ilyen), melyek kitűnően szemléltetik – időrendi 
bontásban – egyfelől, hogy mi volt az iskola vonzáskörzete, honnan jöttek a diákok, 
másfelől hogy hova mentek a végzettek rektornak (tanítónak). E részt azután gazdag 
bibliográia zárja le. 
Az élvezetes stílusban megírt fejezetekben és azután a mintegy 900 lapot kitevő 
forrásanyagban mégsem ezek a kortörténeti adatok az igazán érdekesek, hanem a kol-
légium belső életére vonatkozó ismeretek.
A dunántúli reformátusság – különféle okokból – kisebb létszámú és erőtlenebb 
volt, mint az alföldi vagy az északkelet-magyarországi. Ez meglátszik, ha a pápai diák-
létszámot összehasonlítjuk a debrecenivel vagy a sárospatakival. A sárospataki kollégi-
um diákjainak létszáma általában négy-ötször annyi volt, mint a pápaié, a debrecenieké 
meg kivált ötször-kilencszer annyi. Ez mindamellett nem jelentette feltétlenül azt, hogy 
a színvonal is mindig gyengébb lett volna: az egyik első magyarországi kantiánus a pápai 
Márton István volt, akit ezért a debreceni Budai Ferenc meg is támadott. A debreceni és 
a pataki kollégium tekintélye azonban kétségkívül nagyobb volt, s ezért az volt a szokás, 
kÖnyVIsMertetés 181
hogy az igényesebb diákok pápai tanulmányaik után vagy az egyik vagy a másik na-
gyobb tekintélyű kollégiumban is tanultak egy-két évig. A továbbtanulás másik lehető-
sége volt a külországi egyetemjárás. Ez esetben az erre pályázó néhány évig rektorkodott 
valahol, s azalatt megpróbált annyi pénzt összekuporgatni, hogy azzal – meg valamilyen 
pártfogótól vagy az iskolától kapott – ösztöndíjjal egy ideig külföldön tanulhasson.
De hogyan folyt az oktatás? Két fokozat volt: az elemi, ahol az alapvető ismerete-
ket tanították (ilyen oktatásban leányok is részesültek), s a magasabb fok, a gimnázi-
um. Osztályok a mai értelemben nem voltak, hanem tanulócsoportok, amelyekbe a 
tanulókat előmenetelük szerint beosztották. A tannyelv általában a latin volt, olykor 
egy-egy erős akaratú vezetőnek, mint a már említett Márton Istvánnak, sikerült elérni 
az oktatás magyarnyelvűségét, de azután – esetleg éppen az egyházi főhatóság kívánsá-
gára – visszatértek a latinnyelvűségre (ez az ingadozás az anyakönyvek bejegyzéseiben 
is megigyelhető).
Nem érdektelen a diákság összetétele a szülők foglalkozása (társadalmi helyzete) és 
a tanulók vallása szempontjából. A beiratkozott diákok adatait tartalmazó táblázatok 
egyébként is érdekfeszítő olvasmányok. Harminc évet (1802–1832) néztem át vala-
melyest részletesebben ebből a szempontból, s ennek eredményeképpen a következő 
tanulságok adódtak: az apa foglalkozása az esetek túlnyomó többségében szántó-ve-
tő, földműves, gazda, időrendben is nagyjából így megjelölve, a megnevezésben tehát 
bizonyos „inomítás” igyelhető meg. A következő két legnagyobb csoport a lelkész 
(prédikátor) és a tanító (oskolamester, rektor). Ezeket követi a tiszttartó (oeconomus). 
A különféle mesterségek művelői ezeknél jóval kisebb számban szerepelnek, de bizo-
nyos irányzat itt is észlelhető. Csizmadia vagy szabó a tárgyalt korszak kezdetétől szere-
pel a szülők között, takács, kovács csak később (ez utóbbiak közt viszonylag korán egy 
nemes is), majd molnár, asztalos, kalapos, hentes/mészáros, stb. Még kisebb számban 
vagy csak ritkán: bognár, kötélverő, fazekas, esztergályos, néhány, közelebbről meg nem 
határozott kereskedő. A vizsgált korszak vége felé: könyvkötő, könyvárus. Mindez a 
hozzáértő számára és szélesebb összefüggésben vizsgálva (napóleoni háborúk, kezdődő 
reformkor) valószínűleg ipartörténeti szempontból is hasznos tanulságokat kínál (az itt 
említett adatok azonban csak hozzávetőlegesek).
Az értelmiségi foglalkozások között elég korán megjelenik az ülnök (assessor), s ké-
sőbb is nem egyszer szerepel mint foglalkozás. Korán előfordul egy orvosdoktor apa, de 
később nem sok van ilyen, néhány ügyvéd, professzor, egy mérnök (indsinér), egy levél-
táros. Többen a hivatali értelmiség tagjai közül: két főbíró, számos szenátor (Pozsony-
ban), négy táblabíró, egy főszolgabíró és egy kamarás apa is: gr. Beleznay Károly apja, 
Sámuel. Másfelől szerepel a foglalkozások között több ízben is a napszámos, egyszer a 
jobbágy, sőt egyszer a koldus is. Az iskola tehát nem volt válogatós a szülők foglalkozá-
sának szempontjából, ami egyházi iskolákban általános volt.
A tanulók vallásukat tekintve nagy többségükben reformátusok voltak, hiszen a kol-
légium református volt. Tanultak benne azonban evangélikusok is, a vizsgált időszakban 
(ha jól számoltam) 21 fő, kettő közülük evangélikus lelkészek iai, ami csak azért feltű-
182 MMXV VOL. VI. nr. 3–4
nő, mert Pápán működött evangélikus iskola is. Volt továbbá a vizsgált időszakban 35 
izraelita diák is, némelyek helyi zsidó iskolából jöttek át. Míg azonban az evangélikusok 
bár nem sokan voltak, elég egyenletes időbeli megoszlásban jelennek meg, az izraeliták 
nem. Először 1808-ban iratkozott be két izraelita tanuló, három év után 1811-ben 
megint kettő, ismét három év kihagyással 1814 és 1817 között 14, 1818-ban kettő, 
1820-ban szintén kettő, azután csak 1824-ben három, 1825-ben nyolc, majd 1831-ben 
kettő. A jelenség érdekes, az okokat a nálam tájékozottabbak tudhatják megmondani.
A diákönkormányzat a református kollégiumok szokott rendje szerint, de a reform-
korban az állami hatóságoktól erősen korlátozva és ellenőrizve működött. A bevezető 
tanulmány tárgyalja a később a közéletben kiemelkedő helyet elfoglaló személyiségeket 
(számuk szaporítható, legalább a Pázmándyakat említsük meg), de a diáknévsorokban 
felbukkannak olyan családnevek is, melyek késői viselői lettek ilyen vagy olyan te-
rületen nevezetesek: Latabár, Szeletzky, különféle helyesírással, de alkalmasint azonos 
családból valók: O’sváth stb.
Mindent összevéve: tisztelet és hála illeti meg a kötet szerkesztőjét és munkatársait 
a hatalmas anyag összegyűjtéséért és feldolgozásáért. A kötet nemcsak a református 
és általában a magyar iskolatörténet kutatása számára jelent nélkülözhetetlen forrást, 
hanem a magyar társadalom-, művelődés- és egyháztörténet szempontjából is kincses-
bánya, de akik családjuk történetét kutatják, szintén haszonnal forgathatják a kötet 
lapjait. 
Ritoók Zsigmond 


A Pápai Református Kollégium diákjai (1585–1861)

https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/2437/260300/1/A_Papai_Reformatus_Kollegium_diakjai_%281585%e2%80%931861%29.pdf

A Pápai Református Kollégium diákjai (1585–1861)

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Debrecen Electronic Archive